Tudod, mi az az okuizome? Mert mi nem tudtuk egészen addig, amíg bele nem akadtunk a Tshabee in Japan blog legutóbbi bejegyzésébe, ami egy egészen érdekes japán szokásról számol be.
„Régen sok más országhoz hasonlóan itt is nagy volt a csecsemő-halandóság. Így ha valaki születéstől eljutott száz napig, az nagy dolognak számított, és jól megünnepelték örömükben. Azóta persze a csecsemők létbiztonsága sokat javult, de az ünneplés megmaradt. Ez az okuizome…
A szó kb. azt jelenti, hogy „először enni”, és az esemény arról szól, hogy jelképesen megetetik a kisbabát. Van külön erre való étkészlet (ami fiúk és lányok esetén picit más színű), amit ezen alkalmon kívül sohasem fognak használni.
Mármint babánként egyszer. És persze minden egyes tálkának precízen megvan a maga rendeltetése, nem lehet csak úgy össze-vissza pakolgatni a kaját.
Közel 1000 külföldi állásajánlat vár a Határátkelőn egyetlen kattintásra
És természetesen az sem mindegy, hogy milyen kaját rakunk a gyerek elé. Fontos alapanyag a rizs, ami ezesetben babbal kevert főtt rizst jelent. Ez a „sekihan”, avagy „vörös rizs”.
Ezenkívül van még „osuimono”, ami leginkább egy egyszerű leves, meg zöldségek. Meg egy egész tengeri keszeg. Ezeknek egy részét a baba szájához kell emelni meghatározott sorrendben, mintha az ember épp etetné a picit. (…)
Az egész végén pedig meg kell érinteni egy kavicsot az evőpálcikával, majd a pálcikát gyengéden a baba ínyéhez kell érinteni, azt remélve, hogy attól majd jobban nő a foga.”
A teljes posztot itt találjátok.
