Kecskék a kocsiban és Rejtő a kikötőben

0

A Mindjárt jövünk blog hősei Új-Zélandon töltenek el hosszabb időt, és rendszeresen megosztják kalandjaikat. A legutóbbi történetben minden összejött: kecskék, stoppolás, kikötő, rejtői alakok…

„Majdnem háromhavi munka után elbúcsúztam Blenheimtől, és végre újra hátamra vettem a hátizsákomat.  Nem mentem azonban messzire, csak a szomszéd városba, Nelsonba. Bár ez is 120 km-re van Blenheimtől, itt mások a távolságok.

Úgy terveztem, hogy a szokásos módon utazok, stoppolok. Ez csak félig meddig jött össze, mert csak az út mentén sétáltam, még a kezemet se nyújtottam ki, már megállt egy autó. Ez még nem is igazán számít stoppolásnak. Majd a következő párbeszéd hangzott el:

– Szia, fuvart keresel?

– Igen, Nelsonba mennék.

– Nelson mellé megyek én is, szállj be.  Ha berakod a táskádat hátra, ne ijedj meg a kecskéktől.

– ???

Igen a személyautónak a hátsó ülése ki volt szedve, és helyette egy kecske, és két kecskegida utazott ott. (…)

Hipp-hopp odaértem Nelsonba. Ott szokás szerint egy hostelben szálltam meg, az eddigi legjobb hostelemben. Egy domboldalban fekvő elegáns villa, volt backpackernek kialakítva és ingyen reggeli, korlátlan péksüti-fogyasztás tartozott az árba. A tulajnak volt egy péksége is, és az el nem adott árut este felhozta az éhes turistáknak.

Nelson a hegyek és a tengerpart találkozásánál fekszik, egész szép panorámával, és egy viszonylag komoly kikötővel ellátott város. Pár nap pihenés után, miután körbecsavarogtam a várost és a környező dombokat munka után néztem.

Viszonylag gyorsan találtam is munkát, bár nem igazán egy álommelót. A kikötőben kellett éjszaka dobozokat pakolni.

A meló olyan volt, ahogy elsőre elképzeli az ember: unalmas és fárasztó. Ráadásul hajnalra egészen hideg lett, amin a vidáman fújdogáló tengeri szellő sem segített sokat. A munka legemlékezetesebb része a munkatársak voltak: teljesen úgy néztek ki, mintha egy Rejtő könyv lapjairól gyalogoltak volna le. (…)

Új-Zéland a stopposok paradicsoma is. Mindenféle sofőrjeim voltak: farmer, unatkozó háziasszony, vitorlásversenyző, ingatlanügynök, tanulóvezető… (…)

Másnap megérkeztem a farmra és, most innét írom ezeket a sorokat, s kíváncsian várom, hogy mit hoz a holnap.”

A teljes történetet itt olvashatjátok el.

Negyven fölött lettél határátkelő? Mi vett rá az elindulásra, milyen volt a megérkezés, hogyan sikerült beilleszkedni? Mit szólt hozzá a környezeted? Írd meg a hataratkelo@hotmail.com címre körülbelül 500 szóban, segíts a hasonló helyzetben lévőknek!

Share.

About Author

Leave A Reply