Teljes kavalkád és multikulti

0

Nem akármilyen kavalkádba keveredünk a Luxemb(o)urgból szeretettel blognak és persze a CinEast fesztiválnak köszönhetően, ahol a szerző önkéntesként dolgozott.

„Igazából a többi önkéntes miatt volt ez főleg érdekes, mert ezekkel az emberekkel amúgy nem valószínű, hogy megismerkedtem volna.

Első ismeretségem Sevda, az azeri lány, aki holland férjével (és miatt) él itt, és angol irodalomból PhD-zik a genfi egyetemen, és imádja a klasszikus zenét.

Aztán ott volt Dominika, akiről két perc után kiderült, hogy a(z Európai) Bizottság fordítói főigazgatóságának cseh egységében fordítógyakornok, frissen érkezett, most ismerkedik a fordítószoftverrel meg a többi gyakornokkal, és már nagyon élvezi az egészet. Kicsit hebrencsnek tűnt, meg nem nagyon tudta használni a google mapset, úgyhogy biztos, ami biztos, elkísértem az éjszakai busz megállójába. 😀

Pár nappal később Alexszel (vagy Aleksszel?) voltam beosztva, aki egy gyönyörű kiejtéssel beszélő hatvanas (?) angoltanár, ide Dél-Afrikából költözött, de amúgy, ha jól emlékszem, szerb, és a legkedvesebb emléke Magyarországról egy koncert, amit egy Beatlest és hasonlókat éneklő trió adott valahol Pécsett egy vendéglő kerthelyiségében, a 70-es években.

KÜLFÖLDI MUNKÁK A HATÁRÁTKELŐN

Talán a legbizarrabb élményem, amikor Nicolas-val (nem a kicsi) készítettem elő egy fogadást: francia fickó, negyven körül, felesége magyar, Verának hívják (!!!!!), Lengyelországban ismerkedtek meg, ahol mindketten önkéntesek voltak, négy gyerekük van.

Nyilván rákérdeztem Vera teljes nevére, mert ilyen egybeesés azért ritkán van, de nem ismerem (pedig még eltés is volt, és budai!).

A közös pontoknál már csak az volt a furcsább, amikor elkezdte mesélni, hogy milyen magánéleti problémáik vannak, és érdeklődött, hogy az én házasságom oké-e (!), ezen a ponton elköszöntem és hazajöttem, amúgy is időszerű volt már. (Azért megnyugtattam, hogy oké, nehogy álmatlan éjszakái legyenek.)

És végül ott volt a Bosnyák Lány, akinek nem emlékszem a nevére, de tizenvalahány éve Franciaországban él, úgyhogy úgy beszél franciául, mint egy francia, és angolul is nagyon jól, vele állandóan összefutottam vetítéseken vagy munka közben, és a zárópartiban is végül együtt voltunk, pedig nem beszéltük meg előre. Na róla ennyit tudok, meg hogy (ő is) nagyon jófej.

A filmek is jók voltak persze, most rengeteget láttam, mert önkéntesként ingyen bemehettem mindenre, amin volt hely, voltak a friss magyar filmek is (Nyitva, Nagyi projekt, Egy nap, Ruben Brandt, a gyűjtő), illetve a Csak a szél volt a díjkiosztó gála zárófilmje, huhh.”

A teljes posztot itt találjátok.

Tíz dolog, amiért jó Luxemburgban élni

(Fotó: cineast.lu/margo_skwara)

Share.

About Author

Leave A Reply