Úszásoktatás Kanadában

0

Ugorjunk el Kanadába és a Juharszirup blog segítségével nézzük meg, hogyan okítják ott a gyerekeket az úszásra!

„Az úszásoktatás életkortól és tudástól függ, a tanfolyamok egymásra épülnek. Ebben az uszodában 6 éves kor alatt a Preschool csoportokat ajánlják, ezek még elég játékosak, ugyanakkor minden 3-4 hónapos tanfolyam végére meg kell tudni csinálni egy sor feladatot ahhoz, hogy a következő szintre léphessen a gyermek.

Kiscsoportos az oktatás, 4-5 gyerekre esetenként 3 oktató is jut, ami szuper, és a feladatok is szépen egymásra épülnek. Az órák hetente egy alkalommal 30 percesek.

Azt látom, hogy ez a fél óra pont elég a gyerekeknek, főleg mert átfáznak. Annyira még nem mozognak intenzíven, hogy ennél több időt legyenek a vízben.

Szülőként az öltözőben szoktunk segíteni – most már a nagyfiúval az ellenkező nemű szülő-gyerek párosoknak kialakított öltözőbe járunk. Kis fülkékben lehet átöltözni, aztán bepakoljuk a ruhákat egy öltözőszekrénybe.

Nálunk mindig van egy lakat (saját) és be is zárom a szekrényt, de elég ufónak tűnünk ezzel, ez nem szokás. Mikor üres szekrényt keresve nyitogatom az ajtókat, többnyire jól telepakoltakat találok. Azután is, hogy eltűnt tárgyakra tett panaszok után kiplakátolták az öltözőt, arra kérve a vendégeket, zárják már be a cuccaikat.

Öltözés után bekísérem Márkot a medencetérbe, ahol minden csoportnak kijelölt találkozóhelye van. Ott megvárjuk az edzőt. Ezután fel szoktam ülni a kilátóteraszra, ahonnan látom, mit csinálnak. Szoktam közben telefonálni, vagy blogbejegyzést írni. (…)

Óra után érte megyek, meleg vízben zuhanyozik egy fél órát, szigorúan fürdőruhában, mert ugye ez egy vegyes nemű öltöző. Jobban belegondolva a nőiben is fürdőruciban zuhanyozik mindenki, mondjuk nincs pl. zuhanyfüggöny meg hasonló luxuscikkek.

HATÁRÁTKELŐ A
YOUTUBE-ON
ÉS A SPOTIFY-ON IS!

És gyanús, hogy nem anyagi korlátok miatt, mert WC- és kéztörlő papír mindig van (mondjuk MINDENHOL, de tényleg). Zuhany után sorban állunk egy öltözőfülkéért, ebből csak 4 van, ami határozottan kevés.

Legutóbb annyira vacogott szegény gyerek, hogy segítettem neki átöltözni az öltözőszekrények előtt. Máskor a haját szárítja, amíg várunk, az is átmelegíti kicsit.

Kifigyeltem, hogy az ügyesebb szülők rögtön pizsamába öltöztetik a gyereket, erre húzzák aztán a csizmát meg a télikabátot. Jó ötlet, itthon már nem kéne átöltöznie.

Az első tanfolyam nem tűnt komolynak. Visszagondolva, hogy tanultam úszni anno a TF-en, ahol az edző egy 4 méteres farúddal állt őrségben a lazázókra, és le is csapott.

A gyerekek itt simán elbohóckodják az órákat, mert hagyják a kis bruttó 19 éves tanárok. A Preschool A nevű első turnus végén nem sikerült teljesíteni a feladatokat, úgyhogy ismételt, aztán a B-t is kétszer járta végig. Igaz, amikor először járta a B-t csak az órák felén volt jelen, mert az első pár héten épp Magyarországon nyaraltunk.

Szeptembertől új tanár érkezett a B csoportba: Omar. Nem sokkal idősebb, mint elődei, cserébe elég határozott és közben játékos módon terelgette a gyerekeket. Nem engedte, hogy kihagyjanak feladatokat, arra biztatta őket, próbálják meg újra.

A játékosságra jó példa, hogy sikeres teljesítés után high five volt a jutalom: nem is akármilyen! Omar eljátszotta, hogy hanyatt esik a vízbe, amikor egy erős tenyérbecsapást kapott. A gyerekek imádták ezt, és gyorsan verseny is lett belőle, ki tudja többször „felborítani” az edzőt.

A korábbi tanfolyamokon az volt a legnagyobb problémánk, hogy Márk nemigen akarta a fejét a vízbe meríteni. Úszószemüvegben sem. Ezért a háton fekvés, siklás mindig jól ment, de hason ugyanez, vagy például a vízbe ugrás gyenge pontok maradtak.

Hogy mit mondott neki Omar, nem tudom, de egyszer csak áttört ez a gát, és egyre ügyesebben kezdett elmerülni.”

A teljes sztorit itt találjátok.

Élet a jegesmedvék földjén

Share.

About Author

Leave A Reply