Távkapcsolatok – mítoszok és valóság

0

Kétségkívül a távkapcsolat a határátkelés egyik legnehezebb része, még akkor is, ha csak átmeneti, és tisztában van vele az ember, hogy maximum pár külön töltött hétről vagy hónapról van szó, hiszen ezzel együtt is nehéz a másik nélkül. Nehéz, de nem lehetetlen, ugyanis a közhiedelemmel ellentétben nem minden távkapcsolat van halálra ítélve.

Mindez onnan jutott eszembe, hogy a minap régebbi posztokat visszaolvasgatva elém került Liping (a Szecsuán blog szerzője) egyik régebbi írása, amiben erről is szó esett. Induljunk el ma innen!

„Magánéleti oldalról furcsa kihívások elé állítottak ezek az évek. Első kitántorgásom idején egy hétéves kapcsolatot hagytam hátra.

Noha láng már nem volt, s attól tartok, hogy nem is igazán passzoltunk egymáshoz, a megszokás hatalma miatt, s mert problémáink sosem torkollottak komolyabb vitákba, nem gondoltam, hogy egyszer vége lesz.

A távollét elég jól rávilágított, hogy mennyire nem köt már minket össze semmi, s hazaérvén be is fejeztük a történetet.

Ekkor már volt új szerződésem, de a rövid nyár villámgyorsan újra mellém sodort valakit, akivel viszont hatalmas volt a lángolás, s akinek a távollétét nagyon is megszenvedtem.

Az egy év lejárta után aztán hazatértem hozzá, de akkor már sajnos nem működött. A konzekvenciát leszűrtem, a párom nélkül többet nem vágok neki. Vagy max. szingliként.

A harmadik évem már eképp is alakult. Egy éve vagyok a jelenlegi társammal, s ő most itt is van velem Kínában. Így egész más, mint távkapcsolatban, nagyságrendekkel jobb.”

Ez volt tehát Liping tapasztalata (a teljes posztot itt találjátok), de ne támaszkodjunk egyetlen példára, annál is inkább, mert amikor nekiálltam a témában kutakodni, belefutottam az Atlas Obscura erre vonatkozó felmérésébe.

Ezt közel hatszázan töltötték ki, ami már nem kis szám, és elég érdekes, részben mítoszdöntögető dolgok derültek ki belőle.

A távkapcsolatok nem átmenetiek

Olyannyira nem, hogy a leghosszabb ilyen kapcsolat 44 évig (!) tartott (mondjuk szerintem azért ehhez már speciális lelkiállapot kell), de öt olyan is akadt, amely túlélte a 30 évet, egy tucatnyi pedig már túl van a tizedik évfordulón. Ezek azért elég komoly számok.

Viszont a legtöbb elég tartós

Már legalábbis a kérdőív kitöltői között, ami persze nem reprezentatív, de érdekes, hogy az 595 távolsági párkapcsolatból csak 117 ért véget, azaz 478 a kitöltés pillanatában még tartott, ami egész jó arány.

Távolságok

Nagyon érdekes, hogy a legtávolabbi kapcsolat majdnem 20 ezer kilométeres (a pár egyik fele Chilében, a másik Kínában él), de közel másfél tucat olyan pár volt, akik legalább 16 ezer km-re laktak egymástól – ezek közül csak egyetlen ért véget, a többi működött.

A másik végletet az a pár képviseli, akik 60 km-re laknak egymástól (az egyik a New York-i Hempsteadben, a másik a New Jerseyben fekvő Haskellben). Még fél tucat volt 160 km-s távon belül – ennek ellenére már kettő a kapcsolatok közül véget ért.

Szóval a távolság persze számít (nyilván könnyebb találkozni, ha mondjuk az egyik fél Magyarországon lakik, a másik pedig Ausztriában, mintha teszem azt egy Magyarország-Ausztrália távolságot kellene legyűrni), de nem minden.

A munka elválaszt

A távkapcsolatok leggyakoribb oka a munka, amit az iskola, majd a család követ. Érdekes, hogy a felmérésben szereplők leggyakrabban repülőre ülve látogatták meg a másikat.

A személyes találkozás túlértékelt

Őszintén szólva engem eléggé meglepett, hogy egész sokan tartották úgy életben a lángot, hogy évekig nem találkoztak egymással, mi több, volt 17 olyan pár, akik még soha nem találkoztak személyesen…

A szakember szemével

Somesh Valentino Curti amszterdami pszichológus sokat foglalkozik a határátkelők társkapcsolati problémáival.

A fizikai távolság

A szakember szerint a fizikai távolság alapvetően változtat meg bizonyos dolgokat, nagyon gyakran kerül előtérbe a féltékenység, az érzelmi kimerültség, és a magányosság.

A Skype megoldást jelenthet, de önmagában már a szexuális élet elmaradása gondot okoz, a legtöbb pár ilyenkor csak „túlél”. Mi több, az otthon maradt fél a partner új környezetét fenyegetésként élheti meg, míg a pár külföldön lévő felének a magánnyal és az exek jelentette (sokszor csak képzeletbeli) fenyegetéssel és az ebből adódó féltékenységgel kell megbirkóznia.

Általában ezeket a problémákat mi gerjesztjük magunknak, de arra pont elég, hogy aláássa az évek során felépített kölcsönös bizalmat és biztonságérzetet.

Ok vagy okozat?

Elég gyakran felmerülő kérdés, hogy ha szakításra kerül sor, akkor a fizikai távolság a kiváltó ok, vagy már korábban nem volt rendben valami. Somesh Valentino Curti szerint ha minden rendben egy párral, akkor soha nem a fizikai távolság a gond, hanem valami mélyebb probléma.

Persze a távollét ilyen esetekben felgyorsíthatja a folyamatot, magyarán a szakításnak az érzelmi és lelki távolság lesz az oka, nem a fizikai.

A Nagy Teszt

A távkapcsolat persze jó esetben erősebbé teheti a kötődést, mi több, akár új minőséget és kapcsolódási pontokat jelenthet. Lehetőséget ad az önvizsgálatra, és arra, hogy átgondoljuk a viszonyunkat.

A párkapcsolatok gyakori hibája, hogy természetesnek vesszük a másik létezését és nem dolgozunk a kapcsolaton, a távolság ezen is jó irányban változtathat.

Lehetőség vagy akadály?

Nyilván mindenkinek jobb, ha előbbiként tekintünk rá, hiszen ha már menni kell, akkor próbáljunk meg pozitívan hozzáállni, nem? A partnertől való távolság egyéb területeken is hasznos lehet, többet lehetünk a barátainkkal, újraéleszthetünk régi hobbikat, vagy találhatunk újakat, és ami a legfontosabb, erősíthetjük a másik iránt érzett bizalmat.

Na, de elég ennyi a számokból és elméletekből, lássunk pár személyes példát, mert ezek mindig érdekesebbek!

Egyesült Államok – Mongólia

2014 nyarán, egy mongóliai utazáson találkoztam Zoriggal. Ekkor apámmal két hétig jártuk a fővárost és az ország különböző részeit, majd egy egyhetes horgásztúra következett északon. Ezen az egy héten Zorig volt a tolmácsunk és kísérőnk.

Hat nap után a repülőtéren, az elutazáskor azt mondta, szeret. Azt gondoltam, hogy a pasas nem normális, hiszen alig ismertük egymást, és csak pár lopott csókot tudtunk váltani estéként. (Én akkor 40 éves voltam.)

Ám mire hazaértem Amerikába, három email várt, és elkezdődött egy virtuális kapcsolat, először emaileztünk, aztán Facebookon cseteltünk. Négy és fél hónapig tartott ez az időszak, küldtünk videókat is egymásnak, de soha nem videócseteltünk.

Aztán december 22-én Zorig megérkezett az Egyesült Államokba, hogy kiderüljön, személyesen is működik-e a varázs. Működött, én pedig elkezdtem készülni a Mongóliába költözésre.

Végül júliusban vágtam neki, és október 2-án volt az esküvőnk. Soha nem voltam boldogabb, és tudom, bután hangzik, de az egész olyan, mint egy tündérmese. Ez a férfi egy óceánon és majd’ 10 ezer km messzeségben is szeretett, most pedig nagyon boldogok vagyunk.

Egyesült Államok – Norvégia, Ausztrália

Online találkoztunk, a World of Warcraftot játszva. Már két éve ismertük egymást, mielőtt Ausztráliába repültem és összeköltöztünk. Rengeteg közös érdeklődési területünk volt, és hasonlóak voltak az életcéljaink. Két évvel azután, hogy összeköltöztünk, összeházasodtunk. Van egy közös gyerekünk, de a kapcsolatunk 3 év után véget ért, és már nem vagyunk együtt.

Egyesült Államok: New York – St. Petersburg (Florida)

Ugyanabban az étteremben dolgoztunk, két héttel azelőtt kezdtünk randizni, hogy el kellett utaznom, mert kezdődött az egyetem. Egyszerre volt romantikus és reménytelen, minden éjszaka órákat beszélgettünk telefonon, jobbára sóhajtozva és egymást hiányolva.

Aztán egyre féltékenyebb lett, azzal vádolt, hogy megcsalom. A szünetekben hazajöttem, minden időmet vele töltöttem, és annak ellenére imádtam minden pillanatot, hogy az együttlétek mindig sírással és veszekedéssel végződtek.

Egy idő után úgy éreztem, az eszem állandóan Floridában jár, és képtelen vagyok teljes életet élni New Yorkban, így végül másfél év után véget vetettem a kapcsolatnak.

Egyesült Államok: Pittsburgh – Chicago – Cambridge

Az orvosi élet nem túl rugalmas, de azért mindig találtunk időt egymás meglátogatására, romantikus hétvégékre, tengerparti nyaralásokra, távoli városok közös felfedezésére.

Öt év együttjárás és négy év távkapcsolat után már nyilvánvalók lettek a repedések, én sokkal rosszabbul kezeltem a helyzetet, mint ő. Egy-egy nehéz nap után jó lenne egy kellemes vacsorát elkölteni a másikkal, vagy összebújni kicsit, márpedig ez a távkapcsolatban nem megy.

Végül két hónappal ezelőtt kimondtuk a kapcsolatunk halálos ítéletét, mert rájöttünk, hogy csak megnyomorítjuk a másikat. Két, egymástól teljesen különálló életet éltünk. Nem bántam meg a távkapcsolatot, de senkinek sem javasolnám.

Nektek van hasonló tapasztalatotok? Ha igen, milyen?

(Fotó: pixabay.com/StockSnap)

Share.

About Author

Leave A Reply