Svédország oda-vissza

0

A határátkelés egyik sajátosság (mint ez már többször kiderült), hogy nem feltétlenül egyszeri és egyirányú folyamat. Példa erre István története, aki Svédországból költözött vissza Magyarországra, hogy aztán rövid idő elteltével mégis úgy gondolja, jobb lesz neki a skandináv országban. Vele beszélgettem arról, miként élte meg a költözéseket, és vajon tervez-e még egyszer Magyarországon élni.

Miért éppen Svédországot választottad?

2009 szeptemberében ismertem meg az akkori páromat, aki svéd volt és 2010 márciusban költöztem ki hozzá, mert nem szerettünk volna már távkapcsolatban élni tovább. És nyilvánvaló volt, hogy én költözök hozzá ki, és nem ő hozzám Budapestre.

Mi volt a legnagyobb nehézség a kiköltözéskor?

Annyira nagyon nekem nem volt nehéz a kikötözés, csak maximum a budapesti lakásom teljesen átíratása az egyik rokonomra. Igaz, azért egy új országot és környezetet megszokni eleinte szokatlan volt, de azért előtte már éltem külföldön 1995/96-ban az USA-ban. Így azért már volt fogalmam arról, milyen egy újabb országban új életet kezdeni.

Mi lepett meg a legjobban, mit volt a legnehezebb megszokni?

Én budapesti vagyok és így nehezebb volt megszokni a kisebb várost. Ahová 2010 tavaszán kiköltöztem, az egy kb 355 ezer lakosú település.

Viszont meglepett a svédek baráti fogadtatása, a tiszta város, a nyugodt emberek akár a közértben, postán, buszon, stb., és egyben a harmadik világból érkezett bevándorlók, akikből már akkor is rengeteg volt. De nekem velük soha nem volt gondom sehol.

Milyennek láttad a svédeket? Változott a róluk alkotott véleményed a hét év során?

Nekem nagyon pozitív emberek a svédek. Igaz, lehet azért, mert én 98%-ban svédek között forgok/forogtam. De ugye, mint mindenhol, itt is vannak problémák. Mondjuk nem mindig rugalmasak a hivatalokban, és nem mindegy, hogy kihez kerül bármilyen ügyed.

A hét év alatt volt egy pár hónap, amikor visszaköltöztél Magyarországra. Mi volt ennek az oka?

2014 tavaszán szét mentünk a svéd exemmel és feljöttem Stockholmba egy új élet reményében. Kerestem a helyem, új lakás, meló, stb. A lakás megvolt, de par hónapig nem volt melóm és belefáradtam a keresgélésbe. Úgy gondoltam/éreztem, hogy hazamegyek és otthon próbálkozok újra.

Mire számítottál a hazatérés előtt és mennyire igazolódtak be ezek a várakozásaid?

Reméltem, hogy otthon hamarabb találok munkát, hiszen időközben az angol mellett megtanultam svédül is. Sajnos otthon két hónapig kerestem, mire végre találtam munkát.

Aztán ahogy elkezdtem dolgozni, kórházba kerültem és 2 hétig nem tudtam menni melózni. Mikor visszamentem a munkahelyemre, közölték, hogy nem kérnek belőlem.

Ezért úgy határoztam, hogy inkább visszatérek Stockholmba. Több dolog miatt is. A magyar kórházi körülmények lesújtottak, de a munkahelyi bánásmód is közrejátszott, és általában az egész nyugtalan társadalom.

Itt, Svédországban sokkal nyugodtabb az élet és toleránsabbak a (faji, nemi, stb.) kisebbségekkel. De ahogy már írtam, azért itt is van probléma és itt is lehet érezni a migránsok felé rosszabb szájízt, különösen ott lent, délen (Malmö és környékén).

Hogyan sikerült visszailleszkedni?

A visszailleszkedés könnyű volt, mert megvolt az állandó stockholmi címem és nem kellett semmilyen hivatalos procedúrát újrakezdenem. Ráadásul pár hét után találtam munkát is.

Más volt ez a második költözés?

Másodszorra már könnyebb volt, mert ugye már beszéltem a nyelvet, és azért nekem már megvolt a svéd személyi számom (Personnummerem). Most már azért egyre nehezebben adják meg az EU-országokból jötteknek is a személyi számot, és ameddig az nincs meg, addig semmit nem tudsz intézni (bankszámla, lakásbérlés, stb.).

Szerepel a terveid között, hogy még egyszer visszaköltözöl Magyarországra?

Nem szerepel a terveim között, hogy hazaköltözök valamikor Magyarországra. Sőt, most nyáron kérem a svéd állampolgárságot, mert 5 év tartózkodás után már lehet kérelmezni.

Ahogy látom és hallom, mi van otthon Magyarországon félek, hogy nem marad Magyarország az EU tagja. Én szeretek olyan országban élni, amelyik befogadó, és toleráns.

Én egy meleg férfi vagyok és itt egészen máshogy állnak hozzá ehhez a témához is, mint otthon – akár a politikusok vagy a hétköznapi emberek. Itt elfogadják a meleg rendőrt, a leszbikus tanárnőt, stb.

Az számít, hogy mit teszel le az asztalra. Nem érdekli őket a magánéleted ilyen téren. Például ugye itt is van szélsőjobb, de az itteni kimegy a Gaypride-ra és nem azért, hogy megdobálja a melegeket, hanem szolidaritásból.

(Fotó: Google)

Share.

About Author

Leave A Reply