Skócia teljesen más világ volt

5

Dénes egyetem közben döntött úgy, hogy kipróbálja magát külföldön, nem csak a nyelv és a pénzkereset, de a tapasztalatszerzés miatt is. Végül eredeti terveivel ellentétben Spanyolország helyett egy skóciai szállodában kötött ki, hogy aztán ott mégis spanyolokkal dolgozzon együtt (ez Európa), miközben az is kiderült, miben más egy skót főnök, mint egy magyar.

Amikor eldöntötte, hogy külföldön vállal munkát, hogyan kezdett neki a keresésnek? 

Kezdetben még nem volt ilyen egyértelmű, hogy munkát vállalok. Még 2014 áprilisában böngésztem a neten, eredetileg nyári munkát kerestem. Eljött a szeptember, és bekerültem a budapesti Műszaki Egyetem mérnökinformatika szakára, ahova el is kezdtem járni. Sajnos a szak a várakozásaim alatt teljesített, így eldöntöttem, hogy átiratkozom gazdaságinformatikára.

Igen ám, de közben fél évig lennem kellett valahol, mert csak szeptemberben indult a képzés. Szóba jött, hogy elmegyek Böjte Csabához önkénteskedni Erdélybe, az is, hogy Szlovákiában vállalok munkát, hogy végre megtanuljam a nyelvet rendesen.

Aztán eszembe jutott, hogy elmentettem a könyvjelzőt még tavasszal, csak elő kellett venni, felhívtam a közvetítő irodát. Kedvesek voltak, rendesek, válaszoltak minden kérdésemre. Megbeszéltünk egy interjú időpontot, bementem, majd szereztek nekem munkát.

A hotel businessben valószínűleg nem olyan nehéz akár helyben munkát találni, miért munkaközvetítőn keresztül ment?

Részemről azért volt fontos a munkaközvetítő, mert 20 éves voltam, amikor kimentem, és szüleim eléggé szkeptikusak voltak a munkával kapcsolatban. A közvetítőiroda pont a munkáltató és a munkakereső közötti kapcsolatot keresi meg és rendezi le előre, így nem mentem ki feleslegesen. Könnyebb volt, hogy tudom hova megyek, mit csinálok, és tudtam, ha valami balul üt ki, hozzájuk fordulhatok, és segítenek.

Mielőtt kimentem, az Euwork Facebook-oldalán ráírtam random emberekre, akik már voltak kint velük, és mindenki pozitív visszajelzést adott.

Eleve Nagy-Britannia volt a célpont vagy szóba jöhetett volna más is?

Nem. Valami melegebb helyen dolgoztam volna. Mivel beszélek spanyolul is, eredetileg Spanyolország volt a cél, de ott télen (januártól kerestem munkát) eléggé pang a vendéglátás és a válság miatt nincs is nagyon munka. Animátornak mehettem volna diákmunkára havi 400€-ért, ami nem érte meg, mert keresni akartam elsősorban, nem üdülni.

Miután elvetettem Spanyolországot, Skócia volt a következő célpont, mert maga a skót táj, kultúra eléggé kiemelkedő az európai történelemben, és ami az egyik legfontosabb, hogy ezt sikerült is megőrizniük.

Angliában már korábban voltam, de Skócia teljesen más világ volt. Az elején nem is értettem mit beszélnek, mert nem nyitják ki a szájukat a beszédhez, azóta szerintem az én angolom is csúnyább lett, mert ellustultam beszélni a skót akcentus miatt. A vendégek szerint most walesi akcentusom van, az angol és a skót között. 🙂

Milyen tapasztalatokat szerezett? Mennyire volt nehéz beilleszkedni a munkakörnyezetbe, kollégák közé?

Rengeteg tapasztalatot szereztem, napestig sorolhatnám, kiemelek párat. Eredetileg pincérnek mentem ki, de dolgoztam mint londiner, takarító, báros, és olykor még a gondnoknak is segítettem. Nem volt kötelező, csak unatkoztam, és miért ne, dolgozni jöttem.

Ezen felül a tapasztalatok közé sorolhatom az ügyintézést, amiben magunkra voltunk utalva a kollégákkal. A bankszámla-nyitás (ami 2015 januártól macerás, csak NI-számmal lehetséges), a National Insurance elintézése, aztán adó visszaigénylés, adókulcs megváltoztatása.

Ezen kívül kipróbáltam magam, kitartást, önfegyelmet, önállóságot tanultam. Türelmet tanultam, és megszokni, hogy nincs ott családtag, vagy barát. Az első hónap végén honvágyam is volt, de szerencsére túllendültem rajta.

A munkakörnyezetbe nem volt nehéz beilleszkedni. A kollégák kedvesek voltak, a magyarok segítettek a nyelvben, és elmagyarázták a kiskapukat, praktikákat, tudnivalókat. A spanyol munkatársak pedig az integrációt segítették, mert nagyon közvetlenek voltak. A szobatársam is spanyol volt, így az angol mellett a spanyolt is gyakorolhattam.

Maguk a skótok főleg a főnökeim voltak, a departure manager-em skót volt, a trainee manager angol volt, a head manager szintén skót. Nehéz volt számomra, hogy „bratyizzak” velük.

Nálunk, Magyarországon a főnöknek meg kell adni a tiszteletet, magázni, tisztelettudóan beszélni. Itt, lehet a nyelv magázódásának hiányából kifolyólag, de mindig megszólt a manager, hogy miért beszélek úgy vele, mintha félnék tőle.

Igaz, Daniel szintén fiatal volt, de valahogy bennem élt, hogy akár a suliban az igazgatóval, akár magasabb beosztású emberrel szemben kerülöm a szlenget, és hasonlókat. Ők elvárták. Persze belejöttem a végére, de nehéz volt.

Az elején nem fogadtak nyitottan, mert ők már egy kis közösség voltak, mindenkinek megvolt a szerepe. A spanyolok sokat segítettek az integrálódásban. Talán két hét vagy egy hónap kellett ahhoz, hogy megismerjenek, és elfogadjanak, addig se volt semmi problémánk egymással, szimplán csak nem avattak be a mindennapjaikba, és nem beszéltek meg velem személyesebb dolgokat.

A munkamorál nagyon hasonló az itthonihoz, vannak oszlopos tagjai a munkának, vannak a „munka hősei”, akik csak az órát lesik. Én az a fajta voltam, aki a célt látja maga előtt, hogy x időre jöttem ezt és ezt akarom elérni, ezt és ezt akarom megtanulni.

Az elvárások többnyire korrektek voltak, bár a head manager sokszor lehetetlen dolgokat kért. Csak hogy egy példát mondjak, azt kérte, hogy 9-re legyünk kész az étteremben, és volt úgy, hogy még 9-kor bent ültek a vendégek, viszont nem lehetett vendéget kidobni az étteremből, szóval maradt az enyhe célozgatás, de sokszor az sem segített, ha 8:50-kor kimentek, mert nem tudtunk végezni.

Mit csinálna másként?

Mivel kihatással van az elmúlt év az egész idei életemre, semmit. De ha a pillangóhatástól eltekintek, akkor máris elkezdtem volna kondizni Skóciában, nem csak a második hónaptól, mert akkor mostanra szép kocka hasam lenne. A munkában pedig szerintem mindent ugyanúgy csináltam volna.

Mik a tervei a jövőre nézve?

Jelenleg itthon vagyok. A Budapesti Corvinus Egyetem hallgatója vagyok. Megtanultam külföldön, hogy jó pénzt lehet keresni, de életem végéig nem lennék pincér, mert szeretem a kihívást, a kalandot és a változékonyságot.

A jövőre nézve azt tudom mondani, hogy előbb elvégzem a gazdaságinformatikát, aztán meglátjuk. Talán építek rá egy mesterszakot, vagy munkába állok. Személy szerint ezt is külföldön tervezem.

A nyelvek fontosak, jelenleg oroszt tanulok, és jó lenne benne egy középszintre eljutni. Ez lehetne az ötödik nyelv, amit használni tudok (a magyar mellett beszélek angolul, spanyolul, szlovákul, oroszul).

Ezek után szeretnék saját vállalkozásba kezdeni, sokat utazni, akár egy vállalat, hotel, vagy cég élén, vagy épp vezető pozíciójába. A tervek megvannak, és ha nem jön össze, még mindig lehetek pincér, nagyon szerettem a munkám, de nem hiszem, hogy hosszú távon is ugyanolyan lelkesedéssel tudnám csinálni, mint azelőtt. (x)

Share.

About Author

5 hozzászólás

  1. – én eléggé fáztam márciusban a fűtetlen hotel “staff” szálláson márciusban Skóciában
    – a szerződés szerint a “várható heti munkaóra 42, de ezt nem tudják garantálni” a valóság 30-35 munkaóra volt, de a túlórát nem szándékozták kifizetni, pedig rohanás volt végig munkaidőben
    – és még lehetne sorolni…

    • Nálunk pont az volt a gond, hogy megfőttünk a melegtől. A szerződésem szerint 30 órát kellett vna dolgoznom, de nem nagyon voltam 40 alatt, a 60-65-öt is súroltam, nem volt sok életem, de mikor kint havazott, vagy esett, úgyse lett vna kedvem kimenni. A túlórával nekünk is volt gond, hogy nem fizették rendesen, de ki lehetett kiskapuzni, mint mindent, munkaidőben szintén rohanás volt, le voltunk izzadva, de szeretem a pörgést. Természetesen én se a negativumokat emelem ki, mert nem az a cikk célja, de a végén meg is jegyzem, hogy egy életen át nem lehet csinálni, de rövidebb intervallumokra szerintem megfelelő 🙂

      • Szerencse kérdése is, hogy ki milyen helyre kerül. 🙂 Ha jó helyre, akkor tényleg egy szuper élmény lesz. Valóban jól lehet keresni, és a skót táj is nagyon szép. Plusz ha sok országból vannak a kollégák úgy még izgalmasabb.
        A pörgős munkát én is szeretem, de amikor elvégezhetetlen feladatmennyiséget kapok egy adott határidőre, és tudom, hogy a túlóra kifizetése nem valószínű, azt nem érzem fair-nek. Ahol én voltam, borravaló se igen volt, igaz ez szobalány munkakör volt. A fűtés hiánya miatt szinte mindenki vett magának hősugárzót. Igaz, hogy munkanapokon adnak valamennyi staff kaját, de akinek mondjuk nem az olcsóság a legfőbb szempont, annak nem biztos, hogy ez lesz a kedvence. 🙂

  2. Mennyire nagyon el van ferditve a tortenet Skociarol. En itt nottem fel jartam iskolaba, egyetemre es az utobbi par evben megjartam a vendeglatas minden szintjet lasd 5 csillagos hotelek es Michelin csillagos helyek. Itt sok penzt lehet keresni..? Nem akkor ha itt ELSZ(nem pedig eppen csak eleldegelsz egy hideg, szakadt szobaban ami a brit atlag) es vendeglatasban es egyebekben nyuglodsz. Igen ha az a szandekod hogy egy nap hazatersz es majd ott atvaltod fortinra. Akkor esetleg de nem biztos. Nekem nincsenek ilyen terveim.

    • Mentségemre szóljon, én leadtam egy 3x ilyen terjedelmes cikket, amiből ezt hozták ki. Nekem tetszett kint, és heti 60 órákat dolgoztam, fiatal vagyok és lelkes, a szállásom kajám filléres tételek voltak, mert a hotelben laktam és ettem, csak a plusz csoki és egyéb volt költség, de az borravalóból ment. Én a teljes fizum hazahoztam, átváltottam euróra, és jól kijöttem vele, de tény, hogy aki ott él, annak ez a fajta munka nem a megélhetés csúcsa, a skót kollégák is hasonló cipőben voltak, viszont én ebből is megpróbáltam kihozni a maximumot. Kint normál szinten éltem, cserébe itthon nincs sok gondom 🙂

Leave A Reply