Hogyan találtam munkát Új-Zélandon?

0

Új-Zélandra érdemes kiköltözni, de csak akkor, ha az ember biztos állásba megy (és nem zavarja, hogy a világ túlsó felén él), különben elég komoly nehézségekbe ütközhet – miként ez kiderül a Milyen az élet a világ végén blog posztjából.

„Ha valakinek lennének olyan illúziói, hogy Új-Zélandon könnyű munkát találni, ki kell, hogy ábrándítsam, nem így van. A munkakeresésnek a tapasztalataim alapján az alábbi feltételei vannak: legyél új-zélandi, vagy legalábbis legyen új-zélandi munkatapasztalatod, nem árt, ha jó kapcsolataid vannak, és mindenképpen beszélj anyanyelvi szinten angolul. A többéves vízum persze alap. Szóval jó esélyekkel indultam… 🙂

Ez alól kivételt képeznek a szakemberek, na, nekik itt aranyéletük van, mert az itteni „szakemberek” rugby játékosok, akik leginkább semmihez sem értenek. Szóval ha olyan szerencsés vagy, hogy itteni hiányszakmád van, akkor gyere, tárt karokkal fognak fogadni és meg is fizetnek. Ha nem, akkor gondold át jól… 😉

Én nagyon pozitívan álltam a munkakereséshez, mert úgy gondoltam, valamit úgyis fogok találni, legrosszabb esetben elmegyek gyümölcsöt szedni, de egy idő után be kellett látnom, hogy ez itt nem ilyen egyszerű. Sajnos itt is érvényes a kijelentés, Te itt mindig csak egy bevándorló leszel. Lehetsz nagyon okos, szuper karrierrel a hátad mögött, senkit sem fog érdekelni. (…)

Az első pár nap után aztán már mindenre és mindennek jelentkeztem: utazási irodákhoz, szállodába, adminisztrációs munkákra, mindenféle asszisztensnek, bolti eladónak, felszolgálónak, ügyfélszolgálatra, gyümölcsszedésre, könyvtárba… nulla eredménnyel, csak a visszautasító e-mailek jöttek. (…)

Két hét SEMMI után aztán végre megcsörrent a telefon, (…) az üzenet a NOVOTEL hotelből jött!!!! Na, itt már kezdtem elbízni magam és tárcsáztam is a számot, amikor is beleszólt a nő a telefonba, hogy „house keeping”… (aki nem tudná, ők takarítják a szállodát). Megkapták az önéletrajzomat és részmunkaidős takarítást ajánlottak nekem.

Itt már nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek, de lepergett előttem az eddigi életem és a jövő, ahogy csini kis ruciban tisztítom a WC-t és vetem be az ágyat mások után és úgy döntöttem, hogy egó ide vagy oda, ilyen áron nem kell Új-Zéland. Akkor inkább hazamegyek. Szóval a takarítás ki lett lőve. (…)

Három hét totál kudarc után kezdtem reménytelennek látni a helyzetet. Eljutottam arra a szintre, hogy bementem az itteni Tesco jellegű áruházba munkáért kuncsorogni. Nem volt felvétel. Elkezdtem irigyelni a hűtőpultba pakoló indiai srácot, hogy bezzeg neki van munkája… gondoltam sokkal lejjebb már nem süllyedhetek.

Elkezdtem azon gondolkozni, hogy még egy hónapot adok magamnak, és ha nem sikerül, akkor ennyi volt, hazamegyek. Iszonyú mélypontokat éltem meg, állandó visszautasítást, mindenhonnan az jött, hogy „nem kellesz”.

Beadtam az önéletrajzomat egy cipőboltba, ahonnan visszahívtak végre!!! Az interjú sikeres volt és visszahívtak egy próbaórára, na ez elég vicces volt, ugyanis be kellett állnom cipőt eladni. Még szerencse, hogy nő vagyok és jártam már pár cipőboltban, mert így volt némi elképzelésem arról, mit is kell csinálni. És végül… felvettek!!! Szóval itt tartunk, hogy van munkám, bolti eladó lettem Új-Zélandon egy cipőboltban – hivatásos plázacica lettem és nagyon örülök neki! (…)

Tapasztalataim alapján, ha külföldön keresel munkát, nagyon nagy szerencsére van szükséged, sok kitartásra és pénzre, hogy közben ne halj éhen.. Minden nehezebb, mint otthon, mert itt duplán kell bizonyítanod. Ami otthon pofonegyszerű volt, itt nagyon nehéz a nyelv miatt. Itt leginkább csak magadra számíthatsz.”

Akit érdekel, az itt elolvashatja a teljes bejegyzést, érdemes!

Share.

About Author

Leave A Reply