Szemétszedés egy vulkán tövében

0

Pappito korábban a munkahelye által szervezett önkéntes munkáról ír, ami idén egy 600 éves vulkán, a Rangitoto vízpartjának takarítását jelentette.

„A Rangitoto egy, alig hatszáz éves vulkán, annyira friss, hogy még rajta van a gyári csomagolás, ellenben szerencsétlen módon az öböl kellős közepén jött elő a víz alól. (…)

Auckland város kb. hatszáz km partszakaszt kezel és igyekszik tisztán tartani, ami nem kis feladat. Annak ellenére, hogy a népek szelektíven gyűjtögetik a szemetüket, – hogy aztán az újra fel nem dolgozható részt műanyag zsákokban elássák – a város szemetéből rengeteg jut a tengerbe.

Ennek leginkább az az oka, hogy a városban a szél által szétfújt és a népek által eldobált szemét az esővíz-elvezetőkbe mosódik, amelyek direktben közlekednek a tengerrel, és a nagyon durva darabok kivételével a lebegő szemét jó része az élővízbe jut, majd egy részét az apálydagály kimossa a partokra, egy része pedig kijut a nyílt óceánra.

Mivel a Rangitoto pont útba esik az apálykor az öbölből távozó szemétnek, iszonyú mennyiségű getva rakódik le ott, ahol nem is él senki, na, ennek egy részének összeszedésére vállalkoztunk. (…)

Kattints a képre!

Miután kiraktak bennünket valahol a Coast Guard Bay-től kicsit délre, kaptunk eligazítást meg reggelit.

Aztán kaptunk kesztyűket meg zsákokat és szétosztottak bennünket a parton, és nekiálltunk összeszedni a mindenféle oda nem tartozó motyót. A sziget gyönyörű, a nap sütött, csodaszép volt az egész mulatság, amíg le nem nézett az ember a lába mellé a földre, mert ott aztán volt minden.

Ahhoz képest, hogy a Rangitotón nem is lakik senki, elképesztő mennyiségű műanyaghulladékot találtunk és szedtünk össze a parton, és az mind úszva érkezett oda, a városból. Mivel a szemét nagyja elég kicsi, nem könnyű észrevenni, de azért sajnos ott van az, mindenhol.

Öten leültünk az uszadékfára és egy órán keresztül szedegettük a vackokat, csak ami karnyújtásnyi távolságban volt, és együtt is csak pár négyzetmétert tudtunk megpucolni.”

Végül még két megdöbbentő adat az ennél természetesen jóval részletesebb és képekkel is jól ellátott posztból (amit természetesen ezúton is ajánlok elolvasásra!): az óceánból kifogott halak kb. 35%-a evett már műanyagot és évente körülbelül százezer tengeri emlős és egymillió madár pusztul el a műanyagok miatt.

Share.

About Author

Leave A Reply