Tíz deka csótány lesz elvitelre

0

A címben idézett mondat András fülét ütötte meg Bangkok utcáin. Túlzás nélkül állítható, hogy gyermekkori álma vált valóra, amikor 2004-ben életében először eljutott Ázsiába. Szerinte alighanem egy iskolai földrajzóra tette kíváncsivá, melyen az akkori tanárnője mesélt neki a földrészről.

Az elmúlt több mint tíz évben visszatérő vendég az ázsiai kontinensen, hiszen 2013-ban három hónapot, tavaly pedig még egyet töltött el ott, élvezve a helyiek vendégszeretetét.

Nem lehet a kalandvágy hiányával vádolni, hiszen mint elmondta, soha nem foglal előre szállást, ezt mindig helyben intézi. Első útja előtt elsősorban mások tanácsára és különböző blogokra támaszkodott, aztán vett egy nagy levegőt és belevágott…

Az alábbiakban vele olvashattok egy beszélgetést, melyek között az általa készített thaiföldi képeket nézegethetitek.

Kivel mentél Ázsiába?

Először egyedül mentem, de azért nagyrészt társasággal utazom. Általában az volt a helyzet, hogy akinek volt pénze, annak ideje nem volt, akinek viszont ideje lett volna, annak már pénze nem volt az útra. Egy vadidegen emberrel pedig nem szívesen töltöttem volna együtt három hónapot például a 2013-mas út során.

Maradjunk a leghosszabb kintlétednél! Eredetileg is három hónapos utat terveztél?

Igen, úgy vettem meg a repjegyet is.

Melyik városban kezdted meg az Ázsia-túrát?

Először Bangkokban éltem. Úgy érkeztem meg, hogy előre nem volt lefoglalva a szállásom. Érdekes, emiatt egy pillanatig sem volt bennem félsz. Ellentétben a dél-amerikai és az afrikai országokban tapasztaltakkal.

Bangkoki látkép

Mi tetszett meg először?

A laza élet. Viszonylag olcsón béreltem egy jó lakást. A háztetőn egy úszómedence is volt. Amikor este felmentem a 14. emeletre, úszás közben Bangkok fényeit csodálhattam. Eközben pedig Skype-oltam az otthoniakkal, akik épp a havat lapátoltak.

Milyen volt a lakás?

Remek, minden igényt kielégített. Csupán egy hiányossága volt, nem volt konyha.

Hogyan oldottad meg az étkezést?

Az ételt mindig az utcán vettem. Szerencsére nem tűntem ki a tömegből, mert az emberek java ott eszik. Ha külföldre utazom, mindig oda megyek enni, ahol sokan vannak, s nagyrészt helyiek. Abból nem lehet nagy gond.

Milyen ételeket kóstoltál meg?

Ez érdekes, mert Ázsiában, ami mozog, azt megeszik. Ami nem, azzal ízesítenek. Csótányok, hernyók bő zsírban kisütve. Bevallom, ezekhez nem volt gusztusom. Nem voltam elég bátor, még akkor sem, ha sok sört ittam.

Így árulják a szárított halat az utcán

Nagyon bejött azonban az ottani rántott csirke, amihez rizst vettem. Tűzforrón megvettem, hazavittem és megettem.

Írj le egy tipikus jelenetet!

Mindennapos történet, hogy a gyerekek vesznek sütve 10 deka csótányt, hozzá mondjuk nyolc szem hernyót. Mindezt egy zacskóból majszolják el hazafelé az iskolából. Magyarországon is láthatunk ilyet, csak itt épp mondjuk gumicukor van az „erszényben”.

A piacozás mellett a helyi boltokba is betértél?

Persze. Az ottani szupermarketekben javarészt a savanyúságot kerestem, mert nagyon szeretem. Szinte mindenhol találni európai polcokat. Innen a helyiek nem vásárolnak, meg se eszik. Meg is értem, mert aranyáron kínálják. Ott vettem savanyúságot, mert sokáig elállt a hűtőben.

Milyen egyéb meglepő étkezési szokásokkal találkoztál?

Rengeteg főt kukoricát esznek, de nem sózzák meg. Helyette persze sok más ízt használnak. A helyiek kenyeret sem esznek. Ami még érdekes volt számomra, hogy a helyi gyorsétteremben rizs is kapható.

Esküvői menü

Bangkokban milyen a közlekedés?

Káosz. Mintha a helyiek a túloldalra születtek volna. Nem jöttem rá, hogy lehet keresztülmenni a kétszer hatsávos utcán. Másrészt a baloldali vezetéskor is figyelni kell.

Béreltél autót?

Nem. A tömegközlekedés azonban kiváló, rengeteg motoros taxi, valamint a metróközlekedés is jó.

A helyiekkel mennyire lehet szóba elegyedni?

Közvetlenek, ami nem csoda, hiszen nagyrészt a turizmusból élnek. Nagyon szívesen beszélgetnek. Szerintem ez az egész országra jellemző. Nem csak a kötelező mosoly jellemző, mint Amerikában, ahol az eladó többnyire mind a 84 hófehér fogát megmutatja.

Wat Arun Ratchawararam

A mosolygós beszélgetéseken kívül mélyebb kapcsolatokat sikerült kialakítani?

Csupán ideiglenes haveri kapcsolatokat. A kinti magyarokkal sem nagyon alakult ki maradandó baráti kapcsolat, hiszen ők azért napközben dolgoztak, amíg én mászkáltam.

Hogyan élnek a thaiföldi magyarok – legalábbis akikkel te összeismerkedtél?

Mindenekelőtt fontos megjegyezni, hogy ha valaki thaiföldi munkavállalást tervezne, jó, ha felkészül, hogy nagyon nehéz munkavállalásit kapni. Két kezemen meg tudom számolni, hány magyarral ismerkedtem meg.

Az egyik lány angol tanárként dolgozott egy általános iskolában, egy másik férfi pedig csoportvezető volt egy angol nyelviskolában. Egy magyar családot is megismertem, akik egy éttermet működtetnek.

Megjegyzem, egy ottani angoltanár nem keres rosszul. Jobb színvonalon élhet, mint Magyarországon. Jó lakást tud bérelni, önmagát is normálisan fent tudja tartani. A klímáról nem is beszélve, ott mindig jó idő van.

Akikkel megismerkedtem jellemzően a rendszerváltás környékén mentek ki Thaiföldre, nem pedig az utóbbi pár évre jellemző kivándorlási hullámmal távoztak az országból.

Mit meséltek, hazajönnének újra?

Nekik nem Magyarországgal volt bajuk, inkább azért mentek ki, mert ott szerettek volna élni. Nem pedig a politika miatt. Biztos van ellenpélda, de olyannal nem találkoztam. Bár ők jellemzően nem Thaiföldre mennek.

Háromszor voltál eddig ott, milyen különbségeket tapasztaltál?

Észrevettem, hogy a 2004-hez képest megjelentek az orosz turisták, ők már 2013-ban is ott voltak. Ez nagyon megnyomta az árakat. Ők egyszerűen kérkednek a pénzükkel. Most már ott vannak a kínai turisták is, az ő esetükben viszont nem a pénz, hanem a tömeg jelenti a legnagyobb változást. Nagyon sokan vannak.

Share.

About Author

Leave A Reply