Tíz dolog, amit nem utálok benned – Seattle

0

Nem fogynak ki (szerencsére) a Tíz dolog-sorozatra érkező írások, ráadásul olyan városokból is jönnek, amire én személy szerint nem gondoltam volna. A mai például Seattle-ből, és Zsolt olyan szeretettel ír róla, hogy az embernek kedve lenne indulni és minimum megnézni magának.

„Elsőre megtetszett ennek a sorozatnak az ötlete, aztán elbizonytalanodtam. Biztos sokaknak megvan az a Viktor Frankl-idézet a nagyhatású Man’s Search for Meaning könyvéből, hogy: „Everything can be taken from a man but one thing: the last of the human freedoms – to choose one’s attitude in any given set of circumstances, to choose one’s own way”.

Hogy hogy jön ez ide? Úgy, hogy végül is a saját tébolyunkat visszük magunkkal, akárhova megyünk. És ez befolyásol abban, hogy mi fog tetszeni, és mi fog idegesíteni.

Szóval ez a sorozat nekem valójában inkább a Top10 különbség a szülőhazához képest, amiknek akár örülni is lehet megfelelő berögzülések esetén, vagy lehet rajtuk idegeskedni, vagy extrém esetben észre sem venni. Ahogy így van ez Magyarországgal is. Van, aki fel sem veszi, hogy hozzávágják a Kaisersben a bankkártyát, és van, akinek ez az utolsó csepp a pohárban.

Közel 1000 külföldi állásajánlat vár a Határátkelőn egyetlen kattintásra

Mindennek tudatában, lássuk szűkebb kis hazámat, Seattle-t!

Először is nem vagyok pártatlan. Az első utam Amerikába az állásinterjúm volt, a második pedig, amikor költöztünk öt hónapra rá. Ez a város adta nekem a viszonyítási pontot az USA megismeréséhez, ez a város befogadott, megélhetést biztosított, és összességében jól tart már több, mint öt éve.

Utazásaim során eddig csak egyetlen másik városban gondoltam, hogy ott esetleg élni tudnék, de erről talán máskor. A lényeg, hogy ez nekem kicsit szerelem, és azt nehéz átadni tízes listákban. De ez nem állít meg abban, hogy megpróbáljam.

1. Kedves emberek

Ismert dolog, hogy a Nyugati Parton kedvesebbek, lazábbak az emberek, mint a Keletin, de bent a Középnyugaton meg európai szemmel felfoghatatlanul kedvesek.

Hát ahhoz nem utaztam eleget, hogy ezt egy az egyben megerősítsem, de itt tényleg kedvesek az emberek. Ha nem a belvárosban sétálsz, rád köszönnek (egy hárommilliós városban!), rád biccentenek. A kiszolgálók, eladók egyszerre kedvesek és professzionálisak. Egyszerűen van egy általános jószándék és bizalom az emberben a másik iránt.

2. Minőségi ételek

Semmi extra nincs itt, de azért a Pacific Northwest ismert a jó alapanyagairól. A halételek terén ez természetes és logikus, de zöldség- és gyümölcsfarm is sok van a közelben. Sima szupermarketben is kimondottan jó élelmiszereket kapni.

És mellesleg mindenhol a magyarnál (nekem) jobb tejföl van, és minden boltban pirospaprika, sokhelyütt magyar. A food scene is változatos, és sok nemzet sokféle kajáját lehet könnyen elérni. Lényegében mindent és jó minőségben. Ami nincs, az a ténylegesen csúcskonyha Michelin-csillagokkal és hasonlóval.

Én ezt a sokszínűséget többre értékelem, mint mondjuk ha 2-3 nemzetközileg elismert étterem lenne, de más ezzel biztos máshogy van. (Ja, kivéve az ázsiai, dél-ázsiai konyhát, az állítólag USA-szinten kiemelkedő itt. Lásd lejjebb, hogy miért.)

További kulcsszavak: kézműves sör, kézműves cider, kézműves fagyi – mindenfelé.

3. Kellően nagy város

Ez megint személyes dolog, de én – úgy érzem – nem tudnék kisvárosban élni. Kell ez a sokféleség a kajákban, kulturális programokban, kocsmákban, emberekben.

Seattle a belterületére nézve kicsi, de a külterületeit beleszámítva mégis csak egy 3 milliós metropolisz. És igen, a gazdasági súly is számít, hisz több pénz több lehetőséget bevonz a pénz elköltésére – amik között statisztikai alapon több az értelmes dolog is.

(Szerintem nem jelentéktelen jelzője a gazdasági súlynak, hogy a világ két leggazdagabb embere itt él a városban. Ettől nyilván nem lesz mindenki milliomos, de azt azért mind értjük, hogy akik közvetlenül nekik dolgoztak az évek során, azok sem nyomorognak.)

A másik dolog, amiben a méret és a pénz segít, az az építészet. Seattle-ben 10 háztömb alatt be lehet járni a teljes (amerikai) építészettörténetet, méghozzá nem is a legrosszabb példákon keresztül. Ez a kavalkád néhány építészt kiborít azért…

4. Nem túl nagy város

Ezzel együtt, _nekem_ nincs az az érzésem, hogy mindenhol emberek közé vagyok szorítva. A legtöbb étteremben nem kell órákig sorban állni az asztalért (ami pedig nem vicc más amerikai nagyvárosokban játszódó filmeken), ha valamiért boltba kell menni, nem ütközök emberekbe, és általában kiszolgálót is találok.

Összességében: nem vagy sehol sem egyedül, de könnyű olyan helyet találni, ahol meghitt, kiscsoportos élményed lesz. Akár parkban, akár kocsmában, akár moziban.

5. A táj

A sok szubjektív pont után ez egy kimondottan objektív elem, ugyanis ebben mindenki egyetért, akárhonnan jött. A várostól egyórányi vezetésen belül van óceán, sziget, tó, erdő, erdős hegy, havas hegy. Kétórányira mérsékeltövi esőerdő, nyílt óceán, száraz fennsík, hegyi tavak.

Ennyiféle változatos természeti célpont nincs máshol egy helyen az USA-ban, és Európában sem jut hirtelen eszembe városhoz közel, másnak biztos. (Viszont Új-Zéland, ahogy hallom, hozza ezt, csak még szebben.)

Amúgy már a városban magában is vannak jókora parkok, amik magyar fogalom szerint inkább parkerdők, két klassz városi tó, ahova le lehet sétálni és kajakozni, vitorlázni, meg pár hétig úszni.

Ja igen, a sok zöldnek és erdőnek az ára a magyarnál több eső. Ami azért kevesebb, mint az angoloknál vagy az íreknél. 149 esős nap az évben soknak tűnik (bár ha Miami 135-éhez vagy Portland 164-éhez viszonyítjuk, akkor nem is annyira), viszont a lehullott eső mennyiségében a legesősebb 30 amerikai nagyváros közt sem vagyunk bent.

További hívószavak: négy évszak, enyhe telek, nem túl forró nyarak.

6. Kedves emberek 2 – a sofőrök

Láttam a többiek tízes listáin a vezetést. Én munkába menet nem vezetek, de hétvégente igen, meg motorozok is, ahol pedig különösen éles szemmel figyeli az ember a többi közlekedőt.

Azt kell mondjam, hogy én még életemben nem éreztem magam ilyen biztonságban az úton, pedig sokfelé vezettem (már Európában és az USA-ban, máshol nem).

Eleve nagyon-nagyon ritka a magyar szemmel megszokott izmozás az utakon. Errefelé az autó nem státuszszimbólum, és a legtöbben nem a vezetésben élik ki a frusztrációikat. Persze mindenféle ember van itt mindenféle hovatartozás alapján, szóval vannak azért önzőbbek.

Az utakon két fő panaszt hallok. Az egyik, hogy a sofőrök túl mulyák, és nem dudálnak eleget, és ezért a bénák nem tanulják meg, hogy mikor ártottak másnak.

A másik pedig bizonyos rasszhoz / korcsoporthoz / csoporthoz tartozó vezetők fogalmatlansága. Ezt én nem tudom megítélni, mert nem nagyon nézek a másik szélvédő mögé.

Azt viszont megerősíthetem, hogy fogalmatlan és figyelemhiányos vezetők vannak bőrszíntől függetlenül. Meg olyanok, akik joghurtot esznek vagy sminkelnek a volánnál, ja meg olyan autók, amiben vágni lehet a fű füstjét.

7. Multikulti

Ha már a sokszínűségről esett szó. Seattle régebben nagyon, úgymond túl fehér város volt, részben skandináv gyökerekkel. Simán felnőttek úgy emberek, hogy nem láttak más színű embert.

Ezzel együtt az egész Nyugati Parton, itt is, történelmileg sok az ázsiai, mivel itt nem fekete rabszolgák voltak, hanem ázsiaiakat hoztak be éhbérért, mikor a vasút épült az 1800-as években. (És igen, gettókban és a föld alatt éltek, ez az itteni történelem egy másik sötét foltja.)

Mára viszont, nem kis részben a tech boomnak köszönhetően, mindenki van itt. Temérdek indiai, ázsiai, kelet-európai, emberek az USA minden szegletéből, és Uber-sofőrök Afrika minden országából.

És ez nekem jó, mármint az, hogy a kollégáimtól többet tanultam az idegen kultúrákról két év alatt, mint előtte harminc alatt. Noch dazu, az indián kultúra is erősebb itt, mint a Keleti Parton, merthogy itt kevésbé voltak ellenségek, és kevésbé lettek kiirtva szegények.

(Mellesleg biztos sokan nem tudják – hisz még az itt élők között sem mindenki -, hogy Seattle az itteni törzs békés törzsfőjéről kapta a nevét, akivel a telepesek megállapodtak hajdanán.)

8. Liberális „fertő”

Seattle egy liberális, itteni politikai fogalmak szerint demokrata város. Találsz Trump-szavazót, de elvétve. Washington állam vidéki részei konzervatívok, de Seattle túlsúlya az egész államot átbillenti.

Annyira, hogy itt volt az elsők között legális a melegházasság és a rekreációs használatú fű is. Seattle-ben a legmagasabb az egynemű (mármint same sex) háztartások száma az országban, SF előtt.

Ez miért jó mindenkinek? Mert itt semmi nem felháborító. A főnököd fűvel kínál, az egyébként nagyjából normális középkorú férfi táncol a buszon, kétévente van a bővebb részlegen kollégád, aki nemet vált, meztelen esküvőt látsz a parkban, és igen, új társaságban esetleg érdemes megkérdezni, hogy ki milyen nemű személyes névmással szereti, ha hivatkoznak rá (függetlenül attól, hogy te minek néznéd).

9. Nem futsz magyarokba

Elnézést, tudom, magyarból is van mindenféle. Sőt, akikkel itt (meg Los Angelesben) összefutottam, kivétel nélkül jófejek voltak. De nekem az a feltételezésem, hogy aki nem megélhetési okból költözik el, az részben a magyar habitus elől is jön el. De még ha nem is, az már megvolt, azt már ismerjük, most jöhet valami új.

Megint csak nekem, jó érzés olyan helyen élni, ahol a magyar titkos tündenyelv. És ahol lényegében te választod meg, hogy mikor találkozol magyarral (már legalábbis egy felső határig, merthogy kevés van). Újfent: elnézést.

10. Tech hub

Ez megint csak valakinek előny, valakinek semmi. De amiatt, hogy itt van az Amazon központja (meg a Microsofté, meg a Boeingé, stb.), sok minden előbb van itt, mint máshol az USA-ban, pláne meg más országban.

Már ilyenek, hogy Amazon Prime Now (amikor is kihoznak neked dolgokat egy órán belül) vagy Amazon Fresh (amikor a normál bevásárlásodat csinálod Amazonon keresztül). Meg persze, hogy minden tech cégnek van itt boltja, kirendeltsége, irodája.

Vagy hogy kicsit más témát mondjak, ott van az irodától két sarokra a Tesla-kereskedés (nem mintha épp vennék), vannak bőven töltőállomások és elektromos autók.

Hasonlóképp, már alternatív közlekedést illetően, vannak Car2Go és ReachNow autók szerteszét a városban. Tudom, a Bay Area még ilyenebb mindenben, hisz onnan indul minden startup és még több a pénz, de itt is van bőven minden újdonság. Nekem ez a technikai közelség/elsőség jó, nekem ez könnyebbség, másnak lehet, hogy lényegtelen.

Tudom, ez kicsit olyan lett, mint egy elfuserált szerelmeslevél egy városhoz. De mondtam, nem vagyok pártatlan. És egyszerűen felpiszkált ez a tematika, úgy is mondhatnám, kihívásnak vettem a többi írást a szívem választottjával „szemben”…

Mindenkinek szép évet a saját maga által megtalált vagy kialakított Paradicsomban!”

Külföldre költöznél, de nincs munkád? Válogass a Határátkelőn!

(Fotó: pixabay.com/hlwegley)

Share.

About Author

Leave A Reply