Segédmunkásként egy manilai zugépítkezésen

0

A Fülöp-szigeteken pár éve komoly tragédiát okozott egy tájfun, az újjáépítést a helyiek egészen sajátos körülmények között oldották meg – avagy hogyan lett egy magyar segédmunkás egy manilai zugépítkezésen? Kiderült a 90 millió fülöpke blog posztjából.

„Az utcában, ahol szerintem még sosem járt fehér ember, pont úgy néztek rám, ahogy egy utcában néznek, ahol még sosem járt fehér ember. Pont úgy néztek rám, ahogy én is néztem volna, ha meglátok egy másik fehér embert.

Kivétel persze, ha az a másik fehér ember egy 80 év körüli német ürge, mert akkor egyből vágom, hogy valami háborús bűnös náci tiszt, aki menekülés közben véletlen a Fülöp-szigeteken kötött ki Dél-Amerika helyett, aztán itt ragadt – kicsit előítéletes vagyok, de nem is tagadom.

Tulajdonképpen nem is utca volt ez, hanem egy sikátor, aminek két oldalán saját kezűleg épített házak sorakoztak egymástól 0 cm-re építve, ahol egy felnőttre körülbelül három gyerek jutott: egy félpucér, egy mezítlábas, meg egy „normál” öltözetű – gondolom, a felosztást naponta cserélik, legalábbis így lenne igazságos. (…)

Hogy kerülök én ide? – kérdezitek Ti.

A barátnőm rokonainak elvitte a házát a giga-mega Yolanda tájfun nem is olyan régen, ezért úgy határoztak, hogy kibővítik a házat – amiben amúgy hatan laknak és úgy saccolom körülbelül 40 nm – így még plusz 2 ember oda költözhet, hogy megpróbálja szerencséjét a fővárosban. Hát így lett belőlem segédmunkás egy manilai zugépítkezésen – felelem én. (…)

A feladatom kimerült a homok és sóder bezsákolásában, amit elvittek a házhoz, hogy ott hozzákeverjék a betonhoz. Ez természetesen nagy kosszal jár, hiszen a cement száll össze-vissza miközben lapátolják, és persze víz is kell a betonhoz, ami a mi esetünkben lassan, de biztosan egyre messzebb és messzebb csordogált, míg végül végig nem folyt a kanyaron át a kis térre, onnan pedig 15 m-en át az utcára.

Ez azt jelenti, hogy az építkezésünkből kijutott nem csak a közvetlen szomszédoknak, hanem a fél utcának is. Én csak pislogtam mikor láttam, hogy a betont konkrétan a szomszéd falánál keverik, ami körülbelül 50 cm magasságig tiszta szutyok lett. Pedig az a ház még vakolva meg festve is volt, ami az ilyen helyeken ritka. (…)

Hogy mi a konklúzió? Az nincsen. Csak akartam írni egy cikket arról, hogy létezik olyan hely a világon, ahol a szomszéd nem esik neked, ha az ő falán kevered a betont és az utca nem lázad fel, ha az építkezéseddel összekoszolod a portájukat. Gondolom, úgy vannak vele, hogy van ennél rosszabb is.”

A poszt ennél természetesen jóval bővebb és nagyon érdekes képekkel teli, úgyhogy mindenkinek szívből ajánlom, hogy kattintson és olvassa el az eredeti bejegyzést!

Share.

About Author

Leave A Reply