„Tudtam, hogy otthon nem lehet maradni”

0

A jövőkép megléte vagy éppen hiánya értelemszerűen az egyik legfontosabb tényező, amikor valaki meghozza a döntést arról, merre is folytatná tovább az életét. Még akkor is, ha csak pár évről van szó.

Viktória lassan két éve él az Egyesült Királyságban, ahol kreatív írást, filmes és televíziós tanulmányokat folytat. A Kettős mérce blognak írta meg tapasztalatait.

„Mikor eljött a gimnázium utolsó éve, tudtam, hogy nem akarok otthon maradni. Minek? Nem volt olyan egyetemi kurzus, amit szívesen tanultam volna, nem láttam a jövőmet. Tudtam, hogy nehéz lesz, tudtam, hogy szűkölködni fogok, de azt is tudtam, hogy otthon nem lehet maradni.

Elkezdtem tehát egyetemeket keresni itt. Mindenképp tovább akartam tanulni, és mikor felfedeztem, hogy mennyi egyetem van, hány féle kurzussal… Maradjunk annyiban, hogy jól döntöttem. (…)

Jelenleg Walesben tanulok és dolgozok, és továbbra is az Egyesült Királyságban képzelem el az életet. Félreértés ne essen, itt sincs kolbászból a kerítés, lehet, hogy többe kerül az albérlet, de ahogy észrevettem, ha az ember jól megnézi, az élelmiszerek ugyanannyiba kerülnek, sőt talán még néha olcsóbbak is. Az fizetésről ne is beszéljünk, részmunka idővel többet keresek, mint amennyit otthon kerestem teljes munkaidőben.

Csak annyit tudok tanácsolni azoknak, akik picit is gondolkoznak azon, hogy külföldre mennének tanulni vagy dolgozni, hogy menjenek. Még hogy ha végül mégis hazatérnek, az a pár hónap vagy év örök emlék marad, ráadásul egy külföldi munkahely jól fog mutatni az önéletrajzban.”

A teljes írást itt találjátok.

(Fotó: pixabay.com/dawidx)

Share.

About Author

Leave A Reply