Új-Zéland egy év után

0

Amilyen soknak tűnik egy év, olyan gyorsan képes eltelni, pláne, ha az ember Új-Zélandon tölti. A Mindjárt jövünk blog szerzőinek életében is lezárul egy fejezet, ám előtte még búcsúútra indultak.

„Milyen gyorsan letelt ez az egy év, nem? Nekünk legalább is, mintha csak tegnap lett volna mikor kint aludtunk a templom kertben egy szeles éjszaka, almát szedtünk a harmatos napfelkeltében vagy éppen kikászálódtunk a fejtetőre állított kocsinkból.

Tajvanon már ismerősként mentünk végig a migrációs procedúrán. Tudtuk hol kell útlevelet mutatni és azt is, hogy hol kell mosolyogni. (van egy kamera a második ellenőrzésnél, ami arcképet készít a friss érkezőről, és nekem azt tanították, hogy ha fényképeznek, mosolyogni kell).

Régi barátunk már várt ránk a reptéren. Habár az elmúlt egy évben nem sokat beszélgettünk, követtük egymás életét a közösségi oldalakon. Mikor megkérdeztük, hogy akar e velünk találkozni az országban töltött tizenhét óra alatt, gondolom, nem kell elmondani a választ.

A parkolóban beszálltunk a kocsiba és már robogtunk is a belváros felé. Egy év alatt sokat lehet felejteni, pláne az olyan örült dolgok élményei csorbulnak, mint az ázsiai közlekedés. Joel nem talált parkolót egy utcában.

A kis szikár barátunk, aki pozitív becsléssel is 50 kg, kipattant a kocsiból, elkapott 3 biciklit és átrakta őket egy másik helyre, kicsit szorosabb elrendezésben. Majd kényelmesen beszállt és beparkolt.

Első utunk megint a piacra vezetett. Kínai újév előtt ezek az utcák tele vannak giccses-csicsás arany-piros színekben rikító díszekkel. Úgy, mint mi a karácsonyt, ők úgy díszítik ki a házat újévkor.

A végtelennek tűnő, egymásba kapcsolódó bazárokat szinte lehetetlen elkülöníteni. Mindegyik majdnem ugyan azt kínálja. Egyetlen módon azért hangot adnak a különbségeknek. Minden kis bolt előtt van egy „prédikátor”. Egy jó fej srác, aki szónoki képességeit kamatoztatja megállás és levegő vétel nélkül. (…)

Az étlapot olvasva nem lettünk okosabbak. A kínai nyelvtudásunk még mindig csak gyenge közepesnek mondható, hát még az olvasási készségek. Joel rendelt, tudja mi a jó. Én az itallapnál viszont már találtam valami ismerős dolgot. Japán whisky, üveggel, verhetetlen áron. Kettőt! Oké… akkor legyen csak egy.

Érdekes ez az éttermi konyha. A rizst magadnak szeded, valamint szója szószból, citromos chili olajból és újhagyma szárból készíthetsz ízlésednek megfelelő szószt. Az asztalok közepén egy svéd tízfős tábortűz erősségű gázégő kapott helyet.

A kedves pincérlány tízperc után kitolta a szerviz kocsit, rajta egy nagy tállal. A fémből készült tál középen kétfelé volt választva. Kétfajta húslé alapú leves volt benne. Az egyik natúr, a másik fűszeres.

A rendelésünk: rákgolyók, húsgolyók, garnéla, sonka, osztriga és káposzta. Mindent ebbe a lébe kell beletenni, majd főzés után elfogyasztani. A második kör whisky után, Joelt már le kellett tiltani az italról, ő még ugyanis vezetett aznap este.”

Hogy mi történt még ezután, és mi fog, arról az eredeti posztban olvashattok itt.

Share.

About Author

Leave A Reply