„Sokszor mentünk el a hülyeség határáig”

0

Szilvia férjével és négyéves kislányával költözött Írországba több mint két éve, szépen működő vállalkozást hagyva maguk mögött Magyarországon. A váltást alaposan megrágták, mégis érték őket komoly meglepetések.

Az értékalapú marketinggel foglalkozó Szilvia és férje Marcell másfél évig töprengett a költözésen, nem akartak elvágni semmit az addig megteremtett értékekből, de mindezt szerették volna nemzetközileg is terjeszteni.

„Sokszor mentünk el a hülyeség határáig a bevállalásainkkal, és igencsak megszaporodtak az imádságaink az elmúlt két és fél évben” – mesélte most a Nőiváltó oldalnak Szilvia.

Magyarországon eladtak mindent, ingatlant, autót és ebből a tőkéből vágtak neki Írországnak, ahol azért egy három fős családnak alsó hangon kell havi 3000 euró a megélhetéshez.

„Egy kis sorház bérlése Dublin vonzáskörzetében 1500 eurónál kezdődik, és egészen elképesztő autóbiztosítási díjak vannak, főleg akkor, ha nincs írországi biztosítási múltad.

KÜLFÖLDI MUNKÁK A HATÁRÁTKELŐN

„Az első évnek úgy vágtunk neki, hogy ha semmit nem érünk el, csak annyit, hogy a lányunknak megadjuk azt a lehetőséget, hogy anyanyelvi szinten megtanulja az angolt, és a kulturális sokszínűség elfogadását, akkor már megérte.

Teszem hozzá, így utólag visszatekintve meglehetősen romantikus elképzeléseink voltak azért erről az egész kiköltözésről, és ez onnantól teljesen egyértelmű is volt, hogy elkezdtünk (még itthonról) albérletet keresni magunknak” – mesélte.

Utóbbiról elég legyen annyi, hogy a Dublintól 30 km-re lévő tengerparti kisvárosban 80 (!) másik családdal versenyeztek a kiadó lakásért, végül ők kapták.

„Ahogy kiköltöztünk, a kezdeti naiv önbizalmunk úgy kezdett lekornyadni. Tökéletesen talajvesztettnek éreztük magunkat, amikor rájöttünk, hogy semmiről nem tudjuk, hogy működik, arról nem beszélve, hogy sokszor a felét sem értettük annak, amit a helyiek mondtak” – emlékezett vissza.

Ugyanakkor a gyerek ovis csoportjában kilenc különböző nemzetiségű gyerek jár és ez a világ legtermészetesebb dolga. A közeg befogadó, ahol az ügyintézők nem kioktatnak, hanem segítenek.

„Nem gyomorgörccsel mész be ügyeket intézni, mert segíteni akarnak, hogy senki nem dudál le, ha 3 másodpercnél tovább tart beparkolni a bolt elé, de még akkor sem, ha mindez 3 percig tart. Hogy az emberek jó időben egyből mennek sétálni a tengerpartra, és mindenki köszön mindenkinek. Persze, hogy közben tíz körömmel kell kapaszkodnunk, hogy talpon maradjunk, de inspiráló, hogy tudjuk, mi a célunk, és miért küzdünk” – foglalta össze tapasztalataikat.

„Válaszd a nehezebb utat!”

Share.

About Author

Leave A Reply