Sajtos szotyola – az vajon mi?

0

Elsőre (és másodikra, harmadikra is) meglehetősen furcsán hangzik és az is, pedig a fantáziájukról az Isztambul kalandok blog szerzője szerint hagyományosan nem túl híres törökök találták ki. De hogyan jutottunk idáig

„Sajnos a törökök nem a fantáziájukról híresek. Sokkal inkább arról, hogyha valakinek valami jól megy, akkor megpróbálják lemásolni. Végül is ezt csinálja mindenki. Az olyan nagyon is, mint pl. az Apple, Google, Microsoft, stb…

De a törökök ezt is törökösen csinálják. Nem minden esetben figyelnek oda, hogy mi is az, amiért egy cég sikeres. Így az egyszerűség kedvéért lemásolják az egészet. (…)

A pattogatott kukorica a kedvenc nassolni valók dobogós helyét foglalja. Talán csak a szotyola előzi meg. De az utóbbit nem praktikus a lakásban fogyasztani. Bár ha azt nézzük, hogy a pattogatott kukorica után is takarítani kell… hát akkor mindegy!

Nincs is finomabb, mint a frissen pattogtatott kukorica. Ez pedig igazán egyszerű. Még ha otthon nincs is meg az összes összetevő, akkor is elég csak kb. 50 m-t gyalogolni a sarki közértbe, ahol biztosan lesz pattogtatni való kukorica. Azt már csak bele kell önteni egy serpenyőbe, kis olaj, kis só, meg egy fedél. És már mehet is a pattogtatás.

Ez tényleg könnyű, tényleg finom, és az alapanyagokat még az éjszaka közepén is könnyen beszerezhetjük. Igazándiból semmi se indokolja, hogy kész, kipattogtatott és bezacskózott kukoricát vegyünk. (…)

KÜLFÖLDI MUNKÁK EGY HELYEN

Tehát bár mindenki könnyedén tud otthon finom és friss pattogatott kukoricát készíteni, a bezacskózott kész kukoricát is könnyen el lehet adni. Ebből olyan nagy kalandot nem is csináltak: Mindegyik sós volt, meg olajos.

Az ínyencek azért megfigyelhették, hogy vannak apró különbségek a gyártók között. Valakinek a terméke sósabb, valakinek meg olajosabb. Valakijének meg jobban zörgött a zacskója. Ez utóbbit kifejezetten a mozirajongóknak készíthették.

Nagyon sokáig ebbe az állapotba voltunk konzerválva. Ha valami változatosat akartunk, akkor magunknak kellett a dolgokat kézbe venni. (…)

Mindez ezért is volt érdekes, mert egyébként a törökök nagyon jól szokták az ételeket fűszerezni. Talán pont ezért nem is alakultak ki rendes kész fűszerkeverékek, mert mindenki maga keveri ki a saját ízlése szerint.

De aztán valami megváltozott.

Elindult a ropiknál. Több, különböző íz jelent meg. Amik nem is voltak rosszak. Mondjuk túlzottan átütő élményt sem nyújtottak. Konkrétan a ropi élmény veszett el. De sebaj, mert ami amúgy maradt, az nem volt rossz.

Később sikerült egy olyan termékkategóriát is gyártani, ami ropiszerűen ropogós is lett, meg sajtos is. Meg csípős. De addig még sok évet kellett várni. De amikor megérkezett, mintha megtört volna a jég.

Nem tudni, hogy az ízesített és ropiszerű ropik okozták a változást, vagy pedig már ők is a változás részei voltak. De azóta ha nem is mindenki, de sokan próbálkoznak.

Ennek egyik eredménye a különböző ízesítési pattogatott kukoricák. És ami ezúttal érdekes, hogy a gyártok nem egymást másolják. Hanem mindenki megpróbál valami egyedi irányvonalat kialakítani.

A sajtos pattogatott kukorica többnyire ismert jelenség. Most már Törökországban is. De most a törökökből tényleg előjött a kreativitás. Így olyat is találunk, hogy csípős paprikás pattogatott kukorica. Meg fekete-borsós, mogyorós. De még egy érdekes fűszerkeverékes is van!

Ezek a próbálkozások egészen izgalmasak. Olyannyira, hogy más területeken is aktivizálódtak a kreatív agyféltekék.

És lám! Lett sajtos szotyi! Mégpedig olyan, mi már meg lett hámozva, és pörkölve.”

A teljes posztot itt találjátok, olvassátok el!

A gasztrocsodák piaca

(Fotó: pixabay.com/Pezibear)

Share.

About Author

Leave A Reply