Tíz érv Ausztria mellett

0

Ausztria mellett rengeteg érvet fel lehet hozni (miként ellene is – mindkettőre volt már példa, például itt és itt, érdemes elolvasni), ám ezek az érvek sokszor legalább annyira sokat elárulnak a lista összeállítójáról, mint az országról. Egyebek mellett ezért is tetszik nekem annyira a most futó „Tíz dolog“-sorozat, és ezért tartom nagyon jónak, hogy egy-egy országról többen is megírják a saját listájukat. Ma Ausztria és Wien74 következik – lehet vele egyetérteni vagy vitatkozni, ízlés szerint!

„Sokat gondolkodtam rajta, vajon van-e egyáltalán értelme ennek a tízes listának?

Ugyanis aki itt él, az úgyis tudja, érzi, nap mint nap tapasztalja az osztrák élet előnyeit. Aki pedig nincs itt, nem részese ennek az egésznek, annak hiába is magyarázom.

Aztán mégis csak nekiveselkedtem. Hozzáteszem, én félkomolyra vettem ezt a felsorolást, látszólag aprócska, bárhol megvalósítható dolgokat sorolok fel. De mivel az élhető élet olykor apróságokon múlik, talán mégis érdemes elgondolkodni azon, hogy a lentiek mennyit tesznek hozzá a komfortérzetünkhöz.

Íme az én szubjektív Top 10-em: 

Nyelv

Lehet, hogy merész kijelentés, de nekem nagy kedvencem a német nyelv. Na, persze nem pont az, amit itt karattyolnak, de mivel győzött Ausztria közelsége, itt nem sok Hochdeutsch-ra számíthatok.

Mivel valaha, a dicső múltban, a Németországban eltöltött Au-Pair Mädchen-kedésem nagyban hozzájárult a későbbi boldogulásomhoz, gondoltam, a gyermekeimnek is ezt adom “útravalóul”.

Fantasztikus, hogy ők már most milyen természetességgel és könnyedén beszélnek németül, így két és fél év után. Ha egyéb hozadéka nem is lenne az országváltásnak (de van!), már ezért is megérte. 

Flott ügyintézés, barátságos arcok

Bárhová megyek, bármilyen gondom is van, itt mindenki a megoldásra koncentrál. Nem egy probléma vagyok, hanem egy ügyfél, egy vevő, akinek az elégedettsége fontos.

A kollégák között is érvényesül az “egy hajóban evezünk” elve. Nincs egymásra mutogatás, hátba támadás, furkálódás, szurka-piszka. Van viszont megbecsülés. Bárhol legyen is az a munkahely.

Elcsépelt, tudom, de még a Billa pénztáros is mosolyog (meg a postás, a recepciós, a könyvtáros, a tanárnő, a gázszerelő és még sorolhatnám). 

Szabálykövetés

Bármekkora lóerejű kocsim is van, nem dudál le senki, nem integet, nem anyáz, hanem (majdnem) mindenki halad a célja felé. Nyugodtan A sebességkorlátozás nem ördögtől való dolog, sőt itt a zebra sem csupán útra festett sorminta.

Ha korlátozás van, lassítunk, ha a gyalogátkelőnél járókelő van, megállunk. Annyira egyszerű, nem? És működik. Hát igen, ezt hívják vezetési kultúrának. 

Bizalom 

Ez a társadalom alapvetően a bizalomra, a jóindulatra épül. Ez nyilván a fentebb említett szabálykövetésből fakad. Persze nagyritkán még elő-előbukkan még a magyaros gyanakvásom, de szerencsére kezdek kigyógyulni ebből a “betegségből”.

Itt tényleg elhiszik neked a telefonban is az adatokat, bemondásra tudsz rendelni bármit, az adott szó kötelez. Ezáltal sokkal gördülékenyebbek a mindennapok. 

Sehol egy kék tábla

Itt nem nyomják az arcomba nap mint nap az ügyeletes közellenség arcát, sőt kék táblákat sem kell bámulnom. Annak külön örülök, hogy az általam befizetett adót sokkal értelmesebb dolgokra fordítják. Ezeket láthatom is, ha például benézek a gyerekeim iskolájába vagy épp orvoshoz/kórházba megyek. 

Nyitottság

Multi-kulti környezetben élünk. Gyermekeimnek már teljesen természetes a nyelvi sokszínűség. Nyitottak egymásra, a világra, az újra, sok különféle nemzetiségű barátunk van.

És annyira jó látni, hogy mennyire nem számít, ki honnan jött. A török, a szlovák, a magyar és az osztrák meg még sok-sok náció remekül elvan együtt. Ez itt Európa. Mi meg európaiak vagyunk.

Ha pedig a valós menekülthelyzetről akarok tájékozódni, akkor megiszom egy kávét Ailaval, a szíriai szomszédommal. Így első kézből hallhatom, miért is jöttek ide, min mentek keresztül, mivel tudunk nekik segíteni, hogy képzelik a jövőt.

Mert itt tényleg élnek menekültek, így tudok róluk véleményt alkotni. Jót vagy esetleg kevésbé jót is. De mindenképp a média és hangulatkeltő politikusok bevonása nélkül. 

Gazdaságosság

Itt a gazdagos kiszerelés nem azt jelenti, hogy 2. osztályú, silány vagy romlott. Szimplán annyit tesz, hogy nagyobb mennyiségben állítják elő, így az ára is kedvezőbb. Szóval ettől még a saját márkás termékek abszolute rendben vannak.

Mondjuk az osztrákok torkán szerintem nem is lehetne lenyomni a gagyit. Nagyon tudatos vásárlók, a bolt tele van hazai termékekkel, melyet büszkén hirdetnek is a csomagoláson. Érthető, hisz ez (is) viszi előre az országot. 

Út, bicikliút

Annyi van belőlük, hogy bárhová el tudunk tekerni. Nem reklámozzák, hogy kerékpárosbarát város, meg zöld falu, itt ez a normális, ez az alap. A hétvégén mindenki kirajzik a szélrózsa minden irányába és rengeteg futóval, cangizóval, görkorissal lehet találkozni.

A fentiekből következik, hogy ha bicikliutakra jut, akkor az utcák aszfaltozása sem polgármesteri privilégium. Mivel minden utca ápolt, járható, pormentes, sőt még többnyire a traktor is betonozott úton jár, így itt ismeretlen fogalom a sár. Ergo: a cipőink és az előszobánk is sokkal tisztább. Kevesebbet takarítok, többet sportolhatok! 

Padka

Viccesen hangzik, de ez nálam külön pontot érdemelt, mert komolyan a csodájára járok. Itt ugyanis az útnak van széle, padkája is! Nem törik le, nem gazos, hanem az út szerves része. Valószínűleg azon múlhat, hogy nem fogy el az anyag (a pénz) a végére. 

Külföldi nyaralás

És igen: végre ezt is megengedhetjük magunknak! A kollektív szerződés ugyanis 14 havi fizetést ír elő. Így akár minden évben külföldön nyaralhatunk! Legkedvesebb úticélunk: a Balaton!

Összefoglalva

Itt a rend és a szabályok országában kiszámíthatóbb az élet. Mert hagynak élni. Ahol az előírás nem csupán szükséges rossz, hanem a kulturált együttélés elengedhetetlen feltétele, ott a kialakult normák is mások.

Itt sem rózsaszín ködben élnek az emberek. Nincsenek illúzióim, bizony előfordul korrupció, akad talán kiskapu is, de nem ez az általános. Az arányok nagyon mások.

Bevallom az én sarkos, rendszerető énemhez közel áll ez a mentalitás, a gyermekeim pedig szerencsére már ebben nőnek fel, így szocializálódnak. Szóval nekik a fenti pozitívumok jobbára már fel sem tűnnek. Vagy csak ritkán. Mondjuk, amikor látogatóba megyünk a “kolbászkerítés” túloldalára…”

(Fotó: pixabay.com/domeckopol)

Share.

About Author

Leave A Reply