A svájci egészségügy sötétebb oldala

0

Svájcról hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy minden flottul megy, pontosak, precízek. Mint már jó párszor kiderült, és ezt alátámasztja Ági mai posztja is, azért ez nem feltétlenül és nem minden területen van így. Üdvözöllek titeket a svájci egészségügy világában! (Gyorsan hozzátéve, hogy természetesen egy történetből nem kell általánosítani, de tanulságos.)

„Tegnap olvastam a szállodás sztorit és gondoltam, hogy informatív tapasztalatom nekem is van, hátha Titeket is érdekel…

A fantasztikus svájci egészségügy. Ja, nem.

Sürgősen nőgyógyászt kellett keresnünk egy 5 perces ultrahangra Svájc német ajkú területén, Zürichen kívül. Mondtam az embernek, hogy itthon ez úgy megy, hogy az ember keres egy magánnőgyógyászt, bejelentkezik és ennyi. Nettó 10 perc.

Na, ezzel a tudással nekiesett a feladatnak. Több, mint egy egész napig nyomozott, és a következők derültek ki:

  1. a helyi magán nőgyógyászok nem dolgoznak délután kettő előtt. Mi?
  1. a magánnőgyógyászoknak nincs ultrahang gépe. Akkor milyük van? – kérdeztem. Kockás füzetük? Jesszus…
  1. menjél kórházba, ott van gép. Barátaim! Nem operációt szeretnék… Oké, akkor irány a kórház. Ez kész.

Mi a vallása?

Bejelentkeztünk a kórházba, nagyon kedvesek voltak. Hurrá van időpontunk. Röpke 2 nap alatt.

Reggel megjelentünk a kórházban. Patyolat tisztaság, látszik, hogy mindent rendben és karban tartanak, de nagyon. Megyünk a betegfelvételhez. Külön kényelmes fülkék; az utánad következő és esetleg füledbe lihegő (Magyarország) nem hallgatja végig a személyes adataidat.

Idegesség csökken, hurrá… Jönnek a kérdések, persze minden megy angolul, mert itt MINDENKI beszél angolul. A hölgy nagyon kedvesen írogat. Mire egy kérdés: mi a vallása?

Nem hittem a fülemnek! Miért gyűjtik az adatokat a páciens vallásáról??? Ez itthon nem fordulhatna elő. Ha mégis, akkor az egész magyar sajtó 2 hétig csak ezen hüledezne. Oké, kell az a nyüves vizsgálat. Haladjunk.

Nem hittem a szememnek

Felmegyünk az emeletre. A várónak csak pár széke van, biztos, ami biztos, inkább az ajtó előtt várok. Egyszer csak jön egy ápolónő egy babahordozóval a kezében és egy nehezen mozgó, feltételezésem szerint nemrég szült nővel. A szerencsétlen arcán látszódott, hogy nagyon nincs jól.

A nővér int a nőnek, hogy üljön le a váró részen. A nő elindult, majd a nővér letette a hordozót az ajtó elé, majd bement. Jó ideig semmi mozgás. Az anya a gyerekétől 50 méterre, a gyerekhordozó egyes egyedül a földön, a folyosó közepén, az ajtó előtt.

Nem hittem a szememnek. Mi folyik itt? Amikor az anya észrevette, hogy mi történt a gyerekével, felállt és nagy nehezen visszacipelte a hordozót a váró részbe. Az arckifejezését hagyjuk… Nagyjából ott voltam teljesen kész. Legyünk már túl a vizsgálaton és el innen!

Benyitok az ajtón, kis recepciós pult elé jutok, rendezett, tiszta, a nővér rendben elirányít. Jön a doki (nő, mert ott szerintem nincs is férfi nőgyógyász), kedves, a legújabb ultrahang gépe van. Na, jó, akkor most már tényleg nem lesz gond.

Vizsgál, beszélgetünk. Azt mondja, jaj, kezdjük elölről. Jesszus, nem tudja, hogy a csilli-villi gépen mit lát. Pár hónappal később be is igazolódik, hogy tényleg nem tudta.

Szóval a tanulságok – talán másnak is érdekes lehet

– ahogy a kinti barátnőm mondta: felejtsd el, hogy mi van otthon. Svájc nem Magyarország. Nézz utána részletesen, hogy mi hogy működik.

– egy orvos nem orvos, még Svájcban sem

– Svájc nem a paradicsom maga és nem csak azért, mert mindennek az ára legalább háromszorosa, ha nem tízszerese, vagy nem is lehet kapni (például húst – 1 kilós előrecsomagolt csoki van, hús nincs. Tényleg.). Teljesen más a kultúrájuk. Az emberi kapcsolatok, a türelem, az udvariasság, a szabályok követése, a szolgáltatások elérhetősége, az ügyfélközpontúság – mind nagyon más.

– készülj fel mindenre és próbálj meg alkalmazkodni.

– és legyél kedves, mert már tök elegük van a külföldiekből. Szóval akkor jársz jól, ha tényleg kedves vagy mindenkivel.

Remélem, színesítettem a képet.”

(Fotó: pixabay.com/jaytaix)

Share.

About Author

Leave A Reply