“Szürreális az egész” – helyzetjelentés Minneapolisból

0

Akár egy héttel ezelőtt is nehéz lett volna elképzelni, hogy lesz bármi mostanában, ami letaszítja a koronavírust a hírek éléről. Aztán jött egy brutális, halállal végződő rendőri intézkedés Minneapolisban és hirtelen égő utcákkal és összecsapásokkal lettek tele a híradók. Az amerikai nagyvárosban él Roger (aki írt már ide, a blogra korábban), akit most arra kértem, írja meg, hogyan telnek a napjaik.

„A vasárnap este nyugodtan, csendesen telt. Tűz Észak-Minneapolisban volt, ami nem jellemző gócpont. (Mi északkeleten lakunk, a körgyűrűn belül.)

A legnagyobb változást a kijárási tilalom jelenti, este 8 óra után (és reggel 6 óra előtt) nem lehet kilépni a házból sem. Ilyenkor teljesen eltűnnek az autók az utcákról, nálunk 7 óra 45-kor már csak azokat látni, akik az utolsó pillanatban érnek haza.

Ami furcsa még, hogy este mindenki lekapcsolja a lámpáját. Itt az utcán nincs közvilágítás, én is kimentem hajnali 2 óra körül és lekapcsoltam a napelemes lámpákat, hogy ne égjenek.

A feleségem tagja a Neighborhood Watchnak, ennek keretében pár utca a környéken szervezett figyelőszolgálatot. Mindenki a rendszám nélkül járkáló autóktól fél, mert vannak hírek, hogy ezekből gyúlékony dobozokat raknak a házakhoz.

Azt mondták, hogy több mint két tucat autót loptak el, egyet foglaltak le, amiben rengeteg gázolajat és gyúlékony zöld színű dobozt találtak. Ugyanilyen zöld dobozt találtak most az egyik kertvárosi részen.

Szóval mi itt nem a tüntetésektől félünk, hanem attól, hogy esetleg gyújtogatni kezdenek. A külvárosi részeken, ahol mi is lakunk, leginkább a sheriff és a helyi rendőrség jön járőrözni, a minneapolisi rendőr ide már nem jön ki.

Ami még feltűnő, az a Nemzeti Gárda helikopterei, amik itt röpködnek a fejünk felett.

Az első napok

Ha visszatekintek a kezdetekre, a gyilkosság hétfőn történt, utána rögtön másnap volt tüntetés, de igazán szerdán volt az első nagy rombolás, az első komolyabb gyújtogatás.

Ezt követően három napig csak romlott a helyzet. Az volt a furcsa és az ijesztő, hogy második és harmadik nap nem volt rendőr. Több tévékamera is vette, ahogyan betörtek bankba, postára, de nem volt rendőr az utcán.

Tőlünk egy mérföldnyire van egy benzinkút. Amikor szerdán odamentünk, az már be volt deszkázva, látszott, hogy készülnek. Az sem volt megnyugtató, hogy a különböző Facebook-csoportokban már elkezdték írogatni, merre látnak autókat, hol vannak a tüntetők.

Miért éppen Minneapolis?

Minneapolis az utóbbi évtizedekben egy nyugodt, kellemes város képét sugározta kifelé, ám akik itt élnek, azok tudják, hogy közben folyamatosan jelen volt a feszültség.

Olyannyira, hogy az elmúlt tíz évet nézve a rendőri túlkapások szempontjából itt az egyik legrosszabb a helyzet az egész Egyesült Államokban (erről az Anonymus csinált videót).

Minneapolis azért már középnyugat, elég sok a redneck és hát ahhoz, hogy valaki rendőr legyen, nem kell főiskolát végezni.

A város északi és déli részén is van egy brutálisan szegregált, egészen pontosan, utcára beazonosítható rész. Amennyire fehér és „nice” Minnesota állam, annyira jelen van a leplezett rasszizmus.

(A „Minnesota nice” – azaz kedves Minnesota – persze önmagában sztereotípia, azt jelenti, hogy az ittenieket általában udvariasnak, visszafogottnak, kellemes modorúnak tartják. A köztudatban él róluk az is, hogy nem szeretik a nyílt konfrontációt, hajlamosak alulértékelni magukat, érzelmileg visszafogottak.)

A szétvert boltok közül sok (elsősorban szomáliai) bevándorlóké. A déli részt főleg bevándorlók és afrikai-amerikaiak lakják. A város északi része, ami kifejezetten rossz környék, most relatíve csendes. A vasárnap esti tűz ugyan ott volt, de ettől eltekintve viszonylag csend van.

A Lake Harriet a három belső (azaz a város közepén fekvő) tó közül az egyik. Ott kifejezetten elegáns házak vannak. Annak a déli része körülbelül egy mérföldre lehet, ott már látni a tüzeket és a balhét.

Az egészet a Lake Street köti össze (belenyúlik a művésznegyednek is nevezhető uptownba), nos, ennek egy részén áll a balhé. Az utóbbi három napban este már nem lehetett használni az autópályákat sem, a tüntetések egy része áttevődött oda.

Amennyire „nice” Minnesota, annyira hatalmas a társadalmi egyenlőtlenség, elsősorban persze Minneapolisban (az Egyesült Államokban az egyik legnagyobb).

Biztonság szempontjából Minneapolis a 90-es évek elején az egyik legrosszabb hely volt az országban. Aztán megindult egy tisztulás, de a problémákat és a bűnözést nem felszámolták, hanem beszorították egy egészen kis, pár négyzetkilométeres területre a város északi részén.

Az ott megmaradt, nem fejlesztették, a környékre pénz nem ment. Az elmúlt 15 évben a város déli részén is kialakult egy ilyen gettó, ami egyre rosszabb lett. Az a borzasztó, hogy amit most ott szétvernek, azt nem fogják újraépíteni, a bank nem megy oda vissza.

Magyarán az összes társadalmi feszültséget besöpörték a város egy kis szegletébe és most az robbant fel.

Nem feltétlenül előzmények nélkül. Három éve lelőttek egy férfit az autójában, vannak kisebb esetek, amikor jelöletlen rendőrautóból megállítanak fekete srácokat, mert gazdagabb környéken bicikliznek.

Lövöldözés vagy tűzijáték?

Visszatérve hozzánk, vasárnap este grillezés közben a távolban mi is hallottunk mindenféle pukkanásokat. A férfiak szerint fegyver volt, a nők szerint tűzijáték – megoszlanak a vélemények, a gyerekek előtt tűzijátékról beszéltünk, csak éppen apa nagyon gyorsan pakol…

A keserű viccet félretéve, voltak lövöldözések, de eddig (hétfő délig) senki sem halt meg. Akadtak tűzijátékok, füstbombák – a helikopter és a szirénázás folyamatos. Mi az egyik nagy észak-déli összekötő sugárút mellett lakunk, itt folyamatosan mennek a rendőrautók, ami azért feltűnő.

Leginkább akkor ijedtünk meg, amikor a Facebookot néztük, ezért kezdünk kicsit Facebook-ellenesek lenni. A szomszéd egyszer megijesztett, hogy már a közeli sugárúton jönnek, akkor gyorsan leköltöztünk az alagsorba mindannyian.

Persze aki ismeri a környéket, az tudja, hogy ha egyszer azon az úton errefelé jönnek a tüntetők, akkor már úgyis mindegy.

Előfordult, hogy átjött a szomszéd elmesélni, mit olvasott az egyik közösségi honlapon, akkor nekiálltunk pakolni. Nem tudjuk, mennyire higgyünk ezeknek a megosztásoknak és „híreknek”.

Egyébként szürreális az egész: katonai helikopterek köröznek, hallod a robbanást, de közben tegnap este is kint grilleztünk a kertben, vágtuk a füvet. Kimegyünk a közeli Fish Lake-re, ott ugyanúgy teszik ki a csónakokat a vízre, mintha nem történne semmi. Sokak szerint éppen az a baj, hogy az átlag kertvárosi nem zavartatja magát.

Nekünk olyan „first world problémáink” vannak, mint hogy az Amazon most egyáltalán nem szállít házhoz, akartunk rendelni kaját, de nem hozzák ki. Egyelőre nem tudjuk, hogy ez mennyire átmeneti helyzet és mikor ér véget.

Mi lesz a járvánnyal?

Az utóbbi egy hétben hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla, de itt van még erre az új koronavírus-járvány is. Minnesota azon államok közé tartozik, ahol szignifikánsan emelkedik a megbetegedések száma.

A kórházak most érik el kapacitásuk csúcsát. A kormányzó általában déli 2-kor tartja a napi tájékoztatót (ez most néha csúszik a demonstrációk miatt), azon már mondták, hogy ezeknek a tömeges tüntetéseknek két hét múlva komoly következményei lehetnek. Négy napja megint emelkedik a megbetegedések száma.

Volt egy olyan teória, hogy első nap azért nem tartatta be a rendőrség a kijárási tilalmat, mert nem volt elég hely a megyei börtönben és nem akarták azzal is növelni a fertőzésveszélyt, hogy több embert zárnak össze egy cellába.

Közben rengeteg embert szállítottak át más börtönökbe, ezért a hétvégén már sok embert vittek be. A legtöbb embert csak egy napig tartják bent.

Nem változik semmi

Ami nagyon sok embert dühít, hogy valójában nem változik semmi és jó eséllyel az ilyen eset megismétlődik majd. Ez biztosan benne van a helyiekben. Egy volt kollégámnak a korábbi férje (hogy is mondjam szépen) kifejezetten tuskó, mégis simán felvették a rendőrséghez.

Adattal nem tudom alátámasztani, de a minneapolisi rendőrök nagyrészt fehérek – általában is az államban 80 százalékban még fehér a lakosság, így egyszerű a feketékre kenni mindent.

Minneapolis egy nagyon progresszív, környezetbarát város, de mint fentebb írtam, nagyon komoly egyenlőtlenségek vannak, ami ritkán vezet jóra.

Azt, hogy mi lesz, egyelőre nem tudni. A minnesotai Nemzeti Gárda vezérkara azt mondja, hosszú távra maradnak. Tízezer katonát akarnak, ebből ötezer lesz Minneapolisban, a többi három másik városba ment és az autópályákat felügyeli. Az mindenesetre jó, hogy az utóbbi két nap nyugodtabban telt.”

A jólét csapdája

(Fotó: Star Tribune)

Share.

About Author

Leave A Reply