Svéd oktatás egy magyar tanár szemével

0

Úgy hozta az élet (szerencsére előfordul az ilyesmi), hogy nem sokkal azután, hogy bő egy hete megjelent Kati szülői benyomásokat összegző írása a svéd iskolarendszerről (ha nem olvastad, itt pótolhatod), kaptam egy másik levelet is, ami szintén a svéd iskolával foglalkozik – de a tanár szemével. Nekem nagyon érdekes volt olvasni a hasonlóságokat és a különbségeket, remélem, ti is így lesztek vele! Következzen tehát Sörm posztja a svéd suliról, méghozzá a tanár szemszögéből!

„Nem akarom azt a látszatot kelteni bárkiben is, hogy én megmondom a tutit a svéd oktatásról, csak azért mert benne dolgozom. Gimnáziumi tanár vagyok, abban is relatíve pályakezdő (korábban is tanítottam csak más keretek között), iskolába Magyarországon jártam és nincs itt iskolás korú gyermekem.

Ezért aztán én csak egy szeletét látom az itteni oktatási rendszernek: egy „elitgimnáziumban” tanítok, ebből kiindulva tudom megosztani veletek a tapasztalataimat. Ez a poszt akkor lesz hasznos és informatív, ha ti is hozzáteszitek azt az oldalát, amit ti ismertek, szóval hajrá!

Amiről otthon csak álmodtunk…

Az anyagi erőforrások. Igen, az iskolák többségében minden gyerek kap laptopot vagy iPadet. A projektor minden tanteremben alap. El se tudom képzelni otthon hogyan tanítottam számítógép nélkül. Hajnalig gyártani a szemléltető eszközöket…

Természetesen a dolog árnyoldala is jelentős és sokszor sóhajtozom: bárcsak az ifjaknak ne lenne laptopjuk. Rengeteget ad, de nagyon sok figyelmet el is vesz, a rév és a vám tipikus esete.

És igen, amikor megkaptam a kódot a fénymásolóhoz, megkérdeztem mennyi a keretem. Nézett a kollégám nagyokat, kb. negyedóráig magyaráztam mire megértette mit kérdezek. Nincs keret vagy fénymásolóstopp mert az iskola nem tudja megvenni a patront.

Anekdota otthonról: dolgozatot íratnál és stopra mész be reggel. Nincs más opciód mint kirohanni a sarki fénymásolóba és saját költségre nyomtatni. Majd miután halál stresszben pár perces késéssel odaérsz, a diákok ki vannak borulva és délután hívnak a felháborodott szülők, hogy a csemetének három perccel kevesebb ideje volt bizonyítani a tudását. Amiben nyilván igazuk is van.

Ez a példa talán érzékelhetővé teszi, hogy ha nem ehhez hasonló, csupán anyagi erőforrásoktól függő küzdelmekben őrlődsz nap mint nap az bizony erősen hozzájárul az oktatás minőségéhez. És ezen túl is léphetünk, senki számára nem meglepő hogy Svédországban több pénz terem mint otthon.

Végre egy életre nevelő oktatás vagy tartalom nélküli humbukk?

Magyarországi iskolákban szocializálódott emberektől általában két véleményt hallok a svéd oktatásról:

1. Fantasztikus, a gyerekem a hétköznapi életben használható tudást kap, nem magolni kell.

2. Ez egy vicc, lógnak egész nap, nincs tárgyi tudás, borzasztóan alacsony a színvonal.

Őszintén szólva én is a kettő között ingázom oda-vissza, olykor egy nap többször is. Azt hiszem ennek az alapja az hogy az otthonihoz hasonlítunk, ami természetes, de nem feltétlenül gyümölcsöző megközelítés.

Való igaz, ami otthon általános műveltség volt, az itt a klasszikus tantárgyakból szerényebb. Egy számomra riasztó példa, hogy a gimnazisták többsége mindössze egy éven keresztül tanul történelmet.

Erre nem tudok igényesebb reakciót produkálni mint hogy WTF??? A második világháborún kívül halvány gőzük sincs arról, mi történt a sumérok óta. A saját történelmükről sem.

A jelen viszont annál hangsúlyosabb. Nem hiszem, hogy van svéd gimnazista, aki ne lenne képben a szíriai polgárháború okairól, szereplőiről, tényezőiről. Otthon szerintem a képzett felnőtt lakosság jó része is csak pislog, amikor nézi a híreket.

Kilátás az én termemből. Igen, ebédszünetben májusban szoktunk úszni egyet tanárok, diákok közösen. Van pár kajak is a bal oldali épületben. A jobb is az iskoláé, egy kávézó.

Másban viszont jóval erősebbek. Egy példa lehet a közgazdasági és pénzügyi ismeretek (nationalekonomi / privatekonomi) kurzus, ami mindenkinek kötelező. Mikor jársz jól ha hitelt veszel fel, mikor borítékolható, hogy bukni fogsz rajta.

Hogyan működik a gazdaság, kereslet-kínálat, mi a kamatos kamat, hogyan lehet felépíteni egy portfóliót. Készítsük el a Larsson család havi büdzséjét, ha az egyik szülő otthon van a gyerekkel, számoljuk ki, mennyi kell legyen a havi bevétel, ha külvárosi kertes házban akarnak élni, mennyi ha megelégszenek a panellel.

Az én gazdasági ismereteim az iskolából kikerülve abban merültek ki, hogy ha meggebedsz is kerüld a hitelt, és dolgozz, amennyit ép ésszel bírsz. Ennél lehet okosabban is csinálni… És szuper hogy ezt a svéd fiatalok megtanulják – remélhetőleg a magyarok is, most már otthon is van ilyen.

A másik az a szakirány, ami leendő vállalkozókat képez (företagsutbildning). A gimnáziumi évek alatt céget alapítanak a diákok, amit teljesen hivatalosan bejegyeznek és minden segítséget megkapnak hozzá.

Jogi ismeretek, marketing, terjesztés, stratégiai terv, büdzsé, milyen kötelezettségeid vannak milyen állami szervek felé, hol kapsz segítséget stb. Amikor leérettségiznek már tudják hogyan kell csinálni. Mondja azt valaki hogy ez nem hasznos tudás!

Amit tudok mondani: lépcsőzetesen van felépítve az oktatás. Az általános iskola hatodik osztályig magyar szemmel valóban nyaralásnak tűnhet, valójában arról van szó, hogy a szociális kompetencián van a hangsúly és nem a tananyagon.

Az itteni egyetemen azt mondta egy tanárunk, hogy általános iskolában pedagógus vagy, akinek a szakja egyfajta hobbi, de végső soron a lényeg annyi, hogy a gyerekek biztonságos környezetben megtanulják menedzselni a társas kapcsolataikat.

Ez nyilvánvalóan sok magyart rettenetesen frusztrál, azt érzi, hogy már megint három hete a toleranciáról meg a szociális médiáról beszélgetnek az órákon, és még semmi kézzelfoghatót nem tanultak. Nyugi, ez högstadietben (lsd. később) és gimnáziumban radikálisan változni fog.

A másik, ami sokszor feszültséget okoz, hogy csak hatodiktól kapnak jegyet. Ezért az aggódó szülő pánikol, hogy nem tudom a gyerek bukik matekból vagy ötös? Sokan úgy érzik, hogy nincs referencia, nincs kapaszkodó, fogalmuk sincs, hogyan teljesít a csemete.

Szintén nyugi. A szóbeli értékelésből ki fog derülni, ha baj van, egyébként meg szuper, hogy van lehetőség különböző életkorban beérni. Utólag szégyenkezve vallom be, hogy nekem furcsa volt, amikor a szuperintelligens keresztlányom harmadikban még törve olvasott.

Azt gondoltam: milyen iskolarendszer az, ahol a legtehetségesebbektől kevesebbet várnak el mint Magyarországon a lemaradóktól? Nálunk első osztályban megbuktatták két osztálytársamat, mert hétévesen nem ment folyékonyan… Nem kell megijedni, hogy nincs az a tempó, mint otthon, a gyerek ugyanolyan szinten fog megtanulni olvasni, hosszabb idő alatt, de kevesebb stresszel.

Gimnáziumban már felgyorsul és keményednek a követelmények, egyetemen pedig végképp. Nagyon jó képzettséget lehet itt szerezni, az viszont nagyon fontos, hogy ne hagyja abba az ember a tanulmányait 16 évesen.

Ahogy én látom, egy átlag 16 éves gimnazista otthon nagyobb tudással rendelkezik mint egy svéd. Egyetem végére ez már nem igaz! Talán-talán tárgyi tudás több van bizonyos szakokon, de a szakmája elvégzéséhez szükséges kompetenciákban a svédnek hatalmas előnye van, ami álláskeresés és munkavégzés szempontjából is sokkal fontosabb.

Akkor hogyan is épül fel az oktatás?

Óvoda után egy év iskolai előkészítő év jön (förskola), ezt követi kilenc év általános iskola (grundskola), ami három szakaszra van osztva, kb. alsó (1-3. osztály, lågstadium), középső (4-6, mellanstadium) és felső (7-9, högstadium) tagozat.

A förskola miatt egy évvel később kezdik az iskolát, mint a magyar gyerekek, ez azt jelenti, hogy az általánost 16 évesen fejezik be, ami egyben a tankötelezettség kora is. Vagyis a gimnázium nem kötelező, és korábban egyáltalán nem volt ritka, hogy munkába álltak az ifjak.

A mai munkaerőpiacon már senki sem rúg labdába gimnázium nélkül, így az elsöprő többség folytatja. Érdekesség lehet, hogy az igazi éles váltás nem is az általános iskola és gimnázium, hanem a mellan- és högstadiet között van. Högstadietben már szaktanárok tanítják a tantárgyakat, jegyet kapnak és keményednek a követelmények.

A gimnázium hároméves, 16-19 évesek uralják a terepet. Ez a pár év eltérés a magyar rendszerhez képest (14-18 év) óriási különbség a tanár szemszögéből, sokkal kevesebb a szociális felelősség és jobban lehet a tananyagra koncentrálni.

Én otthon felsőoktatásban is voltam, és sokkal inkább egyetemi a feeling, mint otthoni gimnáziumi (nem a tananyag mélysége, hanem a diákokkal való kapcsolat szempontjából, illetve hogy nekik maguknak mekkora felelősségük van a saját fejlődésükben).

Erősebb a specializáció, már a gimnázium elején dönteni kell, milyen spect választ a diák. Társadalomtudományi (ezen belül nyelv- vagy társadalomtudomány), természettudományos, vállalkozói szakirány szinte minden intézményben van, de ezeken kívül nagyon széles a paletta a repülőgépszerelő spectől a táncművészetig.

Az oktatás kurzusokra épül, valahogy úgy mint otthon az egyetemi kreditrendszer: X kurzus X pontot ér, ha összejön Y pont, az érettségit ér. Ez ad egyfajta kontrollált szabadságot és választási lehetőséget.

Oktatási kérdések a politikában

Ősszel itt is választások lesznek, és az oktatás természetesen fontos kampánykérdés. A probléma a következő: mocskosul sok pénzt öntenek az oktatásba, csakhogy – a legtöbb kritikus szerint – nagyon ineffektív módon használják fel ezt a pénzt.

A mostani felállásban vannak önkormányzati (a kommunt fordítom ennek) és alapítványi iskolák (friskolor). Ez utóbbi máshogy néz ki, mint a magyar magániskola: a szülő sohasem fizet, az oktatás mindenki számára ingyenes.

Sokkal több van belőlük, az összes gimnázium kb. 35%-a alapítványi, általános iskolában kisebb az arány. Az önkormányzati iskolák esetében tiszta a képlet: az iskola kap x összeget per diák per félév az államtól, ebből kell kigazdálkodja a kigazdálkodandót.

Alapítványi iskolák esetében ugyanez a felállás, csak az iskola fenntartója nyereséget is akar termelni ugyanebből a pénzből. Nem túl gyakori, de előfordul az ún. icke-vinstdrivande intézmény, ahol az iskolát fenntartó alapítvány minden pénzt visszaforgat az oktatásba, nem vesz ki nyereséget.

Gyakoribb azonban az, hogy a fenntartó nyereséget realizál az oktatásra átulalt adópénzből. Hogy tudja ezt megcsinálni? Miért hatékonyabb az alapítványi iskola mint az önkormányzati? Ebben nyilván benne van az önkormányzati bürokrácia ineffektivitása, de egy másik prózai ok is: ők megválogathatják, hogy kit vesznek fel, míg az önkormányzati köteles mindenkit felvenni.

Vagyis az alapítványi iskola felveszi a komplikációtól (mindenféle dis-, adhd, nyelvi segítséget igénylő külföldi, autista, stb.) mentes diákokat, hiszen ők várhatóan nem kerülnek sokba.

Ezt természetesen nem kimondott diszkriminálással éri el, hanem tanulmányi eredményhez köti a felvételt – márpedig a svédül még nem tudó, rengeteg forrást igénylő gyermek nyilván nem fog bejutni, bármennyire tehetséges is.

Tanulmányi kirándulás múlt héten az elsősökkel Görögországban

Ez nyilvánvalóan egy egyre durvuló szegregációhoz vezet, ami voltaképp a társadalom nagyobb részének érdeke. Bár átlagsvéd Svensson elég polkorrekt ahhoz, hogy sohasem ismerné el, de nem akarja a gyerekét egy problémás diákoktól hemzsegő iskolába adni.

Így bár azt vallja, hogy mindenki egyenlő és visszaálmodja magát a csodálatos svéd szociáldemokrácia 1960-80-as éveibe, ebben a kérdésben a jobboldalt támogatja. Hiszen az alapfelállás a következő: a jobboldal szerint szabad a nyereség, éljen a friskola, a baloldal szerint ez az ördögtől való.

Persze Svensson rögtön rosszabbul érzi magát, amikor kiderül, hogy a gyereknek különórára van szüksége matekból általános iskolában (az iskola köteles biztosítani, ez az intézmény büdzséjét terheli), a bizonyítvány sem éppen színjeles, és ezért végül csak egy olyan gimnáziumba kerül be, ahol alig van más középosztálybeli Svensson.

Épp tegnap látogattam meg egy tipikusan rosszhírű iskolát Södertäljeben. Három órán ültem benn, a három osztályban csak szírek voltak. Svédek, európaiak soha nem adnák oda a gyerekeiket, az afrikaiakat a szírek mobbingolják ki onnan, a szegregáció száz százalékos.

Svensson ezt a problémáját végül megoldja hosszú ingázással, rosszabb esetben költözéssel, a fia nem fog ide járni. Az ide járó szírek meg a svéd nyelvet megtanulják ugyan, de egyébként nem fognak integrálódni és esélyük sincs továbbtanulni. Ebben az iskolában, bár vannak tehetséges fiatalok is, nem lehet olyan eredményt elérni, amivel bejutnak felsőoktatásba.

Akik az oktatás alapján is szavaznátok ősszel: sokszor bicskanyitogató olvasni a médiában a cikkeket, hogyan lettek bizonyos entreprenőrök rövid idő alatt milliomosok iskolaalapítással, hébe-hóba megtartott különórákra felvett extra támogatásokkal és egyéb korrupciós botrányokkal.

Nyilván a befizetett adót szívesebben látnánk viszont az oktatásban és nem magánemberek vagyonában. De ezért aztán igazán kár balra szavazni. A mostani zöldszoci kormány ugyan megpróbálkozott egy halvány javaslattal, hogy ésszerű keretek közé terelje a nyereség mértékét (max 7%), de semmi nem lett belőle.

Túl sok pénz van ebben a bizniszben, nem lehet hozzányúlni a rendszerhez, és itt vissza is tértünk ahhoz, hogy miért annyira ineffektív ahhoz képest, hogy mennyi pénzt öntenek bele. Hangsúlyozom: alapvetően jó és színvonalas itt az oktatás, a legtöbb iskolában teljesen rendben van. De ennyi pénzből jóval messzebb is lehetne jutni.

Akik iskolát készültök választani: nyilvánvalóan minden iskola más, és végső soron a tanári kar a legfontosabb, az fogja az oktatás minőségét meghatározni. De egy erős általánosításként megáll, hogy a legjobb iskolák az icke-vinstdrivande (nyereséget nem termelő) vagy az erős branddel rendelkező alapítványi iskolák (pl. Internationella Engelska stb.), ezután az önkormányzati.

Végül pedig azok a friskolák, ahol a nyereség a fő szervező erő. Nyilván az az iskola amelyik pl. az alkalmazottak bérén spórol és ezért képesítés nélküli tanárokat alkalmaz, nem fog minőségi oktatást nyújtani.

Van egy politikai vitákban sokszor vitatott kifejezés: hot knowledge. Ez azt jelenti, hogy a szülőhöz társadalmi státusza révén eljut az információ, hogy melyik iskola jó, melyiket kell elkerülni.

A bevándorlócsaládokhoz, akiknek nincs kapcsolati rendszerük, ez sohasem jut el, rendszerint elküldik a gyereket a legközelebbi iskolába. És mivel jó eséllyel olyan városrészben telepedtek le, ahol sok földijük van (hiszen egyedül ott van esélyük albérletet fizetni), a gyereknek máris esélye sincs a színvonalas oktatásra.

Ez nem csupán az Európán kívüli bevándorlókra igaz, a legtöbb magyar is úgy érkezik, hogy nem tudja melyik iskola jó, melyik kerülendő. Sajnos muszáj azt mondanom, hogy túl nagy a különbség egyes intézmények között ahhoz, hogy alapos utánajárás nélkül csak úgy bárhova beírassátok a gyereket. Ez 15 éve talán még nem így volt, ma már igen.

Ti, akik relatíve frissen érkeztetek, kérjetek segítséget más magyaroktól, kollégáktól, info bárhonnan az iskola honlapját kivéve (hiszen ott minden iskola tökéletesen teljesít).

Minden iskola szervez nyílt napot, az is nagyon jó tájékozódási pont lehet. Amit az oktatáspolitikában el lehet szúrni, azt a svédek sajnos el is szúrták az elmúlt 10-15 évben.

Ezt még egyelőre kompenzálja az a rengeteg anyagi forrás, amit beleöntenek, így még mindig azt mondanám, hogy egy átlagiskolában legalább olyan jó, ha nem jobb (én abszolút efelé hajlok) az oktatás mint otthon. Szülőként észnél kell lenni és jól választani, ha ez megvan, akkor szuper oktatást fog kapni a gyerek.

Tanárként

Talán mondanom sem kell: a legalapvetőbb különbség, hogy nem a társadalom legalja vagy (itt a fizetésre gondolok), hanem a középosztályhoz tartozol. Azért itt sem rózsás a helyzet. A tanári szakma társadalmi megbecsültsége alacsony.

Az anyagi megbecsülésről már nehezebb nyilatkozni. Pár éve még rávágtam volna, hogy egy tanár rosszul keres. Mára már akkora a hiány, hogy a fizetések kb. olyan ütemben nőnek, mint a pesti lakásárak. Nincs bértábla, ki mennyit tud kialkudni.

Mösspåtagning (sapkafelvétel) Uppsalában. Ahogy mi szalagot avatunk, a svéd végzősök ilyen fehér sapkában járnak, amibe bele van hímezve a nevük, az iskolájuk és az érettségi éve.

Így jön ki, hogy a problémásabb iskolák sokszor kénytelenek többezer koronával többet fizetni, hogy legyen tanerő, míg a jobb hírű iskolákban a kellemes diákanyaggal öröm dolgozni, de a pénztárcád is karcsú marad.

Én a nyár végén iskolát váltok, úgyhogy az elmúlt hetekben interjúkra jártam. Sajnos egyértelmű a tendencia: választani kell a jó fizetés, de cserébe problémás diákoktól hemzsegő iskola és az alacsony fizetés, de kellemes munkahelyi környezet között.

Így történhet meg, hogy az Apáczaiban doktori fokozattal tanító tanár ugyanannyit vagy kevesebbet keres, mint az ózdi általános iskola alkalmazottja (mutatis mutandis, nyilván itt átfordítottam magyar viszonyokra a szituációt).

Mindent összevetve sokkal kevesebb munkával és felelősséggel sokkal több pénzt lehet Svédországban keresni, mint tanárként. De ezt a szakmát általában nem is azért választja az ember, hogy meggazdagodjon. Hanem valami bohókás idealizmusból…

Szeretnék úgy meghalni, hogy tudom: azért dolgoztam, hogy kevesebb idiotizmus legyen a földön… ja meg a nyári két hónap szabadság sem rossz.

És végül egy érdekesség, hogy ne kelljen a tanárok és a nyári szünet témájú viccekkel indítsátok a kommentelést: a legtöbb svéd iskolában teljes állás esetén heti 48 óra áll a szerződésben, és bizony ez bőven ki is jön ennyire. Így dolgozod le a szüneteket, és éves viszonylatban ugyanannyira jössz ki, mint bárki más.”

Magyar tanárként külföldön – nem lehetetlen vállalkozás

Share.

About Author

Leave A Reply