Soha nem leszel egyenrangú

0

Nem nagyon tudok mit írni Edith levele elé. Saját bevallása szerint Kanadában él több mint négy évtizede, én rengeteg keserűséget érzek ki a szavaiból, aminek persze nem tudom az okát – de talán ez az a helyzet, amikor jobb lenne máshol… Írását azért is adom közre, mert úgy gondolom, sokan élnek úgy (ilyen szempontból mindegy, hogy külföldön vagy Magyarországon), hogy nem boldogok ott, ahol éppen vannak. Szerintem amikor az ember már csak a rosszat látja meg egy országban vagy városban, akkor érdemes elgondolkodni a váltáson.

„Én már 43 éve Kanadában élek, nagyon jól megtanultam angolul, elsajátítottam a szokásaikat, de megmaradtam magyarnak. A saját házamban magyarosan főzök, magyar tésztából, paprikával, magyar bort veszek 43 éve.

Persze ezeket itt nem könnyű beszerezni, mert a legtöbb üzlet nem árulja, csak kis kereskedők.

Gyakran követem a magyarországi híreket, hozzászólásokat. Sajnos azt vettem észre, hogy vagy csak azt hozzák nyilvánosságra, amit a külföldiek NEM szeretnek Magyarországon, vagy csak a rossz van? Én ezt nem hiszem!

Már többször hazalátogattam, nekem az igazi haza Magyarország! Igaz, szüleim már meghaltak, testvéreim nincsenek.

De valójában Kanadáról szeretnék írni maguknak. Itt nagyon önteltek az emberek, még akkor is, ha nincs semmijük. Elég trehánynak, rendetlennek tartom őket. Ők kedvesnek gondolják magukat, de csak akkor, ha mindig dicséred őket és Kanadát.

Nagyon jól sütök-főzök, mindig vittem is a munkahelyemre süteményeket és szétosztottam. Nagyon dicsérték, ettek, de soha nem viszonozták semmivel. Mindegy, milyen jól beszéled a nyelvet, ők a hátad mögött mindig kritizálnak.

Soha nem leszel velük egyenrangú, mindig egy fokkal lejjebb állsz majd, különösen, ha kelet-európai országból jöttél.

Én mindig ápolt vagyok és csinosan öltözködöm (67 éves vagyok), igaz, megvan a saját stílusom. Itt a nőktől még soha nem kaptam komplimentet, csak ronda tekintetet, mintha megpróbáltak volna megölni a szemükkel.

Rengeteg kövér, rosszul öltözött, láthatóan beteg, zavarodott ember van. A gazdag elit (angol-francia származású) privát klubokba jár szórakozni, ahova a magamfajta bevándorló nem tud bejutni. Az alsó osztálynak nincs klubja.

Minden nemzet (a világ minden tájáról) csak a saját nemzetével jár össze szórakozni. A magyar klub már sok helyen rég bezárt, vagy sosem volt.

Az itteni nagy élelmiszer-üzletekben mindent árulnak, de szinte semmi sem „friss”. Állott, áporodott gyümölcsök, zöldségek, ízetlen almák, kenyér (két nap alatt megpenészedik), csak fel van fújva élesztővel és nincs idő, hogy megkeljen.

Akkor eszek jó süteményt, kenyeret, ha magam sütök. A vaj, amit veszek, már nem is vaj, a tejfel olyan híg, mintha tej lenne, a 2%-os tej olyan, mint a fehér víz és még sorolhatnám.

Mindezzel azt akartam mondani, hogy a külföldi állandóan ócsárolja a magyart, de ők se különbek, csak jobban csomagolnak, reklámoznak. Itt meg mindent el lehet adni, ha jól reklámozod és szépen becsomagolod.”

Sose feledd, miért vagy itt!

(Fotó: pixabay.com/PublicDomainPictures)

Share.

About Author

Leave A Reply