Újrakezdés Skóciában

0

Középkorú nőként állást veszítve Magyarországon nem könnyű folytatni. Persze máshol újrakezdeni legalább olyan nehéz, de (mint Macamuca írja mai posztjában) bár garancia Skóciában sincs a sikerre, eredményességre, de esély/lehetőség van. Jöjjön tehát egy újrakezdés története (a képekért köszönet a szerzőnek).

„Azzal kezdődött, hogy bezárt a gyár. A Nokia. Hét évet töltöttem ott, és még most is hiányzik. Több volt, mint egy munkahely, egy hely, ahol pénzt lehet keresni. Az a társaság, az a hangulat… az sokaknak hiányzik még ma is, a munkahelyi fészes csoportok ma is működnek, az egykori kollégák tartják a kapcsolatot. És több száz fős csoportokról van szó, nem néhány emberről.

Igen korrekt összegű végkielégítést kaptunk, és el kellett döntenem, mi legyen: körbenézve az álláspiacon kb. havi 90 ezer ft. nettó volt számomra az elérhető (középkorú nő középfokú végzettséggel), az albérleti díj 40 ezer, plusz rezsi/étel/miegymás: a szokásos havi kiadások mellett kb. 1-1,5 év alatt apránként elfogyott volna a kapott összeg.

A másik lehetőség az volt (számomra, az én helyzetemben és az én felfogásommal), hogy befektetem. Befektetem = kezdőtőkeként használom egy új élet elindításához.

2012-ben, amikor az első nagy leépítés volt a Nokiánál, már akkor felmerült a gondolat: külföldön próbálkozni. Azt hittem, engem is érinteni fog az akkori elbocsátás, így elkezdtem utánanézni, mi merre hogyan van a külföldi munkavállalásnál, milyenek a lehetőségek, a körülmények, stb. Információ-gyűjtés.

Akkoriban keveredtem a HÁ-ra is. Az az elbocsátás nem érintett, de az infó-gyűjtést nem hagytam abba (és a HÁ-n is ittragadtam 😀 ). Jól jött ez 2014-ben: könnyebb volt meghozni a döntést. A „befektetést” választottam, az újrakezdést.

Merre menjek?

Németország? Ott nagyon kedves rokon él, minden segítséget megadott volna, no de németül csak köszönni és számolni tudok: így belevágni nem mertem.

Anglia? Itt is él rokon is, barát is, több kedves és segítőkész ismerős is, akik szintén sokat segítettek elindulás előtt is, és azóta is, de a döntő igazából az volt, hogy angolul azért gagyogtam valamelyest. Kezdésnek megteszi, innen könnyebb lesz elkezdeni a tanulást. Hogy én mekkorát csattantam a képesebbik felemen…

Én elmondtam a magamét, de aztán elkezdtek válaszolni… és én csak néztem. Mert ha 1-2 szót megértettem a válaszból, akkor már jó voltam. Itt „picit” másként beszélnek, mint az irodalmi angolt tanító nyelvtanár, aki nagyon fontosnak tartotta a szódolgozatok írását (köszi amúgy, mert emiatt tudom elmondani a magamét = van haszna!) és a helyesírást, de a beszéd gyakorlására valahogy kevesebb idő jutott. Itt meg ugye beszélni kellene, mindenütt.

Sokat tanultam az elmúlt hónapokban, most már bátran merem mondani a magamét, mert tudom, hogy megértik, és ha hibázok is, nem gond, de bőven van még mit tanulni. Az államilag elismert nyelvvizsgámat meg süthetem.

Vissza a fősodorba: megszületett a döntés, irány Anglia, pontosabban Skócia. Barátnőmék itt élnek, a kezdeti lépésekben ők segítettek, konkrétan időpontot kértek nekem NI-interjúra, elkísértek, így az érkezésem másnapján már kezemben volt az „igazolás”, hogy az NI-szám kiadása folyamatban van.

Munkát a neten találtam, egy Facebookos csoportban, hoteltakarításhoz keresett embert egy nő, váltottam vele pár üzenetet, plusz barátnőmnél rákérdeztem, ismeri-e, megbízható-e, megerősítette, hogy igen.Így aztán kiérkezésem után 1 héttel ott ültem az állásinterjún, rá 2 napra pedig dolgozni kezdtem. Ez is rendeződött: NI-szám folyamatban, munka is van.

Szállás

Na, ez volt a problémás. Itt Aberdeenben ez gond, nagy gond. Kiadó lakás van, de egyrészt referencia nélkül esélytelen, másrészt egymagamnak sok lenne, így aztán maradt a szobabérlés.

No, ez az, ami kevés van. Pontosabban ahhoz képest kevés, hogy hányan keresik. Az olaj miatt rengetegen jönnek ide, sok és sokféle munka van, és mindenki lakni szeretne valahol.

Kértem barátnőmet, ajánljon egy olcsóbb motelt / valamit, addig is, amíg sikerül elfogadható kiadó szobát találni, erre ő közölte, hogy menjek hozzájuk, ha nekem is ok.

Így 2 hónapig náluk laktam (a költségekbe természetesen beszálltam), majd sikerült találni egy jó kiadó szobát: 3 szobás lakás, 4-en laktunk benne, nyugi van, jók a lakótársak, jó a közlekedés (a sorház előtt buszmegálló, bárhová eljutok a városban könnyen), és az ára is elfogadható.

Munka van, lakhatás OK.

Pokoljárás a bankszámláért

Amint ez is lerendeződik, el lehet mondani, hogy a legfontosabbakon túl vagyok. És akkor úgy megírom a HÁ-ra szánt posztot, mint a sicc. Na, mostanra lett bankszámlám.

Alig 8 hónap alatt összejött. 😀

Bagatell.

Útlevél vagy személyi igazolvány, plusz nevemre szóló lakásbérleti szerződés (nincs, szobát bérlek), vagy council tax fizetésének igazolása (önkormányzatnak fizetendő lakás/ház-adó, nincs, mondom: szobát bérlek), vagy nevemre szóló energiaszámla (amit bankszámláról kellene fizetni átutalással, kivéve ott, ahol feltöltős rendszerű a villany/gáz, nincs, már mondtam: szobát bérlek, a bérleti díjban benne van a tax és a rezsi is).

Ja, persze…, hát akkor kérjek a hmrc-től egy adóigazolást, ha azt megkapom és bemutatom, akkor azt elfogadják lakcímigazolásként = akkor hihető/hiteles lesz, hogy tényleg ott lakom, ahol mondom.

Más hivataltól érkező levél nem jó (a jogsim cseréjéhez neten kikértem a dvla-tól a szükséges nyomtatványt, ki is küldték, de a banknak úgy látszik, hogy a dvla nem elég hivatalos, vagy megbízható, vagy mit tudom én), a munkáltató által írt levél sem jó, havi bérjegyzék sem elég, az éves jövedelemigazolás (P60) sem elég – csak a hmrc-től érkező tax code reference levél az elfogadható.

Legyen: hívjuk fel a hmrc-t és kérjünk. Négy hónapon keresztül megszámlálhatatlanul sok hívás, sok-sok ügyintéző: „sajnos, kevés (???….) adat van rólam, ezért nem tudják küldeni, szóljak  a munkáltatómnak, hogy adjon rólam több (???? mit még???…) adatot!”.

Végül nagysokára megérkezett a várt levél, bevittem a bankba, és lett bankszámlám. :))))))  És írom is a posztot. 🙂

(Félreértések elkerülése végett: több bank több bankfiókját végigjártam, többször is, hiszen egy másik ügyintéző hátha: nem volt vesztenivalóm. Hátha összejön. Hát nem jött össze.)

Tervek

Közben találtam egy másik munkát is, esténként egy telefonközpontban takarítok, ez egy 4 órás munka. Ezt kimondottan szeretem, nyugi van, kedvesek az itt dolgozók, itt még a nyelvet is tudom gyakorolni = itt beszélgetnek velem, a hotelben erre nem igazán van lehetőség.

Csinálom, bírom, de tudom, nagyon sokáig nem lehet. De nem is akarom. Gyűjtök egy kis tartalékot, aztán a tervem, hogy felmondok a hotelben, csak az esti munkát tartom meg, és elkezdek egy itteni nyelvi kurzust. Ahhoz, hogy vissza tudjak térni ahhoz, amit tudok és szeretek (logisztika), kell egy normális nyelvtudás. És takarítás közben ezt nemigen lehet megszerezni.

Nem sietek, ráérek. Figyelembe véve, hogy itt tervezem leélni a hátralévő életemet, nincs határidő semmire. Vannak terveim, látom-tudom-tapasztalom, hogy lehetséges a megvalósításuk.

Ára van, mint mindennek: idő, energia, fáradság, türelem. De ha ezt hajlandó rászánni valaki a céljai elérésére, akkor itt sikerülhet. Garancia itt sincs a sikerre, eredményességre, bármi legyen is a cél, de esély/lehetőség VAN. És ez sokkal több, mint amit Magyarország jelenleg kínálni tud.

„Csak” ez volt az oka, hogy a külföldi újrakezdés mellett döntöttem: itt láttam esélyt arra, hogy kialakítsak magamnak egy nyugodt mindennapokat adó életet, amit hosszútávon is fenn lehet tartani. Élhető jelen és jövő.

Akkor is az, ha itt is akad probléma (lásd a bankszámlanyitás kapcsán tapasztaltakat, de említhetném a GP-regisztraciót is, az is pár hónap alatt rendeződött), lényeges dolgokban is. Mégis, összességében jobb. Nekem jobb.

Skócia, én így szeretlek.

Magyarország: téged sem feledlek és mindig szeretni foglak. Távolból, olykor meglátogatva.”

Share.

About Author

Leave A Reply