Új-Zéland helyett Moszkva

0

Mit csinál az ember, ha utazna, de nem tud oda, ahova akar? Elmegy egy másik helyre – írta a Mindjárt jövünk blog szerzője, aki nem csak írt róla, de így is tett. Más kérdés, hogy Új-Zéland helyett Moszkva érdekes választás, ám megvan a magyarázata.

„No, szóval legutóbb ott hagytuk abba, hogy nem mentem Új-Zélandra. Igaz, hogy volt az egyes számú tervem, de vészhelyzet esetére –  és én már csak ilyen vagyok – volt egy kettes számú is. Ez pedig az volt, kimegyek Oroszországba és megtanulok oroszul.

Aki nem tudja, az ELTE-n ruszisztika (Oroszország tanulmányok) szakos vagyok, amihez értelemszerűen elengedhetetlen a nyelv ismerete. Én viszont eddig az orosz nyelv két elengedhetetlenül fontos elemét nem sajátítottam még el: a szókincsét és a grammatikáját. Ezen a helyzeten pedig minél hamarabb változtatnom kell.

A terv először az volt, hogy a zélandi tapasztalataimból kiindulva majd wwoofolok, családnál lakok és angolra tanítom a gyerekeket, vagy mondjuk hostelben dolgozok.

Ekkor mindkét esetben meg van oldva a lakhatásom, részben az étkezés és csak ragad rám valamicske orosz is. Aztán jól végiggondolva az egészet, hát… Ebben az esetben max három hétre kapom meg a vízumomat, meg senkivel sem tudok leülni kicsit nyelvtanozni stb.

Válogass több száz külföldi állásajánlat közül a Határátkelőn!

Végül fogtam magam és – kerül, amibe kerül – jelentkeztem a Moszkvai Állami Egyetem nyelvkurzusára, egészen pontosan 11 hétre. Nem a semmiért dolgoztam magam szénné Új-Zélandon.

Február 24-én érkeztem Moszkvába, ahol a reptéren a nyelvsuli egyik alkalmazottja várt rám kocsival. Én már előre elképzeltem, hogy egy gyönyörű orosz hölgy fogja tartani a „Mr. Vigoczki” feliratú táblát a Vnukovó reptéren. Ehhez képest Farid, a tatár jött ki elém… No mindegy.

De ő tök jó fej volt. Útközben kifejtette, hogy tudja ám, hogy a magyarok őshazája az Urál mellett található, és hogy a tatárok is ősidők óta a mai Oroszország területén élnek. „Szóval ti és mi már hamarabb itt voltunk, mint az oroszok. De ezt azért ne mond nekik!” – foglalta össze mondandóját.

Amikor kiválasztottam, hol szeretnék lakni választhattam volna azt, hogy családnál lakok, de kb. ugyanannyiért inkább a kollégium mellett döntöttem. Itt mégiscsak több embert ismerhetek meg, és hát tudjuk nagyon jól mik folynak egy kollégiumban, mekkora bulik stb. No, hát ebben is kb. akkorát tévedtem, mint a repülőtéri transzferemmel kapcsolatban. (…)

Kezdjük azzal, hogy a nyelvsuli honlapján „jól felszerelt, fürdőszobás, hűtős, külön a külföldi diákoknak fenntartott” szobákat ígértek, mindezt egy 60×120 pixeles képpel illusztrálva.

Aha, magyar vagyok, tudom jól, mit jelent az, ha nem lehet nagy felbontású képet látni a szállásról. Hűtőnk nincs, de ismerünk valakit, akinek állítólag van…. Igen, mi a párkányt használjuk e célból.

És ha ehhez hozzávesszük, hogy a konyhában még mikró sincs, csak tűzhely, akkor igencsak érthető, ha azt mondom: kényelmetlen az élet. Magán az épületen belül a 70-es évek óta max annyiban újították fel, hogy vettek új szőnyeget némelyik folyosóra meg van új lift. De minden más nagyon régi/retró. (…)

Jogos a kérdés, hogy miért nem csináltam több felvételt az épületről? A következő történt egy vasárnap este: Jövök haza a kollégiumba, közben a családommal beszélgetek Skype-n.

A kampusz bejáratánál egyszer be kell mutatni egy securitysnek a dokumentumaimat, aztán a saját kollégiumom épületének bejáratánál is egy másiknak. Nem nagy cucc, naponta ezt csinálom. A Skypeot persze közben sem kapcsoltam ki.

Feljövök a szintemre, közben magyarázom a Skype-n, milyen a folyosó, konyha stb. Unalmas, lényegtelen dolgok. Igaz? Na persze, hogy nem. Már éppen búcsúzok el, amikor a biztonsági szolgálat vezetője a szintfelelős bábuskával bejön a szobámba, előbbi tajtékozva kérdőre von, hogy

– Mégis mit képzelsz, mit csinálsz?

– Skypeolok a családommal – mondom higgadtan.

– Nem, te felvételeket készítesz az egész kollégiumról. És ez tilos!

– Dehogyis, csak telefonáltam.

– Akkor is tilos! – és elviharzik.

De! Fél órával később a lakótársam szól, hogy engem keresnek és valami dokumentumokat kellene aláírnom, komolynak néz ki a dolog, az egyik diák is jött tolmácsolni. Nyilatkoznom kellett ugyanis, hogy nincsenek felvételeim az épületről! (…)

Pár ezren lakhatunk a koleszban, hiszen eddig nyolc kisboltot találtam az épületegyüttesben, három menzát, egy postát, egy ajándékboltot, egy rendőrséget, egy kulcsmásolót, egy kávézót és még egy utazási irodát is. A mosodát még egy YouTube-os videó segítségével is csak három hét alatt találtam meg.”

Akinek ezek után nincs kedve elolvasni a teljes posztot és megnézni a fényképeket, videókat, az magára vessen!

Share.

About Author

Leave A Reply