Tíz dolog, amit szeretek Londonban

0

A minap tettem közzé egy felhívást a blogon, melyben arra kértem a vállalkozó szelleműeket, hogy állítsanak össze egy listát arról, miért szeretnek abban a városban élni, ahol éppen laknak, mi az, amit vonzónak tartanak benne. (Az ötletért még egyszer köszönet Gabuschka posztjának.) Nos, megjött az első lista, tegye fel a kezét, akit meglepett, hogy Londonról szól… 🙂 Várom a többit is, és az, hogy a mai poszt témája a brit főváros, természetesen nem azt jelenti, hogy mások nem állíthatják össze ugyanonnan a sajátjukat. Következzen tehát Dzsó tíz pontja!

„Azzal kezdeném, hogy amikor megláttam a felhívást, azt gondoltam, baromi egyszerű lesz összedobni egy tízes listát arról, mit szeretek Londonban. Elvégre a kedvenc városom (vagy városaim egyike, ha egészen pontos akarok lenni), ahol egy csomó jó dolog van, ami miatt érdemes élni.

Aztán menet közben kiderült, hogy a feladat nem is olyan egyszerű, ráadásul minél tovább gondolkoztam rajta, rájöttem, hogy simán össze tudnék rakni egy fordított listát is, azaz tíz olyan dolgot, ami miatt viszont nem jó itt élni.

Most azonban a felhívás a pozitív dolgokról szólt, szóval nem írok majd a nagyon durva lakáshelyzetről, sem arról, hogy milyen ordenáré kosz tud lenni a metróban, nem beszélve a Budapesten ismeretlen egérinvázióról szintén a metróban – ezt csak azért írom le előre, hogy aki ezzel jönne, az tudja, hogy nem elmismásolni akarom a dolgot.

Na, akkor jöjjön az én 10-es listám, előre bocsátva, hogy nekem gyerekkorom óta nagy élmény és szerelem volt London, szóval alaposan elfogult leszek, bár azért próbálok majd súlyozni is. 🙂

Befogadó

Gyakran mondogatják (és igazából én ezt nem tudom megítélni, mert a vidéki Angliát nem ismerem annyira), hogy London igazából nem Anglia (vagy az Egyesült Királyság, kinek hogyan tetszik), de az biztos, hogy ez egy igazi befogadó város.

Imádom, hogy az emberek nem kérdezősködnek, vagy ítélnek meg első látásra, nekem bejön, hogy bármit felvehetsz az utcára, senkinek a szemöldöke sem emelkedik majd meg.

Ennek nyilván megvan a hátulütője is, hiszen könnyebben el lehet veszni, és aki ezt nem szereti, annak ez a „nemtörődömség” éppenséggel pont hátrány is lehet, de nekem ez egyértelműen pozitívum.

Mivel annyi féle ember él Londonban, ezért sokkal könnyebb beilleszkedni annak is, aki most érkezik – már ha bírja a nagyvárosokkal alighanem együtt járó személytelenséget.

Lehetőségek

Nem véletlenül van annyi magyar Londonban, hiszen egy ekkora városban rengeteg lehetőség adódik arra, hogy egy frissen érkezett bevándorló belevágjon az életbe.

Más kérdés, hogy első körben a legtöbb ember esetében ezek eléggé alapmunkák, de itt tényleg igaz az, hogy elsősorban a teljesítmény számít, és ha keményen dolgozol, akkor egy idő után (és ez nem is feltétlenül olyan sok idő) elkezdesz felfelé lépkedni.

Azt aláírom, hogy az első időszak a legtöbb bevándorlónak nem feltétlenül diadalmenet például a bődületes lakbérek miatt, de azért a legtöbben egy idő után túljutnak rajta (vagy hazamennek, de ez egy más kérdés).

Külföldre húz a zsebed, de nem találsz munkát? Keress és találj itt!

Az mindenesetre durva, hogy amikor én a 2000-es évek közepén először hosszabb ideig Londonban laktam, akkor még 1000 font alatt tudtam bérelni egy kertkapcsolatos (igaz, kicsi, kb. 40 négyzetméteres) lakást Lambethben, manapság egy szobáért kell 500-600 fontot fizetni.

Nekem szerencsém volt, mert nem a semmire mentem ki, hanem volt normális, elég jól fizető állásom, így a szobabérléses-tömegszállásos-felszolgálós részt kihagytam.

Ugyanakkor ismertem olyat, aki viszonylag visszafogott nyelvtudással (azt hiszem, elég szépen fogalmaztam) érkezett ki, egy kávézóláncnál kezdett dolgozni, aztán szépen lassan felküzdötte magát.

Most ott tart, hogy (igaz, már nem Londonban) saját házat bérel, és már egy másik láncnál dolgozva több üzlet felügyeletét is rábízták, céges autóval rohangál egyik-helyről a másikra, és nagyon boldog.

Nem állítom, hogy egyszerű volt idáig eljutnia, azt viszont igen, hogy kemény munkával viszonylag nehéz helyzetből indulva megragadta a lehetőséget, megalapozott egy elég jó egzisztenciát (és esze ágában sincs visszatérni Magyarországra, de ez megint egy másik kérdés, és aligha ennek a posztnak a témája).

Az egész világ itt van

Mivel olyan sok különféle náció tagjai élnek itt, ezért gyakorlatilag ki sem kell mozdulni a városból ahhoz, hogy az ember eredeti élményekkel gazdagodjon. Ha francia moziba akarsz menni, semmi akadálya. Autentikus bármilyen nemzetiségű étteremben ennél? Sima ügy. De ugyanez igaz nem csak a kajákra, hanem egy csomó minden másra is.

Hogy a színházakról már ne is beszéljek…

Az utcák

Igen, tudom, az utcák gyakran szemetesek, zsúfoltak, de én mégis imádok csak úgy csavarogni Londonban. Van kedvenc útvonalam is a West End környékén, a Covent Garden és a Leicester Square környéki kis utcák. A Charing Cross Roadról eltűnt a könyvesboltok nagy része, pedig egész napokat el lehetett köztük tölteni. Mindenesetre Londonban jóformán bárhol leteszik az embert, nagyon jót lehet csavarogni.

A piacok

Hétvégenként annyi piac van, hogy az ember győzze elkerülni őket, és nem csak a híresebbek, de egy csomó templomkertben, a Temze partján – jóformán bárhol belebotolhatunk egybe. Nem is feltétlenül kell vásárolni (bár nehéz lesz megállni), egyszerűen csak a hangulat miatt is érdemes elácsorogni kicsit.

Ha egyet kellene ajánlom, akkor az legyen a Borough Market, ami nagyon régóta az egyik legfontosabb élelmiszerpiac Londonban, a választékról nagyjából azt lehet mondani, hogy amit ott nem lehet kapni, az valószínűleg nem is létezik.

Maga a környék egy csomó filmben szerepelt, például a Bridget Jones naplója, valamelyik Harry Potter-film és a Guy Ritchie-féle A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső jeleneteit is forgatták itt.

Ingyenes programok

Ha már itt tartunk, akkor ami miatt nagyon jó hely még London, hogy ugyan egy csomó minden drága, viszont baromi sok ingyenes program van, koncertektől kezdve fesztiválokig, kirakodóvásárokig, amit akarsz – simán el lehet úgy tölteni egy hétvégét, hogy az ember jól szórakozik, és ez mondjuk a kaján, italon túl nem kerül pénzébe, ha nem akarja.

Vagy ott vannak a múzeumok, melyek állandó kiállításaira általában ingyen be lehet menni, nyilván a British Museum, a Tate Modernben vagy a Science Museumban nagyjából akármennyi időt el lehet tölteni.

El lehet menni például a rengeteg park valamelyikébe, és itt nem feltétlenül a nagyokra gondolok, bár a Hyde Park és társai is jó móka. Amit nagyon szeretek, az az, hogy egy csomó kisebb park van, ezek egy része persze zárt, de vannak bőven nyitottak is. Szeretem ezt a rengeteg zöldet, ahol egyrészt kicsit le lehet lassulni, másrészt ezek a helyek tele vannak meglepetésekkel.

A kaja

A hagyományos brit konyhát hagyjuk (bár azért vannak ehető pillanatai, igaz, nem sok), de aki Londonban nem talál az ízlésének (és pénztárcájának) megfelelő lehetőséget, az valamit nagyon rosszul csinál. Rengeteg autentikus étterem (gyors és lassú) között lehet válogatni, nyilván az ember nem mindig engedheti meg magának, de azok között is van nagyon jó, amit azért megengedhet.

Tömegközlekedés

OK, ezért lehet, hogy ki fogtok röhögni, de szerintem a londoni metróhálózat például eléggé rendben van – már amikor működik vagy amikor nincs sztrájk. A signal failure-ök és társaik persze simán az ember agyára mennek egy ideig, aztán beletörődik, hogy ez van. Ellenben amikor megy a metró, akkor szerintem elég jól és gyorsan lehet vele közlekedni (a dolog kulturáltsága, a már említett szemét, egerek, stb. az most más kérdés).

Sztrájk idején viszont full horror az egész, főleg ha az ember valamelyik külső zónában lakik, mert onnan bevergődni a belvárosba (ahogyan például egy ideig nekem kellett, az 5. zónából az elsőbe) – na, ahhoz kell idegrendszer és kitartás.

És mit minden nagyvárosban, csúcsidőben azért kemény tud lenni a tömeg, de ez aligha elkerülhető. De az is igaz, hogy itt volt életem legdurvább ilyen élménye, amikor szabályszerűen képtelenség volt megmozdulni és csak sodort magával a tömeg.

A zene

Ez részben a kultúrához tartozik, de külön akartam említeni, ugyanis ha valaki szereti a zenét, akkor neki kevés jobb hely van Londonnál. Most arról nem beszélek, hogy aki számít, az megfordul és fellép itt, és ettől kezdve „csak” pénzkérdés, hogy az ember kit néz meg élőben.

Viszont egy csomó olyan olcsó vagy ingyenes hely is van, ahol tök jó zenekarokat, énekeseket lehet látni és hallani, és ilyenkor én mindig elgondolkozom azon, hogy a sok magyar tehetségkutatóban mindig elmondták az aktuális fellépőre, hogy akár világsztár is lehetne, miközben elég csak Londonban szétnézni, hogy milyen rengeteg tehetséges zenész vár csak a lehetőségre. Na, mindegy, ez nem ide tartozik, csak úgy eszembe jutott.

A december

A végére egy félkomoly pontot hagytam, de mit tegyek, imádom a decembert Londonban (is). A karácsonyi hangulat szuper, mindenhol zene szól és valahogy ott van az ünnepi várakozás. Ez különösen akkor jó, ha az emberen nincs már rajta a vásárlási kényszer. Elmenni a Harrodsba nézelődni, kicsit beszívni ezt az egész ünnepi fílinget – nekem ez nagyon sokat jelent.

Szívesen kipróbálnád magad külföldön? Válogass több száz állásajánlat közül!

Share.

About Author

Leave A Reply