Svájci adóbevallás: heveny idegbaj

0

Alighanem sokan vagyunk úgy, mint Zuzzer, aki számára az év legidegesítőbb szakasza érkezett el, amikor adóbevallást kell beadnia. Ami nem is olyan egyszerű…

„Amióta lokalizálva lettem a munkahelyemen, azaz svájci bázisú szerződésem van (már olyan jó tizeniksz éve) még egyetlen egyszer sem sikerült leadnom időben a cuccot.

Előtte az expatriate-ek virágokkal és piros bársonyszőnyeggel borított életét éltük, azaz nem sok gondunk volt a hivatalos, adózási és egyéb dolgokkal, mert a munkahelyem megfizette a KPMG tanácsadó céget, akik néhány sovány disznó áráért elkészítették a papirokat, nekem csak alá kellett írni. Azóta is tartok tőle, hogy vajon kinek ajánlottam fel a bal lábamat és a jobb vesémet. 😉

Szokták mondani, hogy SOHA, SEMMIT se írj alá mielőtt részleteiben is megérted, nos ez néha életszerűtlen tanácsnak bizonyul az esetek bizonyos százalékában. Mindenesetre gondom nem lett belőle, terítsünk fátylat a nyúlra.

Állandó késéseimnek változatos okai vannak, például vagy hiányzik valami otthoni számlakivonat (tudom, hülye voltam anno eleve bevallani, hogy bármim is lenne Pumalanden), vagy egyszerűen nem akartja az agyam elhinni, hogy nem tudok még valami betyárbútort, komprattyús dugasszort, talpas félhomálymérőt, egyebeket leírni az adóalapból, így a klikkelős kezemet arra utasítja, hogy ne kattintsak az elküld gombra.

KÜLFÖLDI MUNKÁK A HATÁRÁTKELŐN

A magyarosch vérem is felülkeredik rajtam sokszor, úgy vagyok vele mint Micimackó, ha nem „keresem, akkor kutatom” a potenciálisan adóalap csökkentő trükköket, ötleteket. Telepítettem én már úgynevezett „pôele suédois-t” a házba fűtésrendszer korszerűsítés címszó alatt, szóval ha találok valami kifogást, nem félek használni. 🙂

Mondjuk a kis fatüzeléses látványkályha – amit az előbb használt francia kifejezés takar – határeset, egyik szagértő szerint OK, hogy levontam, a másik szerint nem OK, a harmadik meg azt mondta, hogy felőle azt csinálok amit akarok, mert nem az én 5000 CHF-es kályhámat fogják vizslatni, mert csepp a tengerben.

S lőn! A kutyát nem érdekelte, én meg cserébe két éve be se gyújtottam, szó szerint látványkályha, lehet nézegetni, meg azon tárolják a családomat alkotó emberek az apró-cseprő dolgaikat.

Lassan 10 éve lesz, hogy a csodálatos, palota jellegű házunkba beköltöztünk, szóval nemsokára lehet majd bizonyos karbantartási dolgokat leírogatni az adóalapból.

Ennek többek között az az oka, hogy itt bizony alapból van ingatlanadó, amit úgy számítanak, hogy megállapítják mennyiért adhatnám ki a házat bérlőknek és ezt az összeget mint teoretikus bevételt hozzávágják az adóalaphoz.

Szerencsére valamennyire ellensúlyozni lehet a házra felvett jelzálog összegével, azaz ha valaki olyan „mákos”, hogy a kölcsön havi törlesztője ugyanannyi, mint ez a kacifántos havi „bérleti díj”, akkor simán kijön nullszaldóra.

Nos már azt is érthetitek ezek után, miért nem pálya a saját kéród 100%-os tulajának lenni, mármint ha nem vagy egy milliárdos, akit nem aggaszt az ingatlanadó.

Van olyan ismerősöm, aki inkább rárakott a kölcsönre, mint hogy esetleg kifusson az összeg és ne tartozzon valami banknak; épít valami pecót, medencét, anyámtyúkja tárolót, hogy legyen egészséges szintű tartozása.

Nálunk ez most éppen nem annyira kóser, mert mivel a havi jelzálog törlesztőnk lezuhant 1.3%-nyi éves kamat 1/12-ed részére, a teoretikus bérleti díj több, így a fizetendőben bekövetkezett pozitív változás miatt ingatlanadó fizetési kötelezettségünk keletkezett.

Aki még most is érti, az láthatja, hogy itt Kolbászkerítésországban sincs kolbászból a svejci frank.”

A teljes posztot itt olvashatjátok el.

Külföldi meló: ezért (nem) veszlek fel

(Fotó: pixabay.com/777546)

Share.

About Author

Leave A Reply