Tenerife, egy igazi életérzés

0

A Kanári-szigetekről általában a pálmafás strandok és a jó idő jut előszőr eszünkbe. Pedig a sziget több ennél – olvasható a Kultúrtapas oldalon, ahol arra is kapunk érveket, hogy miért éppen Tenerife?

A sziget sokszor Dél-Amerikára hasonlít, mind gasztronómiájában, mind nyelvjárásában. Tenerifére nagyon sok venezuelai család költözött, és él is itt a mai napig – de találunk Mexikóból, Kubából és egyéb spanyol ajkú országból letelepedett családokat is. Közel van Afrika is, alig 500 km-re.

Kis túlzással a sziget egy minikontinens, ahol számtalan kultúrával találkozunk. A természet és az időjárás egyaránt változatos: tavasz északon, nyár délen, enyhe tél a magas hegyekben.

A kanári emberek nagyon kedvesek, mosolygósak, életvidámak. A lakosság nagy része keveset utazik a szigeteken kívül. Több olyan család is van Tenerifén, aki nemhogy Európában, de a Kanári-szigetek többi tagján sem járt.

A spanyol ajkú lakosság legnagyobb része a sziget északi felén éli mindennapjait – még délre is ritkán utaznak. Bár az itteniek kedvesek, külföldiként nem olyan könnyű zárt közösségükbe bebocsátást nyerni.

Kevés kanári spanyol beszél más nyelvet. Az angoloktatás a helyiek szerint is alacsony színvonalú, így a fiatalok közül is kevesen beszélnek más nyelvet, pedig a szigeten a turizmus az egyik legfőbb bevételi forrás.

Köszönés és kulturális különbségek

A spanyolokról azt mondják, hogy hangosak – ez a kanári emberekre is igaz. Az első találkozáskor már puszival köszönnek, és ez egy skandinávnak egyenesen hidegzuhany, de egy magyarnak is szokatlan.

Távozáskor is feltűnik a különbség. Az ¡hasta mañana!  („viszlát holnap”) nem feltétlenül jelenti azt, hogy az illető egyből útjára is indul. 10-15 percig is beszélgethet még, újra és újra elmondja: ¡hasta mañana!

A férfiak sokszor megveregetik egymás vállát, vagy a barátság jeleként válltól könyökig végigtapogatják egymást. Ugye furcsán hangzik? A déli népeknél ez teljesen normális dolog.

A közlekedésben nagyon udvariasak. Sokszor a körforgalomban is megállnak, a zebránál átkelőket pedig türelmesen megvárják, előre engedik őket. De ez ne tévesszen meg senkit! Érdemes óvatosabban vezetni.

Az autók nagy része sérült – ez az itteni emberek parkolási szokásainak és a folyamatos koccanásoknak is köszönhető. Igaz, korszerű autópályával rendelkeznek, de az utak zsúfoltsága és a sok autó miatt komoly dugók is kialakulhatnak.

Tenerife gasztronómiája

A tipikus kanári étel nem mondható egészségesnek. Bár azt hinnénk, az óceán partján állandóan halat esznek, ez nem feltétlenül van így. Kétségkívül sok halat fogyasztanak, és a boltokban is széles a választék, ám rengeteg (napraforgó-, kukorica- és olíva-) olajban sült ételt, krumplit, és nagyon sok édes süteményt esznek.

Nem ritka, hogy a gyerekeknek kólát rendelnek az étteremben. A helyi különleges kávét, a barraquito-t is tejsziruppal, tejjel, vagy akár még extra cukorral is isszák.

Ha ezt a helyi különlegességet kérjük, több helyen a barraquito con todo-ra gondolnak – ebben az előbb említetteken kívül likőr is van, és citrommal meg fahéjjal díszítik. A média változó sikerrel sugallja a helyieknek, hogy a túl sok sós, cukros és olajos étel kifejezetten ártalmas az egészségre.

Szinte az összes büfében és gyorsétteremben kapható a bocadillo – bagettet képzeljünk magunk elé: megmelegítik a szendvicssütőben, majd megtöltik. Kóstolhatjuk tortillával, tonhallal, csirkével, disznóhússal, serrano sonkával, de akár avokadóval is. (…)

Nagy hagyományokkal bíró kanári étel a gofio. Főleg őrölt kukoricából, búzából és árpából készítik. Előszeretettel használják köretként húsokhoz, halakhoz, vagy akár édességekben is.

Mikor esznek a spanyolok?

„Ha este nyolckor az étterem üres, akkor biztos nem jó a hely konyhája” – gondolnánk. Ne ebből induljunk ki. A kanári emberek délután csak falatoznak, tapasokat esznek, vagy kávét isznak és bocadillo-t rendelnek.

Este tartják a nap főétkezését, és gyakran csak tíz körül ülnek be az étterembe. Nagy hagyománya van a vacsorának – számunkra későn indul be az élet, de annál tovább tart. A gyerekek még éjfélkor is rohangálnak, ez a szigeten megszokott és teljesen természetes.”

A teljes posztot a Kultúrtapas oldalán olvashatjátok el.

Share.

About Author

Leave A Reply