Százszor megvert fiad vagyok

0

Hát ez a nap is eljött, ma megjelenik az utolsó írás, ami a Magyarország és én pályázatra érkezett (azért nem írom azt, hogy lezárul a pályázat, mert a legizgalmasabb része még hátra van), és ha már utolsó írás, legyen különleges, amilyen még nem volt a Határátkelő történetében. Attila ugyanis verset küldött, hiszen (mint kísérőlevelében írta), nem volt műfaji megkötés. Nem vagyok műkritikus, nekem tetszett, kíváncsi vagyok, ti mit szóltok hozzá!

 

Magyarország

Magyarország, te örök ringyó!

Szeretlek én, mikkor ringó

csípőddel magad kelleted.

Csábítasz duhaj keletet,

s ki minden bajban elhagyott,

ámítasz romlott nyugatot.

Magyar nemzet, te örök vesztes.

Szeretlek én, ha keserves

múltadon elmém elmereng,

s kódexek lapján feldereng,

dicsőség, gyász, vér és mocsok.

Százszor megvert fiad vagyok.

Magyar népem, te örök kedves.

Szeretlek én, ha sejtelmes

éneked hangját hallgatom,

bánatom, búmat eldobom.

lángot fog szívem és feldobog,

mint puszták mélyén a dobok.

Magyar hazám, te örök szépség.

Szeretlek én, ha reménység

szikrája nélkül tengetem,

szegényes földi életem,

de fiad lettem, hát konok.

hangommal érted harcolok.

Share.

About Author

Leave A Reply