Szocializmus Észak-Amerikából nézve

0

Akinek eddig kételye lett volna, az elmúlt években Bernie Sanders politikai pályafutása elég masszívan bebizonyította, hogy az Egyesült Államokban a többség nem kifejezetten szimpatizál az általa szocialistának tartott nézetekkel (legyenek azok Európából nézve mégoly visszafogottak is). Persze az a szocializmus és az, ami például Magyarországon 1990 előtt volt, köszönőviszonyban sincs egymással. Steve mindenesetre öt tanulságot szedett össze ezzel kapcsolatban.

„Azok a határátkelők, akik Észak-Amerikába vetődtek és pár évet (vagy többet, mint én) itt töltöttek, valószínűleg rájöttek, hogy a „szocializmus” itt sokak körében nagyon nem népszerű.

Más az értelmezésük és valahogyan, szerintem hibásan, arra a rendszerre gondolnak, ami nálunk és a „szocialista táborban” 1989 előtt ment. Azaz, hogy minden fontos ipar, stb. állami tulajdonban van. Ettől borzonganak. Jó magam szintén.

Nem a Skandináviában menő szocializmusra gondolnak, ahol a kapitalizmus virágzik, de az állam szerepe persze nagyobb, mint az USA-ban, avagy itt, ahol én élek, Kanadában.

Bernie Sanders sorsa

Itt irtóznak a nagy kormányapparátustól, és a vele járó magas adóktól. Egyik kedvenc volt elnökjelöltem, a demokrata Bernie Sanderst is ezzel vádolták meg.

Saját pártja, a Demokrata Párt simán megszabadult tőle, pedig csupán általános kormány által irányított kötelező betegbiztosítást akart bevezetni, és ingyenes oktatást, amit magasabb vállalati adóval és a nagyon gazdagok magasabb adójával tervezett finanszírozni.

De meglepő módon itt ez skandalum, ellenzői azzal érvelnek, hogy „az adód fel fog menni”, azt pedig a jó itteni polgárok nem szeretik.

Az amerikai mód szerint te magad vagy életed ura, te magad kell, hogy egészségedre és biztonságodra, stb. ügyeljél, nem pedig mindezt holmi szürke állami tisztviselőkre bízni. Brr.

Tanmese a professzorról és a tanítványokról

A fentieket illusztrálandó itt egy népszerű vicc, amit nemrég egy körlevélben kaptam. Talán ismerős. Egész találó szerintem.

Egy okos közgazdász professzor egyszer kijelentette, hogy Ő soha nem buktatott meg egy hallgatót sem, de a közel múltban megbuktatott egy egész osztályt.

Miért? Azért mert az osztály kitartott amellett, hogy a szocializmus jól működne, ha bevezetnék. Nem lenne tovább se szegény, sem gazdag, sőt mindenki egyenlő alapon élne, és annak érezné majd magát. Ismerős?

A professzor azt mondta, OK, csináljunk egy kísérletet és majd meglátjuk, kinek lesz igaza. Mától fogva mindenkinek az osztályzatát csak összeadjuk és egy átlagosztályzatot kap mindenki a végén. Jó? Az egész osztály beleegyezett. A legjobb az 5-ös és a legrosszabb az 1-es osztályzat lesz.

Az első teszt után mindenki 4-est kapott. Így azok, akik tudtak, mert sokat tanultak, reklamáltak, viszont aki kevesebbet tanult, az meg örült az osztályzatnak.

A második teszt alkalmával a hallgatók, akik az első esetben keveset tanultak, még kevesebbet tanultak, és akik először sokat tanultak, úgy gondolták, hogy akkor ők minek igyekezzenek és Ők is kevesebbet tanultak. Így a második teszt eredménye csak egy elégséges, 2-es lett.

A harmadik teszt után mindenki elégedetlen volt, mert mindenki kevesebbet tanult és mindegyik a másikat okolta az alacsony eredményekért. Tehát senki nem volt megelégedve és mindenki megbukott.

Ekkor a professzor azt mondta nekik, hogy a szocializmus ugyanilyen elven alapul, azért fog megbukni. Mert ha a jutalom elég nagy, a szorgalom is nagyobb, hogy valaki sikeres legyen.

De ha egy kormány elveszi a jutalmat az igyekvőktől, hogy a lusta is jól járjon, senki nem fogja törni magát, ha Ő azért kevesebbet kap.

Az 5 tanulság

1. Nem lehet a szegényeket sikeressé tenni azzal, hogy a gazdagabbakat kifosztod.

2. Ha kapsz valamit, amiért neked nem kellett dolgoznod, azért egész biztos valaki másnak kellett megdolgozni.

3. A kormány nem tud adni senkinek semmit addig, amíg azt valaki mástól el nem veszi először.

4. Semmit nem tudsz megsokszorosítani úgy, hogy először elosztod.

5. Mikor a nép fele úgy gondolja, hogy nekik nem kell dolgozni, mert a másik fele úgyis eltartja, és amikor a másik fél rájön arra, hogy akármennyit dolgozik, a kormány a fizetésük felét azokra költi állandóan, akik nem csinálnak semmit, akkor indul el egy nemzet a bukás felé.”

Lecserélnék az amerikai himnuszt

(Fotó: GettyImages)

Share.

About Author

Leave A Reply