Tíz éve Svájcban

0

A svájci Neuchâtel az azonos nevű kanton fővárosa, ezzel együtt is alig 30 ezer ember lakja. Közéjük tartozik (majdnem) a családjával Zuzzer, a Kolbászkerítésország blog szerzője is, ő mutatja be a települést és a környéket. Tíz éve költöztek egy Neuchâtellel szomszédos faluba, de az csak 10 km-re van, szóval amikor a Bemutatom a városom sorozat darabját készített, akkor nem volt kérdés, hogy miről ír majd.

„Melyik az a hely, ahová először elviszed a városodba látogató ismerősöket?

Egy baráti, rokoni látogatás általában a történelmi belváros bejárásával kezdődik, ami szerintem maximum 3-4 órás program, tokkal-vonóval, kávéval és sörökkel, lehet ebéd is belefér. Azaz múzeumok nélkül, mert abból is van pár a városban. Aztán előbb vagy utóbb, de azokat, akik nem vízparti városban élnek, odavonzza a Lac de Neuchâtel partján elnyúló sétány, a Quai Osterwald.

Nem kell hozzá nagy szerencse, csak egy átlagosabb nyári, vagy tavaszi szép idő és a „túlparton” – azaz jóval messzebb, de a perspektíva csalóka – látszanak az Alpok és különösen jó időben az Utópia nevű, szobornak számító mólónál elhelyezett hegycsúcs térképen lehet elemezgetni az idáig látszó Mont Blanc-t és egyebeket.

Nagyon érdekes és központi eleme a parti sétának egyébként ez a rövid mólószerű műalkotás, minden vizit alapeleme a rajta, mellőle, róla készített selfie és családi fotó.

Mivel mi errefelé lakunk, azt hiszem legalább hárommilliószor lefényképeztem már a mű ezen tárgyát, Zuzzerrel, Zuzzer családdal, vagy anélkül. (…)

Standard program még, hogy ha szép az idő, akkor felmegyünk a város fölé a Chaumont-ra, ahol egy kilátó található és gyönyörű kilátás nyílik a „Pays de trois lacs-ra”, a három tó országára.

Ezen a vidéken ugyanis három tó van csatornákkal összekötve; a kilátóból szép kilátás nyílik a morati, neuchateli és a bieli tóra is. Azzal, hogy összekötötték a tavakat egy újabb programra nyílik lehetőség, hajókázni is lehet, akár mindhárom tavat magába foglaló útra is be lehet fizetni.

Mi a három legjobb ingyenes dolog a városban?

A lélegzetvétel, a nyugalom, a tópart. De most komolyan, mi ingyenes az életben, főleg Svájcban? Kis túlzással ha valami csak 10 frankba kerül, az már ingyenesnek minősül. 🙂

Mivel Neuchâtel a róla elnevezett tó partján fekszik, adja magát, hogy az emberek a tópartra mennek sétálni, amint az időjárás megengedi. Ott aztán persze hamar találnak a gyerekek és felnőttek pénzköltési lehetőséget, fagyizók, kisebb teraszok, büfék települnek ki a part közelébe tavasszal és nyáron. (…)

Ingyenes még a tény, hogy gyakorlatilag bárhol le lehet menni a partra fürödni; mint mindenütt Svájcban, itt se lehet lezárni partszakaszokat az emberek elől, elvileg senki se építkezhet úgy a partra, hogy az általa „birtokolt” partszakasz elérhetetlenné váljon az emberek számára.

Hol érdemes enni, ami visszaadja a város ízeit és hangulatát?

Ez is egy érdekes kérdés, mert embere válogatja, ki mit szeret és mi adja vissza neki a város hangulatát. Javasolnám, hogy az ízeket válasszuk szét a hangulattól.

Mi legjobban egy olasz (Fleur de Lys) és egy mexikói (Desperado) éttermet szeretünk a hangulat miatt, amik „valószínűleg” nem nagyon jellegzetesen neuchateli konyhát visznek.

KÜLFÖLDI MUNKÁK A HATÁRÁTKELŐN

Nagyon tudnám viszont ajánlani a kissé kieső helyen található, egyszerű kiséttermet a Pinte de Pierre-á-Bot-t, ahol vagy huszoniksz különféle fondü közül lehet válogatni.

Egy másik javaslatom pedig a La Charrue lenne Fenin-ből, vagy a mi kis falunkból a Manoir de la Poste; ezek neuchâteli éttermek kantonális szempontból, de helyileg a kanton Val-de-ruz régiójának kis faluiban találhatóak, úgy 10-15 perc autóútra a belvárostól.

Ajánlanám a helyi specialitást a steak sur ardoise-t, ami egy olyan húsétel, amikor a sztéket egy átforrósított pala lapon hozzák ki különféle szószokkal, salátával és sültkrumplival.

Az étkezési szertartás része, hogy nagy előkét kap mindenki a nyakába a sercegő hús levei elleni védekezésül és voila, jó étvágyat. A sütés végső stádiumát mindenki magának végzi, vagy jól átpirongatja a húst a kövön, vagy véresen tömi magába a döglött állatdarabkákat. Vegánoknak nem ajánlanám azért 🙂 (…)

Hol érezhetjük leginkább a város történelmét?

A Collegiale-t tudnám ajánlani, a város azon magját, ahol a helyi „katedrális”, egy ökumenikus templom áll – a város sok pontjáról jól látható -, a kertjéből szép kilátással a városra, a tóra és szép időben az Alpokra. A melléképületekben a helyi kormány ülésezik, mindenféle kantonális hivatalokkal egyetemben.

Az ide való felmászás során az út mellett található a börtöntorony, ami a legrégebbre datált még álló épülete Neuchâtelnek. Ide nem ingyenes a belépés, legutóbb ha jól emlékszem 1 frankost kellett bedobni ahhoz, hogy a forgóajtó beengedjen. Megéri, mert a tetejéről nagyon szép a kilátás.

Az óratorony környéke is ajánlott, nagyon szépen rendbehozták a zsoldos katona szobrával díszített forrást, ilyen mondjuk más témájú szobrokkal több is van a városban.

Városi busszal könnyen elérhető helyen, de már nem a szigorúan vett Neuchatel határain belül van egy-egy múzeum – tudom, ezek unalmasak általában, de ez szerintem nem – van a Laténium, ami egy modern múzeum és a környék múltjával foglalkozik, a várost és az úgynevezett „lacustre” azaz „tavi” kultúrát illetően.

Minek hagyjunk helyet a bőröndben, azaz mit érdemes vásárolni?

Szeretitek a sajtokat? Nos, ha igen, akkor egy szép guriga Bleauchâtel-nek hagyni kell helyet; az egyik legjobb kéksajt, amit valaha volt szerencsém megkóstolni.

Aztán – persze attól függően, hogy repülővel, vagy autóval érkeztetek – én vinnék a sajt mellé pár üveg chasselas alapú fehérbort, például a Châteu d’Auvernier pincészet borai közül.

Ez az én ízlésem, természetesen a többség vörösbort ropogtat egy izmos sajt mellé, más típusúaknál nekem is az jön be. Tény, hogy bár a svájci boroknak nincs akkora sajtója mint a franciáknak, itt azért óriási öngólt lőni nehéz.

Ihatatlan lőrét még nem sikerült vennem, persze ehhez ajánlom a bűvös 10 CHF per palack árat lefelé nem átlépni, felfelé meg a határ a csillagos ég. (…)

+1 Ami kimaradt, de mindenképpen szeretném elmondani…

Ez a város „rouge et noire”, azaz piros-fekete, ez a helyi csapat, a Neuchâtel Xamax színösszeállítása. A Xamax egy helyi intézmény, a helyi kultúra és identitás szerves része, egy tipikus kisvárosi, erején felül teljesítő klub.

Harmincezres kisváros első osztályú csapattal, a helyi utánpótlásnevelésre támaszkodva. Most is van vagy 6 olyan játékos a kezdőben, aki saját nevelésű, szóval nehezebb is őket anyázni, hiszen a „mi kutyánk kölkei”.

A meccsek sokaknak társadalmi események, sok ember inkább beszélgetni, mint meccset nézni jár ki, jellemző, hogy a bérletesek egy része nem is jár meccsre, azzal támogat, hogy bérletet vesz.

A vezetőség közvetlen, például egy sorral az elnök úr felett ülök, egy félidőt a mezei szurkolókkal tölt, míg a második félidőben a túloldalon a szponzorokat szórakoztatja.

A stadion építészeti szemszögből érdekes épület, a pálya szintje vagy 8 méterrel van a talajszint fölött, alatta és lefelé pedig több szintes plaza és parkoló található. Gyakorlatilag egy épület tetején van a stadion 12 ezer emberre méretezve. (…)

Ahogy fentebb említettem, Neuchâtel piros és fekete, de ha nem a sport oldaláról közelítem meg, akkor meg igaz mádzsár ember szívit melengetően piros-fehér-zöld a zászlaja, elforgatva és egy kis svájci kereszttel a sarkában.

Nem csak a város, hanem a kanton neve is Neuchâtel; a terület a Svájci Föderációhoz 1815-ben csatlakozott Republique et Canton De Neuchâtel néven, azaz papíron először Köztársaság és csak aztán kanton, de mint tudjuk, a modern időkben ez inkább fordítva működik.

Mikor a legérdemesebb Neuchâtelbe látogatni?

Nos, ez attól függ, hogy mi a célja az utazásnak. Természetesen nyáron, tavasszal, jó időben a legszebb a város és környéke, viszont ősszel van, szeptember utolsó hétvégéjén a mindent vivő esemény, a Fete des vendanges, azaz a szüreti ünnep.

Ez egy három napos, a város totális lezárásával járó fesztivál, ahol mindenki a lovak közé dobja a gyeplőt és megy a borkóstolás ezerrel. A város tele van ilyenkor különféle streetfood helyekkel, guggenmusic bandekkel, discok, sörsátrak, vurstli, minden van, ami szem szájnak ingere.”

A teljes posztot még több érdekességgel és rengeteg fotóval itt találjátok, nagyon ajánlom!

„Iszonyú gyors iramban ábrándulok kifelé a svájci iskolarendszerből”

Share.

About Author

Leave A Reply