Szerelem, Róma

0

Vannak városok, melyek mintha többet jelentenének önmaguknál, szinte szimbólumok. Szerintem Róma is ilyen, és ilyennek élte meg az Olaszmamma szerzője is.

„Nos, mit jelentett nekem Róma? Róma az a város, ahol az egyik kedvenc íróm, Steven Saylor rádöbbent arra, hogy szégyenletesnek tartja, hogy miért nincsenek az ókori Rómában játszódó krimik.

Így született meg a Roma Sub Rosa sorozat, amelynek főhőse egy nyomozó, aki a késő köztársaságbeli város ismert és ismeretlen emberei közt járva, kutat bűnözők után.

A Vesta-szüzek házában, a Forum Romanum – on, nem a romokat láttam magam előtt, hanem azt az éjszakát, amikor egy gyilkos bújik meg e szent épületben.

Ott állva éreztem a szellő fuvallatát a bőrömön, láttam, ahogy a Hold fénye sejtelmesen bevilágítja az udvart, mely közepén egy tó van, és melyben békák kuruttyolnak. Árnyakat véltem felfedezni az oszlopok között, hallottam a zajokat a házban.

Vagy a Via Appia… ó, az az út… azok a kövek, tele letűnt korok letűnt embereinek szellemeivel, a nehéz súlyuk alatt nyögő, nyomatokat vájó szekerek nyikorgása, a magányos utazók aggodalma, hogy vajon megérkeznek-e. Ki tudja milyen szerelmeket és milyen szörnyűségeket láttak azok a kövek? (…)

HATÁRÁTKELŐ A
YOUTUBE-ON
ÉS A SPOTIFY-ON IS!

Róma a város, melyben egy másik állam is található, ami hiába a legkisebb a világon, mégis több lakosa van lélekben, mint bármely másik országnak a világon.

A Vatikánba belépni, egy megkereszteletlen embernek, aki maga sem tudja, hogy mit érezzen a vallás iránt, ugyanakkor a hit, mint erő, lényének sajátja, nos, ez elég paradoxon.

Mindig is kettős érzelmek voltak bennem az egyház, leginkább a katolicizmus iránt. Nem szerettem az elvakultságát, az emberek tébolyult gyilkolását a vallás nevében, ugyanakkor az a fajta közösséget formáló ereje, ami a mélyről jövő hitben gyökerezik, az én szívemet is megnyitja.

Talán pont ezért érzek mindig megnyugvást a templomokban. Elkápráztat, hogy építészek, szobrászok, festők alkotásai dicsőítik az Urat, ahogy évszázadok neves művészei áldozták tehetségüket a katolikus egyház oltárán, ezáltal örök dicsőséget és halhatatlanságot nyerve.

Róma az a város, ahol nincs olyan ókori rom, amit ne vettek volna birtokukba a macskák. Én, mint Isten eme szőrös, nyávogó, doromboló teremtményeinek feltétlen és odaadó híve, szégyenkezve elbujdokoltam volna, ha nem látogatom meg a Largo di Torre Argentina-nál található cicamenhelyet.

Ez az 1993-as alapítású tappancsos fellegvár minden macskarajongó számára kötelező. Azon kívül, hogy az itt található cicákat örökbe lehet fogadni, az alapítvány által készíttetett pólók, vászontáskák, naptárok megvásárlásával támogathatod a bundás társaság bendőjének megtöltését és gyógyíttatásukat…

A helyszínről meg azt kell még tudni, hogy itt állt Pompeius színháza, ahol Kr. e. 44 idusán megölték Julius Caesart.

Róma az a város, ahol a Via Venetón egyszerre bújik meg a ’60-as évek dolce vita hangulata, és az a kapucinus kripta, amely több ezer szerzetes csontjaiból készült , és ami örök mementóként mutatja, mivé leszünk mindannyian.”

A teljes posztot itt találjátok, érdemes elolvasni.

A legélhetőbb holland városok

Share.

About Author

Leave A Reply