Szilveszteri szokások Chilében

0

Chiléről egy kicsit hosszabban olvashattok, hála a Beautiful Chile blognak, igaz, ez egy régebbi bejegyzés, de Ági azzal küldte el, hogy a hagyományok az elmúlt három évben sem változtak. 🙂 Lássuk tehát, milyen egy chilei szilveszter!

„Az este úgy kezdődött, hogy természetesen mindenki szépen felöltözött és fél 11-kor elkezdtünk gyülekezni a párom húgának a családi házában. Legnagyobb meglepetésemre a hölgyek suttyomban egymásnak mutogatták a szélét a sárga fehérneműjüknek. 🙂 Sejtelmem sem volt erről a hagyományról(vagy babonáról?) eddig.

Azért kell a nőknek sárga fehérneműt húzni ezen az éjszakán, mert akkor termékenyek lesznek:) Nem elég, hogy sárga legyen, nem szabad halványsárgának lennie, mert az árulást jelent. Legjobb szín az aranysárga. (…)

Az asztal gyönyörűen meg volt terítve és gyorsan asztalhoz is ültünk. A menü itt is malacsült volt, ugyanis itt is ugyanúgy, mint nálunk, azt tartják, hogy a malac az orrával kitúrja szerencsét. Mellé többféle köret és saláta volt. Csirkét szilveszterkor itt is tilos enni, így nagy nevetést okozott mikor én a sógornőm kérdésére, hogy milyen részt kérek a húsból (ő persze a malacra értette), én rögtön rávágtam, hogy csirkecombot. :))) (…)

Láttam egy szép és furcsa tálat az dohányzóasztalon, de gondoltam csak dísz. Kiderült, hogy nem az. A vendégek számának megfelelően 1-1 fapálcikára 12 szőlőszemet húztak és a pezsgőzés után a kezünkbe nyomták. A 12 szőlőszem elfogyasztása szerencsét, egészséget és jólétet hoz az Újév 12 hónapjában.

A szőlős botokon túl az asztalon még 12 gyertya égett. Ez is hagyomány. A 12 gyertya közt jó, ha van: kék mely a békét, sárga mely a gazdagságot, piros, ami a szenvedélyt, zöld, mely az egészséget, fehér, ami a fényt, a világosságot, és narancs, ami az intelligenciát szimbolizálja. (…)

Persze kint ekkor kezdődött a tűzijáték. Mindannyian kiszaladtunk, a legnagyobb meglepetésemre a sógornőm egy batár nagy bőrönddel rohant ki. :)) Utánaszóltam, hogy minek viszed azt a bőröndöt? Hova mész??? Azt mondta mindjárt jön vissza és ezzel elrohant… néztem utána. :)))))))))

Végül megkérdeztem a páromat, hogy megmondanád, miért hagyott bennünket faképnél a húgod? Ekkor magyarázta meg nekem, hogy Chilében azt tartják, ha éjfél után egy bőrönddel elszaladsz a sarokig és vissza, akkor nagy utazás vár rád az Újévben.

A párom húga rövidesen visszatért a sarokról és a kezembe nyomta a bőröndöt, hogy mehetek. :))) Gondoltam, ezt a lehetőséget ki nem hagyom, hogy egy hatalmas utazást előre bebiztosítok magamnak az Újévben Dél-Amerikában, így nem kellett noszogatni, felkaptam a bőröndöt és rohantam én is. :))))) Kicsit hülyén éreztem magamat és jókat vigyorogtam, de akkor kezdtem visítva röhögni, amikor ember-hegyek özönlöttek ki az egész utcában a házakból és vadul rohangáltak bőröndöket cipelve!!! (…)

Ezután jött a szertartás következő része. Az összes ház előtt, vagy pedig 2-3 házanként közösen óriási tüzek gyúltak és egy ember nagyságú bábut égetett el mindenki (vagy simán csak fát). Kicsit megijedtem, amikor megláttam a tüzeket és mi is csatlakoztunk a szomszédokhoz, mert itt a sivatag szívében a tűz bizony nagyon veszélyes dolog és ezek óriási tüzek voltak. De ésszel csinálták és poroltó, vagy több vödör víz is volt mindenütt. 🙂 A hagyomány szerint a bábuval együtt elégetünk minden fájdalmat, szomorúságot és bajt ami ért bennünket az elmúlt év alatt. (…)

A koccintás és szőlőevés után a párom húga egy hatalmas tál lencsével járkált körbe (a lencseevés itt is a gazdagságot és a jólétet hozza az Újévben), és mindenkit megtömött lencsével. Mivel a lencsét a hagyomány szerint mindenféle fűszer nélkül, csak sima vízben szabad megfőzni (só nélkül!!!), így mondhatni a malacsült után nem esett jól. (…)

Az Újév első napján itt hagyományosan cevichét esznek. Ezt mindenféle nyers tengeri herkentyűből készítik, kifacsart zöld citrom levével és zöldfűszerekkel összekeverve, valamint jó sok hagymát beleaprítva), pirítóssal. Az ebéd pedig mindig valami tenger gyümölcseiből készült étel, például a legjellegzetesebb és legfinomabb chilei étel, amit valaha is ettem, a PAILA MARINA.

Ez tulajdonképpen egy kagylóleves, amit mindenféle-fajta kagylóból és egyéb tengeri herkentyűkből (pl. rákok) főznek. Leírhatatlanul finom az íze és bár én már nagyon sokszor ettem, megunhatatlan. :)”

Ha további részletek is érdekelnek, akkor itt elolvashatod a teljes posztot.

Share.

About Author

Leave A Reply