Új-Zéland, a végtelen szőlősorok között

0

Mi mást is csinálhatna három magyar fiatal a kies Új-Zélandon, mint (a vendéglátóiparban tett kisebb kitérőt követően) egy szőlészetben dolgozik. Kész szerencse, hogy írnak is róla, méghozzá a Mindjárt jövünk blogon

„Újra a végtelen szőlősorok között találtuk magunkat, ugyanott ahol az első heteinket töltöttük, csak most igazi szaktudást igénylő munkát bíztak ránk: a metszést. Igaz ezt is max. három óra alatt megtanultuk.

A szőlészetekben igazán vegyes brigádok jönnek össze: sokan vannak a vanuatuaiak, tongaiak, van jó pár hozzánk hasonló hátizsákos turista, s persze kivik, maorik is. A vanuatuaiak, tongaiak általában külön csoportban dolgoznak a nagyon rossz angoljuk miatt, mi a helyiekkel vagyunk egy csoportban.

Mi két szőlészetben dolgozunk, az egyikben teljesítménybérért, a másikban órabérért. Mindkét helyben közös, hogy a közvetlen főnökeink kínaiak. Nem egyszerű megszokni a vezetési módszerüket.

Elméletileg a teljesítménybéres a jobb hely, de itt igencsak kell iparkodni, hogy átlépjük a minimál órabért. Ez meg is látszik a metsző csapat hangulatán is, mert a leggyakrabban használt kifejezések a különböző káromkodások: helvete (svéd), spizdi (szlovén) f.ck és valamiért lassan magyarul is mindenki megtanul káromkodni.  Mikor lerángatjuk a levágott venyigéket a drótról, hatalmasakat tud ütni és ekkor használjuk az összes eszünkbe jutó indulatszót.

A munka elég monoton, nem sok különbség van a szőlőtőkék között, a monotonitást csak a gyönyörű táj, a napfelkelték és napnyugták ellensúlyozzák, így mindenki próbálja lekötni magát: legtöbben zenét hallgatnak, valaki hangoskönyvet „olvas”, valaki pedig oroszul tanul a munka közben.”

A teljes posztot itt olvashatjátok el.

Share.

About Author

Leave A Reply