Szerelem első látásra

0

Beleszeretni nem csak emberbe, országba és városba is lehet első pillantásra. Sokan vannak így Londonnal vagy New Yorkkal, de jó eséllyel találnánk olyat is, aki valamelyik olasz kisvárosra esküszik. Az Eszterstravels blog szerzője Izraellel és Tel-Avivval járt így.

„Nagyjából minden hozzám közelállónak ez volt a vesszőparipája, hogy jajjúristen mi lesz ott velem, Izrael tök nem biztonságos, stb. Na most nekem erről az a véleményem, és ezt az izraeli barátaim is osztják, hogy manapság Nyugat-Európa gyakorlatilag veszélyesebb, mint például Tel-Aviv.

Amikor kint voltunk, akkor is volt Münchenben egy késelés-lövöldözés, és elutazásunk előtt pár nappal pedig Londonban is megint támadások voltak. Paradox volt, amikor barátok rámírtak, hogy „fura ilyet mondani, de mennyire örülök, hogy épp Izraelben és nem Münchenben vagy”…

Aki ismer, az tudja, hogy én extrém óvatos, talán néha egy picit paranoiás is vagyok, mindig mindenhol gyártok menekülési tervet a fejemben, és mindig figyelek és észnél vagyok.

De őszintén mondom, egy percig meg se fordult a gondolataimban, hogy nekünk bármi bajunk lesz Izraelben. Konkrétan jobban féltem a couchsurfingtől, mint egy esetleges rakétától vagy robbantástól…

Tal barátnőm magyarázta úgy egyszer, hogy Tel-Aviv gyakorlatilag egy „buborék”, még ha az ország bármelyik pontján történik is valami, berepül a légtérbe egy rakéta, ilyesmi, azt azonnal leszedik, mielőtt elérne oda.

Illetve ahogy a CS vendéglátóink magyarázták, ha valami véletlenül valaha el is érne Tel-Avivba, akkor az viszont azt jelenti, hogy már nagyon eszkalálódott a helyzet az országban, és addigra már mindenki a repülőn ül és hagyja el Izraelt.

Nem tudom, mennyire vannak a kedves Olvasóim tisztában a „Vaskupolával” (iron dome), a világ leghatékonyabb rakétaelhárító rendszerével, amit amerikai anyagi támogatással fejlesztett ki az izraeli hadsereg, de megpróbálom elmagyarázni röviden, hogy miről is van szó.

Mivel korábban az volt az általános Izraelben, hogy – az elég gyakori – légiriadó esetén az emberek csak a kijelölt óvóhelyekre menekülhettek (amikkel elvileg minden lakóépület és ipari létesítmény fel van szerelve), próbáltak keresni egy megoldást, hogy visszaállítsák a nyugodt hétköznapokat.

Szerették volna, ha mindenki nyugodtan tudna jönni-menni, dolgozni, strandolni, bevásárolni, templomba járni, élni; szerették volna, hogy az emberek biztonságban érezhessék magukat a hazájukban, hogy ne érzékeljék azt nap mint nap, hogy Izrael a mai napig hadban áll más országokkal.

Pontosan erre szolgál a Vaskupola: ez a rendszer gyakorlatilag még röptükben szétlövi az ellenséges rakétákat. Ha bármi berepül Izrael légterébe, a radar azonnal beméri, kiszámítja a sebességét, a röppályáját és a becsapódási helyét.

Van egy kezelő személyzet, akik nyilván éjjel-nappal készenlétben vannak, és ők döntik el a szoftver által kiszámított adatok alapján, hogy „lenyomják-e a gombot”, azaz elindítják-e a Tamir rakétát, ami aztán rárepül az ellenséges rakétára, és szétrobbantja magát.

A Tamir rakéták nagyon drágák, darabonként kb. 45 ezer dollárba kerülnek, szóval ha a Vaskupola szerint nem lakott területre fog csapódni a rakéta, akkor nem lövik ki a Tamirt rá.

Eddig kb. 10 Vaskupola működik az országban, ezek egyenként akár kb. 150 négyzetkilométernyi területet is ellenőrzés alatt tudnak tartani, tehát egy ilyen rendszer egy nagyobb várost is meg tud védeni a rakétatámadásoktól.

Ami még nagyon érdekes volt a számunkra, hogy elvileg minden lakásban van egy vasbeton falú szoba, ami szintén a rakéták ellen való védekezés miatt lett általános felszereltség. Az összes helyen, ahol mi a héten megfordultunk, is volt ilyen.

Azt hamar megszoktuk, hogy mindenhol felfegyverzett katonák mászkálnak, és igazából annak tudatában, hogy mindenkinek kötelező katonai szolgálatot kell teljesíteni 18 éves kora után (fiúknak három, lányoknak két év), igazából nem is meglepő ez.

Emellett az egész ország gyakorlatilag egy nagy reptéri biztonsági ellenőrzés, minden vonat- és buszállomásnál kifele és befele is átvilágítanak mindenkit a táskájával együtt, és ugyanez mondható el a bevásárlóközpontokról is.”

A teljes posztot itt találjátok, olvassátok el!

(fotó: flickr.com/Edward Kaprov)

Share.

About Author

Leave A Reply