„Utálom, hogy a csapból is a kormány folyik”

0

Mi hiányzik és mi nem a külföldön élő magyaroknak? A kérdésre nyilván ahány válaszadó, annyi válasz, most a TutiFrankó blog kérdezett meg három Svájcban élő magyart minderről. A válaszok nagyon érdekesek lettek.

„Mi az, ami leginkább hiányzik Magyarországról?

Tamás: Egyértelműen a család, bármennyire is elcsépeltnek hangzik. Hiányzik, hogy az öcsémmel fiús dolgokat csináljunk. Ha külföldön élsz, nem lepheted meg a szeretteidet csak úgy, nem ugorhatsz be hozzájuk, ha rossz napjuk van éppen.

Hiányoznak továbbá a barátaim, a volt kollégáim, az otthoni teljesítmény túrák, a sárkányhajó csapatom és a balatoni nyarak. Otthon táncot tanítottam, táboroztattam, gyerekekkel foglalkoztam, ezekben itt Svájcban nincsen részem.

Mivel még nem beszélem tökéletesen a nyelvet, hiányzik az a jóleső érzés is, hogy értek mindenkit magam körül. Hiányzik a magyarok spontaneitása, itt egy ebédet vagy esti iszogatást is pontosan meg kell tervezni előre.

Ja, és talán hihetetlen, de a napi esztétikai élményhez hiányoznak a szép lányok és nők! Férfiként feltűnt, Svájcban mennyire nem ad magára a gyengébbik nem, meg sem próbálnak nők lenni.

Külföldön keresnél munkát, de még nem találtál? Itt közel 1000 álláslehetőség vár!

Ági: Nekem leginkább a családi élmények hiányoznak, például a kerti partik a szélesebb rokonsággal. Hiányolom a nagy telek körüli teendőket, azt a hatalmas teret, amit otthon megszoktam, és ami itt csak álom egyelőre. Pótolhatatlan az a kapcsolati hálózat, amit odahaza kialakíthatok a rokonok és a barátaik által.

Magából az országból leginkább a hagyományok hiányoznak, amiket jól ismerek, és otthon talán már egy kicsit untam is őket, hiszen az „enyémek”. Ilyen például március 15-e, augusztus 20-a, a különböző fesztiválok és búcsúk.

Hiányoznak azok a kizárólag magyar vonatkozású dolgok, amelyeket átadhatnék a gyerekeimnek. Itt minden új, és a leendő gyerekeimmel majd együtt kell beletanulnom a kultúrába is.

Norbi: A svájci nagyon szorgos nép, augusztus elseje és karácsony között egyetlen extra szünnap sincsen. Ebben az időszakban nekem kifejezetten hiányoznak a magyar nemzeti ünnepek, főként a pihenés miatt.

Talán kicsit morbidan hangzik, de én nagyon szeretem otthon a gyertyákkal kivilágított novemberi temetők látványát, hangulatát. Na, olyan itt nincsen.

Kultúremberként hiányzik még a magyar színházi előadás is. Ja, és a nagycsaládi összejövetelek, hogyne, azokra itt nincsen mód.

No, és néhány megfoghatatlan dolog így a végére: hiányzik a lángos illata tihanyi látképpel körítve, a majális hangulata, a hazai ízek, a Family Frost zenéje, a Lánchíd fényei, a kétütemű Trabant hangja és a metró ill. a kisföldalatti tipikus „illata”.

Mi az, ami nem hiányzik otthonról?

Tamás: Egyáltalán nem hiányolom a tipikus magyar vezetési „kultúrát” az utakon (dudálást, levillogást). Pompásan elvagyok anélkül, hogy a politikusok teljesen hülyének néznek, ám a szűklátókörű embereket mégis tudják befolyásolni.

Nem hiányzik a sok panaszkodó ember sem, no meg a vasárnap hajnali motoros fűrész vs. sarokcsiszoló szimfónia, egy kis kutyaugatással fűszerezve.

Ági: Nézd, én nem véletlenül költöztem külföldre. Nem hiányzik az állandó stressz a megélhetés miatt, a reményvesztettség, a savanyú arcok, a fellengzés, a kilátástalanság és az irigység. Semmiféle nosztalgiát nem érzek a kórházak gusztustalansága és a korruptság iránt.

Kellemetlen arra gondolni, hogy Magyarországon milyen sok a beszűkült gondolkodású, rasszista és maradi felfogású ember. Szerencsésnek érzem magam, hogy egy olyan országban élhetek, amely közelebb áll az egyéniségemhez.

Norbi: Amikor haza megyek, utálom, hogy a csapból is a kormány folyik, ráadásul a sikkasztás trendinek számít. Szinte mindenkinek magas a vérnyomása, meg akar halni és ezt meg is osztja bárhol, bárkivel, bármikor, kérdés nélkül.

Svájchoz képest otthon sok az elhízott ember, az egészségügyből pedig csak nem akar kikopni a hálapénz. Ha a szülőföldemen kilépek az utcára, azonnal szembetűnik a sok kóbor kutya, a kutyagumi, ráadásul az erdők is tele vannak szeméttel.

Nem hiányoznak a nagy kerítések a házak körül; valamint azok az emberek sem, akik bulizás címén ájulásig isznak.

Mi az, amit mindig hoztok magatokkal az óhazából?

Tamás: Emlékeket. Máskülönben pedig el sem indulunk otthonról szalonna, túró, kolbász és száraz tészta nélkül.

Ági: Pörkölt- és tyúkhúsleves kockát. Leveskocka itt is van, de valamiért más az íze. Azok a lekvárok pedig, amelyeket anyu és anyósom csinálnak minden évben, nem helyettesíthetők semmivel. Benne van a szeretetük.

Norbi: Az attól függ. Ha repülővel járunk otthon, akkor kerül a csomagba túrórudi, makuka (nem borsodiaknak: napraforgómag), néha jó kis borsodi ropi és konyakmeggy.

Ha kocsival megyünk, akkor kihasználjuk a magasabb súlyhatárt és bespájzolunk anya lekvárjából, szörpjéből, tésztájából és befőttjéből. Karácsonykor természetesen nem maradhat el a szaloncukor sem. Ja, és akár tetszik, akár nem: felpakolunk egy adag megújuló honvágyat is.”

A teljes posztot még több kérdéssel és válasszal itt találjátok.

Közel 1000 külföldi állásajánlat vár a Határátkelőn! Kattints, találj, költözz!

Share.

About Author

Leave A Reply