A Tour de France testközelből magyar szemmel

0

Javában tart a világ leghíresebb országúti kerékpáros körversenye, a Tour de France, ami egyike azon sporteseményeknek, amelyet az ember legalább egyszer az életben szívesen megnézne egészen közelről is. Nos, Hari Seldonnak ez megadatott, az pedig már a mi szerencsénk, hogy írt is róla egy szerintem nagyon jó, képekkel megpakolt posztot.

„A világ leghíresebb (vagy legfontosabb) országúti kerékpáros körversenye mindenkinek mond valamit. Egyik embernek ez A verseny, másik embernek a biciklizés ünnepe, van olyan ember is, aki jó ötletnek tartja, hogy saját hazájában is csináljon egy Tour-t, neki ez egy márka védjegy, a legtöbb embernek azonban a szép tájakat jelenti. Franciaországban ebből nincs hiány. Egy felmérés szerint a Tour nézőinek 60%-a csak ezért ül le a tv elé.

Most én egy másik oldalát mutatom be, lévén, hogy a sport részének van elég média felülete, akit érdekel, az úgyis utána olvashat. Most a verseny körüli showról írok pár sort.

Idén abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy két szakasz is a közelünkben volt. A harmadik etap befutója tőlünk 20 km-re, Longwy-ban volt, a negyedik etap pedig pontosan a városunkon haladt keresztül.

A két etap teljesen különbözött egymástól, miután az egyik már a befutó közelében volt, a másik meg még a start közelében, így a versenyzők is teljesen más stílusban kerekeztek.

Jött a karaván

Tehát a harmadik etap: nem akartunk a befutóhoz menni, mert ott nagy tömeg van, és délután még el kellett menni a lányokért az iskolába. Audun-le-Tiche-be mentünk, ez volt idén az első francia település, amely fogadta a versenyt, ráadásul hozzánk is közelebb volt.

Dél körül értünk a faluba. Már sok helyen útlezárás volt, de azért találtam egy jó kis helyet közel a központhoz. Azért hogy jól belássam a szakaszt, külső íven álltam meg egy emelkedő végén, hogy a felfelé tekerő versenyzőket hosszan lehessen látni.

A Tour megfigyelésem szerint a helyszínen sokkal inkább a szórakozásról szól, mintsem a versenyről, kicsit karneváli hangulat van. Másfél órát vártunk, és megjelent a „karaván”.

Hogy mi az? Valójában a verseny szponzorainak feldíszített, átalakított autói, amikről szórták a promóciós anyagokat a nép közé. Lehet ilyenkor szerezni sapkát, ezt a Skoda dobálja meg a Carrefour, ez utóbbi sapkája pöttyös, mert ők támogatják a hegyi szakasz győzteseit. Sok autóról kulcstartókat dobálnak.

A BIC tollakat dobál, van olyan autó, ahol vákuum csomagolású kis kolbászokat dobálnak. Minden egyes karavánnál hatalmas csata van, hogy ki szerzi meg a „zsákmányt”. Persze nem az értéke miatt, csak a szórakozás kedvéért. Kiemelek pár résztvevőt, a felvonulók közül.

Az első felvonulók között volt egy egér. Ő újságokat dobált a tömegbe.

Sikerült a lányoknak szereznünk pont hármat.

Aztán megérkeztek az óriás biciklisek zöldben. Ők Skoda sapkákat szórtak a nézők közé.

Következett az egyik legnépszerűbb támogató, a medve. Az ő ajándékaiért volt az egyik legnagyobb tolongás. Itt a gyerekek előnyben voltak, nagyon ügyesen tudtak a lábak között vetődni a kis zacskókért.

Aztán következett a Carrefour pöttyös járműve, ők vásárlási kuponokat és sapkákat dobáltak. Persze, ez utóbbinak volt inkább sikere. A dekoráció jelzi, hogy hagyományosan ők a hegyi szakasz és a pöttyös trikó támogatói.

Ha már trikók szóba kerültek, azt hiszem, mindenki tudja, hogy az összetett győztese, illetve az aktuális vezető sárga trikóban teker. Azért lett sárga, mert a Tour-t kitaláló újság így nézett ki.

Aztán következett egy Ibis hotel-es jármű, ők szálláshelyeket reklámoztak.

Utánuk a Cochonou autói érkeztek. Hagyományosan régi Citroennel. Ezzel is jelezve, hogy ők az egyik legrégebbi támogatók a jelenlegiek közül. A nézők közé dobálták a hagyományos malackolbászukat (persze csak 1-2 centis darabkákat), és természetesen vákuumfóliába csomagolva.

Majd ha már van szereztünk húst, hogy teljes legyen a menü, hozták a frites-et a következő autók:

Ha valaki nem hisz a szemének, hogy itt ekkora osztogatás van, akkor itt van a következő karaván, Krys-ék a szemüvegeivel maga is jól láthatja.

Következett egy süteményes cég. Ennek a szórásáért is nagy harcok mentek. Sokan úgy ugráltak a kidobált süteményekért, mintha egész reggel óta koplaltak volna. Pedig nem nagyon kellett, mert ők is egy kisebb afrikai ország élelmezését megoldhatták volna azon a rövid szakaszon.

Következő egy mezőgazdasági cég volt, ők kis tehenes kulcstartókat szórtak az emberek közé.

A lila Espace tetején egy tapsoló vidám hal volt, ők egy halászati cég.

A következő képen ismét egy kultikus autó jött, ők szintén régi szponzorok.

Majd jött a legnépszerűbb francia király, Bon Roi Henri IV. A béarn-i csirkéket reklámozzák vele, merthogy Henri Nararra királya (is) volt.A sort a Vittel zárja egy kis meglepetéssel. Időnként váratlanul bekapcsolják a slagot, és szépen lefröcskölik az út két oldalán állókat. Kaptam én is egy kicsit a locsolásból.

Az egész karneváli felvonulás 20-25 percig tartott, tulajdonképpen egy hangulatcsináló a verseny (helyszínen követhető) nem egészen egy percére… 🙂 Ezután megint eltelik egy óra.

Nagyot lehet esni

De ilyenkor is jönnek járművek. Egyik a bicikliket hozza, másik a csendőrség autója, motorosa, sajtósok, az út állapotát vizsgálók mennek végig az úton. Feltételezem, nézik az utat, hogy nincs-e kiszórva szög, vagy bármi, ami bukást okozhat.

Annak ellenére, hogy bicikliről van szó, azért előfordulhatnak komoly balesetek. Aki próbált már kiszállni autóból 40-nél, az tudja, hogy azért nagyot lehet esni.

Egyszer tizenéves koromban, az egyik osztálytársam azt mondta, hogy most csinál egy Die Hard stílusú kiszállást az autóból. Azért óvatosan hajtotta végre a manővert, mert csak húsznál történt és földúton. Hát egy kicsit megütötte magát, és szerinte ez filmtrükk. Szóval a lényeg, hogy nagyot lehet esni biciklivel is.

És akkor megjött a mezőny

Egy óra elteltével feltűntek a helikopterek a levegőben, amiből már sejtettük, hogy közeledik a mezőny. Az emelkedő végén, már jó messziről láttuk, hogy jönnek, aztán eltelt pár pillanat és eltűntek mellettünk. Az egész peloton elhúzott tőlünk egy méterre legalább 50 km-es sebességgel.

Elképesztő érdekes látvány volt így is. Miután ezen a napon már a befutó közelében voltunk, a versenyzők, már begyorsulnak, és mint a robotok, pontosan kijelölt pozícióban tekerve egymástól fél méterre, ütemre helyet cserélve, szinte egy ritmusra tekertek.

Igazából azért volt több mint egy perc, mert megvártuk a szegény lanterne rouge-t. Ő zárja a versenyt. Valahol a szakasz elején bukott, meg defektje volt, de tovább ment. Ő is nagy bíztatást kapott. Azt hiszem, ő legalább annyira megérdemli a szurkolást, mint a többi.

A harmadik etap, vagyis amit láttunk belőle, éles kontrasztban volt a másnapi futammal, amikor a szakasz elején szinte kedélyesen viccelődve egymással „karikázgattak”.

A szökevények sorsa

Itt annyi volt még a különbség, hogy volt egy szökevény, fél óra kerekezés után már 9-10 perc előnye volt. A verseny vége előtt 20 km-el fogta be a mezőny. „Haver, kipukkadsz, mint a lufi!” kiabáltuk neki – de azért bíztattuk őt is.

Szép teljesítmény volt 180 km-t tekerni egyedül. A szökevények sorsa nagyon nehéz, 10-ből 9-szer vagy még többször befogják őket. Általában azért vállalkoznak rá, hogy „mutassák magukat”, hogy bekerüljenek egy jobb csapatba, vagy szerezzenek pár szakaszhajrát, esetleg kapjanak médiafelületet.

A boly, vagyis a peloton sok energiát „megspórol” a versenyzőknek. A csoport eleje a „légterelő”, plusz adnak egy ritmust.

A pelotonnak különböző alakzatai vannak, függ attól, hogy éppen a vége felé begyorsul a mezőny, hogy lefelé vagy felfelé tekernek, és mekkora szögben, függ a szél irányától (oldalszélben más az alakzat). Ez a legnehezebb munka.

A csapat első számú versenyzője szinte soha nem csinálja ezt. Őt „viszik magukkal” a csapattársak. Szintén az ő dolguk „megvédeni” a bukástól a favoritjukat, ezen kívül ők a vízhordók is.

Hátramennek a csapatok autóihoz, felveszik a vizet, és viszik előre. Így a favoritnak szinte csak a versennyel kell foglalkozni. Természetesen a favoritnak „kötelező” megköszönni a munkát a csapatnak, akik kidolgozták magukat.

Mindkét nap nagyon jól szórakoztunk. Aki valamikor meg szeretné nézni élőben, az jó, ha tudja, hogy október vége körül bejelentik a következő évi útvonalat, de már most lehet tudni a startot 2018-ra és 2019-re.

Érdemes olyan helyre menni, ami a befutó és start közelében van, mert akkor két nap is meg lehet nézni. Na, nem is írok többet, megyek vissza a tv elé, nézni a tájat…”

Share.

About Author

Leave A Reply