„Szakadnak a szálak, de nem igazán fáj”

0

Vajon miért megy valaki Izlandra szakácsnak és hogyan illeszkedik egy, a magyartól ennyire eltérő kultúrában? Milyen elveszíteni a kapcsolatot a magyarországi barátokkal? Az alábbi történetből kiderül.

„Harminchat évesen, házasságban, két gyerekkel, szaktudással, belefért az életem abba a táskába, amivel mások kirándulnak. Ez végképp meggyőzött, hogy jól döntöttem, megyek. Magyarországon ennyit értem el, és akkoriban az a hír járta, hogy akkor ennyit is érek. (…)

Az első egy év embert próbáló volt. A családom csak négy hónapra az indulásom után követett. Aztán a beilleszkedés. Féltem, hogy mi lesz a lányaimmal, de alaptalanul. Az idősebb már iskolás volt, a kisebbik pedig épp befejezte az óvodát. (…)

Az iskola elképesztett. Az otthoni megszokott tempóval ellentétben, itt az a dolga a gyereknek, hogy gyerek legyen. Kötelező tesi nincs minden nap, de minden áldott nap kint játszanak az udvaron. Magyar embernek elég hihetetlen, de akkor is kint vannak, ha esik, ha fúj, ha havazik – aztán, ha már fizikálisan kifáradtak, jöhet a tanulás, de az is sok pihenővel, játékkal.

KÜLFÖLDI MUNKÁK A HATÁRÁTKELŐN

A lányaim egy év alatt folyékonyan beszéltek angolul, és kezdtek ismerkedni a helyi nyelvvel. Ma már eljutottunk odáig, hogy egy állami iskolában megállják a helyüket, pedig csak két tanéven vannak túl. Itt tanulni tanítják meg őket, nem adatok ismétlésére. Elég furcsa az magyar szemmel, hogy a tanár szerint nem beseggelni kell a szorzótáblát, hanem megérteni.

Két és fél év után szépen, csendben kezdjük magunkat otthon érezni. Lassan ugyan, de lettek barátok, ismerősök. Kicsit nehézkes a barátkozás, mert ugyan nagyon kedves, és nyitott az izlandi ember, de ugyanakkor távolságtartó is.

Ezt sokan úgy élik meg, hogy nem szeretik az idegeneket, de ez nem igaz, csak másképp gondolkodnak a barátságról. Az biztos, hogy segíteni, tanácsot adni, az természetes számukra. Nehéz bekerülni baráti körökbe, mert ezek a körök nagyon régi, iskoláig visszanyúló, vagy családi ismeretségekben gyökereznek.

Megdöbbentő a különbség a bürokrácia szintjén is. Ha véletlenül be is kell mennünk egy hivatalba, korrektül, segítőkészen fogadnak. A sorban állás nem igazán ismert fogalom itt, tekintettel arra, hogy az egész országban 320 ezer ember lakik. Egyébként mindent neten intézhetünk, az adóbevallástól a gyerek ebédbefizetéséig. (…)

Egyre ritkábban beszélek az otthoni ismerősökkel, barátokkal. Szakadnak a szálak, de nem igazán fáj. Úgy gondolom, maradunk. Most már vannak terveink a holnapra, a jövőnkre. Nem túléljük, hanem megéljük a mindennapokat. Látom a lányaink jövőjét, és az öregkorunkat. Ezt nem tudta megadni Magyarország, és nem látom, hogy szándékában állna.”

A teljes levelet az Indexen olvashatjátok el.

Izlandi munka: előnyök és hátrányok

(Fotó: pexels.com)

Share.

About Author

Leave A Reply