Sulikaja amerikai módra

0

Megkezdődött az iskola, amivel megkezdődött az iskolai kaják időszaka is. Ami engem illet, sok jó emlékem nincs arról, amit anno étkeztetés címen műveltek velünk (a helyzet azóta sem javult, ha jól látom). Amerikában sok szempontból más a helyzet – hogy jobb vagy rosszabb, azt mindenki döntse el Zsuzsa írása után!

„Szeptember lévén jópár posztot feldobott a Facebook az iskolás-óvodás közétkeztetésről, drágulásról, minőségről.

Mivel csak három éve lakunk külföldön, a régi reflexek még bennem élnek. A legelső gondolat: „Úristen, de mázlisták!”. Pedig gyűlöltem az ebédbefizetést, időre, pontosan kiszámolva biztosítani az összeget, természetesen készpénzben…

Aztán ahogy a vezérhangya elindult, jöttek a gondolatok. Igen, oviban még kvázi jó volt. Na elsősorban nem a minőség, de legalább a csordaszellem. Bár emlékszem, bizonyos menüsor már önmagában elvette a fiam kedvét az oviba meneteltől.

(Itt szeretném leszögezni, hogy maga az egész témakör nagyon gyerek-helyszín és szülőfüggő. Nem vagyunk egyformák, és senkit nem szeretnék megkülönböztetni, csak mert szereti vagy nem a menzás kosztot).

Nem tudom, mi a helyzet az általános iskolában, de abban biztos vagyok, hogy nagyon nem szeretném, ha a gyerekem drága pénzért kapna vacak kaját, meg se enné, kidobná és közben éhes és nyűgös lenne. Ennél rosszabb kombináció nincs is.

Ugyanakkor itt és most azért visszasírom néha az ebédbefizetést, mert visszagondolva milyen egyszerű volt…

Mi kerüljön a dobozba?

Mesélek kicsit arról, mi van most helyette. Még egy fontos dolog: ne általánosítsunk! Ez itt és most van, lehet, hogy egy másik városban, másik államban meg másképp.

Szóval 3 éve kezdődött, amikor kiköltözünk családunkkal Boston mellé. A nagyobbik fiam itt kezdte az első osztályt, nulla nyelvtudással. A másik dolog, ami nulla volt: az én tapasztalatom.

Hogyan terelgessük gyermekünket egy olyan iskolarendszerben, amit nem is ismerünk? Mindenesetre tájékoztattak arról, hogy kell egy hátizsák meg egy „lunchbox”, uzsonnásdoboz, ebédtároló – bárhogy hívhatjuk. Meg egy kulacs.

Ha talpraesett konyhatündér-kreatív anyuka vagy, meg vagy mentve, de én nem vagyok ez a típus. Marad a Google. Ki is adott számtalan tippet, mit is csomagolj: formára vágott szendvicsfalatok formára vágott zöldségkékkel, zellerszárra ültetett mazsola, nyers brokkoli, karfiol és héjában zöldborsó?!

Az én kakaóscsigán, sajtos kiflin és Balaton-szeleten szocializálódott gyermekemnek ez nagyobb sokk lett volna, mint a nyelvtanulás…

Nem baj, szétnézek a boltban. Kifli és zsemle ugyan nincs, de hopp, mennyi müzliszelet. Az jó is, egészséges is, gondolja a naiv magyar anyuka, de nem. Merthogy nem tartalmazhat semmilyen magvat. (Földimogyoró, mandula, kesu… diákcsemege… mind-mind felejtős).

Alma! Hoppa van alma, az alma az jó! Az első időben nagyon pazarló életet éltem. Rengeteg papírszalvéta, kis zacskó, nagy zacskó esett áldozatul saját gyakorlatlanságomnak.

Jégakku az uzsonnás dobozba

Aztán persze felszállt a köd, kezdtem megismerni a lehetőségeket: műanyag dobozok mindenféle méretben, felszereltségben és mintában. Szivárgásmentesen zárható, variálható, mosogatógépben mosható.

Vagy termosz (idáig csak nemrég jutottam ám el!), ami melegen tart. Van itt minden, csak meg kell találni, fel kell fedezni. Van külön jégakku, amit az uzsisdoboz egy zsebébe tehetsz és nyáron hidegen tartja a doboz tartalmát.

A kistesó, aki 7 hónapos volt, amikor ide jöttünk, már preschoolba jár. Ő ugye már ezen szocializálódott: viszi a kis hátizsákban a dobozát, benne az elmaradhatatlan alma ( :D), nyers brokkolifalatka, répa, pár falatka popcorn, tortilla chips, néha egy nápolyi (ha jön nagymama, akkor Balaton-szelet 😀 ). A termoszban ebédre borsófőzelék, rizseshús.

Azt kell, hogy mondjam, meg lehet oldani. Olcsó? Cseppet sem. És nem nagy öröm látni, amikor hazahoznak valamit érintetlenül. És iszonyat energia elmegy változatos ötleteket kitalálni és megvalósítani, de látom magamon, hogy a gyakorlat segít ezen.

Vajon otthon, Magyarországon ez megvalósítható lenne? Nem általánosságban és nem mindenkinek, de aki például nem akarja a közétkeztetést? Beviheti a gyermek a saját ebédjét és megeheti a többiekkel? Nem tudom, mert nem ismerem a szabályozást. De egy gondolatot, egy színfoltot a palettán lehet, hogy megér.

Van ugyan egy nem elhanyagolható különbség (amúgy rengeteg…) az itteni gyerekek es az otthoniak között: itt a hátizsákjukban lényegében a saját ennivalójukat „cipelik” be a suliba.

Mi a helyzet a menzán?

A teljesség kedvéért ne feledkezzünk meg a menzáról sem, mert van ilyen lehetőség is. Ez általános iskolától kezdődik (ide járnak az „ovis nagycsoportosok”, a kindergartenesek is!!).

Itt netről letöltheted a havi menüt, amiből lehet választani, reggel összeírják az osztályban ki és mit kér, aztán délre hozzák. Az ebédelés nem egy időben történik, hanem évfolyamonként külön-külön idősávban.

A választható ételek egyszerűek, jellemzően evőeszköz nélkül meg lehet enni őket (hot dog, pizza, nuggets, ilyesmi). A gyerekek vagy helyben készpénzben kifizetik, (a teljes ár $2.50) vagy a szülők felölthetnek pénzt egy online számlára és onnan vonogatják le az összeget, aztán kapod az emaileket, ha $10 alá csökken az egyenleg.

Általában $10-ig negatívba is átcsaphat az egyenleged, addig adnak a gyereknek enni… Legfrissebb tapasztalatom, hogy elég sok szülő panaszkodik, hogy nincs, ami visszafogja a gyereket a költéstől. Ha kér a suliban, adnak, illetve hát ilyenkor vesz magának.

De hallottam olyan ovis korú kislányról, aki ingyen ebédnek gondolta…. Vagy gimisről, aki állandóan a barátainak vett kaját. Szóval bármilyen megnyugtató is, hogy ha elúszik a reggel, akkor is kap a gyerek a suliban enni, a rendszer itt sem tökéletes.

Míg a tízórait (snack) az osztályteremben fogyasztják el (és ide kimondottan tilos a bármilyen mogyoró, mandula, egyéb mag bevitele), az ebédet az ebédlőben eszik, ahol már külön asztal van az allergiásoknak, szóval nagyon odafigyelnek az ételallergiákra.

Nem zárhatom soraimat anélkül, hogy személyes kedvencem meg nem említsem! Míg magyarul a konyhai személyzet a „konyhás néni” (és aki vizuális típus, az már látja maga előtt…), itt „lunch lady”. Micsoda különbség!”

Egyre többen szívnak az ingázással Amerikában

Share.

About Author

Leave A Reply