Tapasztalatok 10 év után hazaköltözve

0

Meglehetősen nagy port kavart a minap az a poszt, melyben arról beszélgettünk Bandirepublickal, mi lenne, ha hirtelen hazaköltözne félmillió magyar. Nos, Orsi egyike azoknak, akik hazaköltöztek (ő ráadásul 10 év külföld után), tapasztalata tehát nagyon érdekes.

„Mivel 10 év után márciusban hazajöttem, így számomra eléggé aktuális a téma és szeretném leírni az én véleményemet.

Ha hazaköltözne fél millió magyar mostanság, akkor maximálisan fél évet adnék nekik és már menekülnének is. Röviden és tömören megpróbálom felsorolni, milyen dolgokon is kellene változtatni:

– egymás elfogadása
– egymás segítése
– becsületesség
– tisztelet
– összefogás
– állandó stressz helyett mosoly 😊

Tudom, könnyen beszélek én, hiszen megtapasztalhattam, hogy milyen az, amikor nem kell állandóan az anyagiakon aggódni. Ha az ember belecsöppen egy nyugati ország életébe, az első, amitől megnyugszik, hogy elég pénzt keres.

Ha elég pénzt keres, tud tervezni, tehát van motivációja. Ha van motivációja, van életkedve. Ha sok hasonló ember veszi körül, vidám lesz.

Sajnos, amit én itt látok lassan 5 hónapja, borzasztóan elkeserítő.

Munka

Először is, ha munkát keresel, szinte irreális elvárásokat kellene teljesíteni kritikán aluli pénzösszegért. Ha nincs elég végzettség vagy tapasztalat, maradnak a végzettséghez nem kötött munkák éhbérért.

Az albérletárak az egekbe szöktek, amit ilyen fizetések mellett képtelenség kifizetni. Vidéken szinte nincs munka, én jelenleg Kaposvár mellett lakom és a munkaügyi hivatalba való regisztrálás után közölték, nincs munka.

Budapesten is eltöltöttem pár hetet, naponta jó pár önéletrajzot elküldve. Azzal sem tisztelik meg az embert, hogy értesítsenek, nem te kapod az állást.

A munkába állás is rizikós, hiszen a legtöbb helyen be sem jelentenek, de ha mégis, akkor is csak minimálbérre a többit kézbe kapod. Könyörgöm és ha valaki szülni akar vagy lerokkan vagy bármi problémája adódik és hivatalosan minimálbéren van, akkor annak az embernek milyen választása van?? Éhen hal???

Tolerancia

Utálni mindenkit független attól, hogy magyar vagy esetlegesen külföldi. A rokonoktól elkezdve a barátokig mindenki gyűlölködik. Szerintem sokaknál az irigység dominál, azaz a másiknak miért megy jobban.

A rossz anyagi helyzet miatt mindenki feszült, így könnyebben ki is jön a sodrából és szinte alig várja, hogy valakin leverje. Budapesten járva döbbenten láttam, hogy vadidegen emberek apró ügyekből óriásit kerekítenek és nem zavartatva magukat, ordítoznak egymással.

Sok a válás, a gyerekek elég nagy százalékban csonka családban élnek. A gyerekek a pénz hiánya miatt sok dologból kimaradnak, például: továbbtanulás, nyaralás. Ahogy hallom a válások legnagyobb oka anyagi jellegű.

Megadtam az esélyt

Írhatnék ide regényt, de a lényeg, hogy ilyen közhangulatba, ilyen maradi életszemlélettel, reménytelen jövőbe egy külföldön élő magyarnak nincs kedve hazajönni és hülye is lenne, ha megtenné.

Én sem vagyok normális, de mentségemre szóljon, hogy megadtam az esélyt, megpróbáltam és igyekszem pozitívan felfogni és levonni a következtetést. Szeretem ezt az országot, de élhetetlen.

Ezt a népet pedig ránevelni arra, hogy összefogjon illetve, hogy kiálljon a jogaiért, sajnos szinte lehetetlennek tartom, ugyanis kint is elég nehéz akár egy „jó” magyarral találkozni és megbízni benne.

Sok a rossz tapasztalat. A magyar emberek többsége a végletekig önző, csak magával foglalkozik, panaszkodik a négy fal között, de nem tesz semmit azért, hogy jobb legyen.

A szeretet hiánya

Akárhányszor hazajöttem külföldről, az első kérdés mindig az volt: mennyit keresel?

A legfontosabb talán, ami nélkül nem nemzet egy nemzet, az pedig a szeretet. Sajnos ez már régen nem érezhető…

Érzelmileg, lelkileg ez az 5 hónap a mélybe taszított és alig várom, hogy megint elhagyhassam ezt a rossz közeget, de valószínűleg ezúttal örökre.

Ui: csak egy nyomós indokot szeretnék bárkitől is hallani, hogy miért kéne ide hazajönni?”

Share.

About Author

Leave A Reply