Szerelemből határátkelő

0

A szerelemért külföldre költözni rendkívül romantikus, de legalább ennyire kihívásokkal teli dolog. Különösen, ha a partnerünk országába költözünk, azaz nem csak a párkapcsolatban, hanem a környezetünkben is meg kell szokni, „be kell lakni” egy új kultúrát. Vajon fel lehet-e erre készülni, és ha igen, akkor hogyan?

Az ilyen történet nagyjából ott kezdődik, amikor a hollywoodi filmek véget érnek, annál is inkább, mert egy ilyen költözés a sok boldogság mellett bőven tartogathat nehézségeket is.

Őszintén szólva nekem ezen a téren nincs tapasztalatom, az ausztrál Elisa Scartonnak viszont van. Ő Olaszországba költözött, hogy együtt lehessen olasz férjével, és szerencsére megírta élményeit, és tanácsait, ezekből következzen most egy kivonat.

Elvágni (de legalábbis meglazítani) a szülőföldedhez fűző köteléket, majd beilleszkedni egy új kultúrába, nyelvbe, városba nem kis feladat. Ráadásul ezt előre megélni lehetetlen, tehát a legalaposabb felkészülés mellett a feladat nagysága valójában majd csak a megérkezés után csapódik le bennünk, amikor az első időszak izgalma kissé elcsendesül és jönnek a hétköznapok.

Persze ettől függetlenül érdemes készülni (különben ennek az írásnak sem lenne túl sok teteje), lássuk, hogy Elisa szerint hogyan!

Indulás előtt

Az ember könnyen ringathatja magát abba az illúzióba, hogy érkezéskor majd minden elrendeződik (nem utolsósorban azért, mert van segítsége is a másik fél személyében), ám ez becsapós lehet.

Érdemes tehát a lehető legalaposabban felkészülni, akár úgy, hogy listázzuk a félelmeinket, kérdéseinket, és persze mindazt, amire szükségünk lesz, és ami hiányozni fog. Ez egyfajta terepfelmérés.

A legfontosabb Elisa szerint az őszinteség (speciel ez máskor sem árt, ugye), ebben az esetben annyival bonyolultabb a helyzet, hogy a társunk nyilván másképp éli meg a folyamatot, hiszen ő hazamegy.

Ezek is érdekelhetnek

Döbbenetes volt hazatelepülni

Szülés Dániában: esetleg kiugorhat az ablakon

Londonban farkastörvények uralkodnak

Ilyenkor könnyen előfordulhat, hogy nem merjük neki elmondani a kételyeinket, ám ez a jószándékú őszintétlenség is okozhat a későbbiekben gondokat, arról nem beszélve, hogy ha nem vagyunk őszinték, akkor neki is megnehezítjük, hogy segítsen a nehéz pillanatokban.

Ha kész a lista, akkor ki kell találni, hogyan birkózunk majd meg az előttünk álló kihívással. Nyilván az otthon maradottakkal folytatott kommunikáció nagyon fontos, ennek egy részét meg lehet előre tervezni, például azt, hogy mikor beszéltek rendszeresen – a kialakított rutin megkönnyíti a dolgunkat.

Az is jó, ha az ember nem teljesen ismeretlen helyre megy. Elisa például a költözést megelőző években többször töltött hosszabb-rövidebb időt férje szülővárosában, és ez neki nagyon bejött. Érthető: sokkal könnyebb beilleszkedni egy legalább már valamennyire ismerős helyen, mint egy vadidegen városban.

Ha ez valamiért nem működik, akkor is érdemes minél részletesebben előre tájékozódni, akár könyvekből (meg nyilván a társtól) olyan fontos dolgokról, mint mondjuk az egészségügy, vagy az álláskeresés.

Közel 1000 külföldi állásajánlat vár a Határátkelőn egyetlen kattintásra

Ez elsőre feleslegesnek tűnhet (hiszen ott a másik), ám mondjuk az egészségügy esetében egyáltalán nem biztos, hogy ő jobban tisztában van egy külföldi lehetőségeivel és kötelezettségeivel, mint te, hiszen sosem volt rá szüksége.

„Olaszországban például az olasz állampolgár házastársa először csak állandó letelepedési engedélyt kap, állampolgárságot nem. A folyamat borzalmasan hosszú ideig is eltarthat, és amíg nem ér a végére, addig semmit nem tudsz elintézni, legyen az egészségbiztosítás vagy munkavállalás” – írta Elisa (akire ausztrálként nyilván más szabályok vonatkoznak, mint ránk, magyarokra, de még így is érhetnek kellemetlen meglepetések).

Érdemes tehát alaposan végiggondolni mindezt, annál inkább, mert ellenkező esetben a határátkelés komoly csapást mérhet a függetlenségünkre és az önértékelésünkre.

Érkezéskor

Az első és legfontosabb a munkakeresés, még akkor is, ha anyagilag nem feltétlenül szorulunk rá. Egy munkahely nagyon komoly önbizalomnövelő lehet, arról nem beszélve, hogy sokkal könnyebb új ismerősöket szerezni így.

Márpedig ez eldöntheti az egész vállalkozás sikerét. Ha ugyanis nem tudunk legalább részben a saját lábunkra állni, sokkal erősebben támaszkodunk a partnerünkre, könnyebben lehetünk féltékenyek, ami aligha tesz jót a kapcsolatnak – tapasztalta Elisa.

Állandó vitakérdés, hogy inkább helyiekkel, vagy más határátkelőkkel ismerkedjünk. A legjobb ebben az esetben is az arany középút, azaz mindkettővel. Először talán nem keresi az ember a honfitársai társaságát, később viszont Elisa szerint jól eshet, ha olyasvalakivel tudsz beszélgetni, aki ugyanabból a kultúrából érkezett, mint te. (Na ezen aztán hosszan el lehet vitatkozni, gondolom én az elmúlt évek sok száz posztja alapján.)

Az első hónapok túlélése nehezebb, mint gondolná az ember, hiszen amikor a megérkezés első örömhulláma lecsendesedik, a dolgok meglehetősen gyorsan képesek ellaposodni.

Ha ehhez még hozzájárul a szoros kapcsolattartás az otthoniakkal (nem csak a családdal, de a barátokkal is), az még nehezebbé teheti a dolgokat. Minderre fel kell készülni.

Hónapokkal, évekkel később

„Az első év a legnehezebb. Hihetetlenül megnyugtató tudni, mikor látod újra a családod, a barátaid, a szülőhazád, legyen az egy hónap, félév vagy egy év. Legyen egy terved és ragaszkodj hozzá. Így lesz valami cél, amit várhatsz, és könnyebb lesz az addig eltelő időt kezelni” – tanácsolta Elisa.

Nagyon fontos a kommunikáció a társsal, hiszen meg kell értenie minket ahhoz, hogy támogatni tudjon. Eközben pedig az legyen az egyik célunk, hogy az otthon élvezett függetlenséget visszaszerezzük.

Könnyű irigyelni a másikat azért, mert neki olyan kényelmesnek tűnik minden. Ez egyike azoknak a dolgoknak, amelyek megkülönböztetik a határátkelő párokat és a vegyes kapcsolatban élőket.

Míg a határátkelő párok közösen harcolnak meg és illeszkednek be külföldön, míg az, aki szerelemből költözik külföldre igencsak egyedül érezheti magát. Könnyen előfordulhat, hogy a partnerednek fogalma sincs arról, milyen nehéz beilleszkedni egy másik országban. Neked kell elmondani neki.

„A korábban jópofa, aranyos kulturális különbségek szinte elkerülhetetlenül válnak idegesítővé. Az én esetemben a rengeteg tészta volt ilyen, amikor egy idő után már nagyon vágytam a hazai ízek után. Ezen pár ausztrál szakácskönyv segített” – emlékezett vissza Elisa.

„A kultúrsokk elkerülésének egyetlen módja a megértés és az elfogadás. Az olaszoknál közismerten rémes a bürokrácia, és a csigalassúságú ügyintézés. Sokáig tartott, amíg sikerült ezt elfogadnom, és már nem lettem frusztrált és ideges tőle. Minél ismerősebb az új ország életmódja, annál jobb eséllyel illeszkedsz be. Ha legyőzni nem tudod őket, csatlakozz hozzájuk…” – tette hozzá.

Ezzel együtt a határátkelés nem kell, hogy a kulturális azonosság feladásával járjon: „Ismerek olyanokat, akik minden energiájukat az asszimilációba ölték, és a végén csak dühösek és elidegenedettek lettek. Nagyon fontos életben tartani az örökséget, a hagyományokat, legyen az étel, kultúra, történelem vagy nyelv”.

Ami a nyelvet illeti, néha muszáj abban is egy kis szünetet tartani. Elisa például elég jól beszél olaszul, de vannak napok, amikor teljesen besokall attól, hogy nem tudja olyan pontosan kifejezni magát, ahogyan szeretné.

Ezért aztán bevezették azt, hogy heti egy napot csak és kizárólag angolul beszél a férjével, ami nagyon komoly terápiás előnnyel bír. Szerinte ezt mindenkinek érdemes lenne meglépni, ha pedig a partnerünk nem beszéli a nyelvünket (amire lássuk be, a magyar esetében egészen kicsit nagyobb tán az esély, mint az angolnál), akkor kezdjen el tanulni.

Az anyanyelvünk önazonosságunk fontos és nagy része, és ezt is meg kell tudnunk osztani a másikkal.

Végül egy nagyon fontos tanács: találjuk meg azt is, amiért szeretünk és érdemes az adott országban élni. Ne csak a párunk kössön az adott helyhez, mert ha minden mást utálunk, akkor keserűvé válunk, aminek végül a kapcsolatunk issza meg a levét.

Összességében azért e rengeteg figyelmeztetés és tanács után szerintem érdemes nem elfelejteni, hogy miért is vagyunk ott, ahol vagyunk: mert szeretjük a másikat.

Rémálom Magyarországon 2017

(Fotó: pixabay.com/bdcbethebest)

Share.

About Author

Leave A Reply