Ügyintézés-horror

0

Az Afrikaland blog posztjának alcíme akár az is lehetne, hogy miként lesz két hónapból kevés híján egy év – igen, ügyet fogunk intézni, és hogy ez egy kicsit bonyolultabb legyen, egy dél-afrikai házasság után. Hát akkor ugorjunk neki!

„Kezdjük azzal a dokumentummal, ami mindennek az alapja, ami nélkül az egész kérelmet be sem lehet adni, azaz a részletes dél-afrikai házasságot igazoló papír, teljes nevén az unabridged marriage certificate. Ha ez megvan, a többi khm már csak „gyerekjáték”.

A nem részletes papírt, azt ugyebár még május végén megkaptuk, ezzel a kezünkben mentünk be egy szép június eleji napon az egyik Home Affairs irodába, hogy némi ügyintézési díj ellenében megkérjük a részletes igazolást is. Mondták, semmi gond, hamar megvan, kb. 6 hét és már jöhetünk is vissza érte. (…)

Miután az igénylés után a 7. héten sem szóltak, ismét ellátogattunk az irodába, ahol az ügyintéző sajnos nem tudott segíteni, de adott egy központi telefonszámot, ahol érdeklődhetünk. Igen, ez már gyanús, tudom.

Hívtuk a számot, ahol kedvesen tájékoztattak, hogy folyamatban van az ügyünk, még 1-2 hétig legyünk türelemmel és küldik az sms-t, hogy készen van a dokumentum.

Az 1-2 hétből 3 lett, ismét hívtuk őket. Újabb telefonok és egy kis emelt hangsúly hatására augusztus közepére kiderült, hogy van egy kis gond (jéé…), hiányzik az ún. 30-as dokumentum, enélkül nem lehet kiállítani, amit kérünk, a férj legyen kedves és fáradjon be az irodába és töltsön ki egyet.

André természetesen befáradt, és amikor kért egy üres 30-as nyomtatványt, nagy szemekkel néztek rá, hogy hátttőőőőő azt ő már kitöltötte az esküvő napján, merthogy a 30-as dokumentum az, amit tanúkkal egyetemben még áprilisban aláírtunk. Vagyis azt nem lehet csak úgy megint kitölteni… (…)

Az eredetikről mi készítettünk egy fényképet, hiszen a szkennelést már próbáltuk, és ott nem látszott semmi, és a fényképeket elküldtük emailben a központba, hogy az alapján dolgozhassanak. 2 hét múlva ismét hívtuk őket, hogy hogy állnak, jó-e minden, igen, a képeket megkapták, minden ok. Ekkor már augusztus végét írtunk.

Szeptemberben, hazaköltözésünk előtt pár nappal derült ki, hogy mégsem jó a fénykép formátum, nekik csak pdf a jó, semmi más nem fogadható el. (…) Aztán telefonáltak, hogy épp rendezik az irataikat és van egy befejezetlen dosszié a nevemmel, mit szeretnénk vele kezdeni.

Akkor megbeszéltük, hogy mivel mi már mindent leadtunk, csak a megfelelő házassági igazolás hiányzik, szívesen intézik ők az egészet nekünk, legalább nem kell érte fizetnünk majd otthon és fordíttatni sem szükséges emiatt.

Az októberi és november eleji szinte mindennapos idegőrlő home affairs hívogatást nem részletezve ugorjunk rögtön november közepére, amikor is az éppen aktuális home affairs központ hívás során az ügyintéző közölte: készen van a dokumentum, 2 nap múlva átvehető az igény benyújtás helyén. Oh wow.

Johan nem túl boldogan, ami okára nem térnék ki, de végülis megtette, amit kértünk tőle, elment a papírért, intézett rá olyan különleges pecsétet, és leadta a követségen. Mondhatni pörögtek az események, november 14-i kiállítási dátum van az unabridged certificate-n, 17-én került rá a speckó pecsét, az un. apostille, és november 24-i dátummal került be a magyar hatóságok rendszerébe a regisztrációs kérelem.

Innen már egyenes az út, gondoltuk mi, 2 hónap az elbírálási idő, azaz január végére meg kell legyen a magyar házassági anyakönyvi kivonat. Megjegyzem, december elejétől, ezzel párhuzamosan már futott André tartózkodási kártya igénylése, amihez legkésőbb február végéig szükségünk volt a magyar kivonatra, különben kizavarják az országból.”

A történetnek itt messze nincs vége (azt a teljes posztban itt lehet elolvasni), de nem álljuk meg, hogy a végéről ne idézzük az ügyintéző szövegét: „Mikor is kötöttek maguk házasságot? 2014 április elején? Aha, szóval majdnem 1 éve. Akkor ha ennyi ideje házasodtak miért csak most adták be a kérelmet, ha eddig ráért most is rá fog érni??!!”

Share.

About Author

Leave A Reply