Roger nyúl a pácban

7

Roger egy igen nyomasztó dilemmával áll szemben, és nagy horderejű döntést kell hoznia, ezért fordul a blog közösségéhez. A kérdés, hogy menjen vagy maradjon, de nem Magyarországról, hanem az Egyesült Államokból Angliába. Talán elsőre nem tűnik olyan nagyon nehéz kérdésnek, de ha elolvassátok Roger történetét (aki persze magyar), akkor rájöttök, hogy nem is olyan egyszerű. Bátran osszátok meg véleményetek pro és kontra.

„Egy kissé sürgető dilemmában szeretném kikérni a Határátkelő publikumának véleményét. Egy fontos magánéleti és karrierbeli döntés előtt állok, és napokon belül kellene meghoznom a döntést. Próbálom minél részletesebben körülírni a helyzetet.

Történetem valószínűleg első olvasásra kissé kaotikusnak fog tűnni, de képtelenség lenne leírni az összes érzelmi vonalat, ami a jelen helyzetig vezetett. Fiúból vagyok, ezért nem is nagyon erősségem a drámai részek részletezése. Annyit mondok, hogy ihletet a héten megjelent hasonló párkapcsolati poszt alapján kaptam.

Budapesten kezdődött

Körülbelül öt évvel ezelőtt ismerkedtem meg párommal Pesten, az akkori közös munkahelyünkön jöttünk össze. Nagyjából egy év után alakult úgy, hogy kijöhettem az Egyesült Államokba.

Elsőre úgy tűnt, a kapcsolat nem éli túl a távolságot. Végül, bár korántsem ideális körülmények között, de hosszabb-rövidebb időket közben is együtt tudtunk tölteni, így nem tudtuk sem elfelejteni, sem elengedni egymást.

Ezt végül párom állandó állása bánta, mivel ő próbálja a lehető legtöbb időt itt tölteni, amit a turistavízum megenged. Én a szűkös amerikai szabadságból próbálok minden időt otthon tölteni. Ez persze azzal jár, hogy hónapokat vagyunk külön. A kapcsolatunk mégis megerősödött, és tavaly Budapesten összeházasodtunk.

Az eredeti terv az volt, hogy amíg amerikai állampolgárságra jogosult nem leszek, addig ő utazik a két ország között, és a procedúra végével belevágunk az ő papírjainak intézésébe.

Zöldkártyával már rendelkezem. Az eredeti cél mindig is az volt, hogy az állampolgárság és a letelepedés lehetősége meglegyen. Kb. félévnyire vagyok a jelentkezéstől, erre még rá kell számolni legalább fél évet, mire az eljárás végére érek, a jelenlegi feldolgozási adatok alapján.

Persze ennek az ára az, hogy mindenfajta közös tervünk a jövőről és az ő karrierje is parkoló-pályára vannak állítva. Ezt az egy helyben toporgást az elmúlt évben már igen nehezen viseltük.

Az angol meló

Most jött egy londoni álláslehetőség, ahol legkésőbb július elején kezdenem kellene. Szóban igent mondtam, de itt húzom az időt a felmondásom előtt, mielőtt beleugranék ebbe a döntésbe.

Anglia azért hív, mert itt végre elindulhatna a közös életünk. Nem lenne több repülőtéri elköszönés, egyedül töltött hétvége stb. Emellett a meló is eddigi szakmámba vág, még ha egy kicsit visszalépés is pozíció szempontjából. Mindketten tudnánk dolgozni, a család is közelebb van, több szabadság járna, normálisabb munkaidő.

A probléma az, hogy a jelen amerikai fizetésem felét kapnám és kb. 30%-kal drágább lenne az élet. Ehhez csak annyi magyarázatot tudok hozzáfűzni, hogy az amerikai egészségügy piaci alapú, ezért sokkal több pénz van hasonló pozíciókban, mint az angol NHS-ben.

Szóval elsőre Londonban, azt mondják, igen szűkösen jönnénk ki, és egy- két évvel számolunk, mire felküzdenénk magunkat a jelenlegi életszínvonalra. Amíg végleges döntést nem hozunk, addig párom nem kezdett el munkát keresni, így az elején csak egy fizetésünk lenne.

Valamint ugye az eddig kiböjtölt idő, amit az amerikai állampolgárság megszerzéséért külön töltöttünk, elveszne. Státusz megőrzésére szolgáló, „hosszú eltávozást” engedélyező papírra az amerikai hatóságoktól három-négy hónap lenne beszerezni, erre már nem jut idő.

Így nem tudnék engedéllyel távozni, hogy aztán visszatérhessek, ha éppen úgy adódik, és az állampolgárságra is megmaradjon az esély. Ha esetleg tudjatok, hogy ezt konzulátusról is lehet kezdeményezni, akkor az nekem új infó lenne.

Amerikában könnyebb beilleszkedni?

Egy másodlagos, inkább személyes élmény, hogy úgy érzem, Amerikában talán könnyebb beilleszkedni, mint Angliában. Itt kevésbé tartanak távolságot az emberek, úgy érzem, az amerikaiakkal könnyebb azonosulni.

Angliában volt szerencsém tanulni egy évig, de ott úgy éreztem, hogy az angolok megtartják a három lépés távolságot. Persze, lehet, hogy ez azóta változott. (Bár az európai parlamenti választás eredményéből nem igazán tűnik így.)

Szóval rövidre zárva, úgy érzem, itt a távolság miatt, a ritkább hazautazási lehetőségek miatt az ember jobban integrálódik, mint Angliában. Ott a külföldi munkahely lehetősége vonzó magyar szemszögből, de kevésbé az igazi beilleszkedés.

Félek, ha kihagyom az angol lehetőséget, akkor marad még legalább egy évig a parkolópálya, amire biztos sokan azt mondják: „Óóóó, azt már ki lehet bírni!” Hát 8 hónapot se kívánok senkinek távol egymástól.

Úgy érzem, mire az USA végre összejönne, addigra rendbe jönnénk talán Angliában is. Másik oldalról az zavarna, hogy talán egy nagy lehetőséget hagytunk ki az USA-val.”

(A poszt először a Határátkelő blogon jelent meg 2014 májusában.)

Share.

About Author

7 hozzászólás

  1. Reszike90 on

    Szia! Szerintem is inkabb maradj az USA-ban. Tudom milyen dontes elott allsz en is voltam hasonloban.De a biztosat ne add fel a bizonytalanra, szerintem. Sok sikert es kitartast barmilyen donteshez 🙂

  2. movingtospain on

    Én is maradnék az USA-ban ebben a helyzetben. Anglia nem jó hely most, nagyon bizonytalan, beszólnak a bevándorlóknak, lenéznek, állandóan magyarázkodnod kell, hogy miért vagy itt, mentegetőznöd, hogy nem vagy élősködő, stb., hosszú távon idegölő. Mi három éve jöttünk, most inkább átköltözünk Spanyolországba (IT-ben dolgozunk, a munkánkat szerencsére tudjuk vinni magunkkal). Nyolc hónap annyira azért nem sok, régen csak a katonaság 2-3 év volt … én biztos nem költöznék most Angliába, pláne nem fele akkora fizetésért / rosszabb pozícióért. USA-ban jobban megérteted magad, az amerikaiak sokkal tisztábban beszélnek, nem kell kínlódnod a brit akcentussal, könnyebben találsz barátokat, az újságok nem keleteurópaiaznak napi 24 órában, stb. + Anglia most példát akar statuálni, és az eu migrant-okat kb. bármelyik pillanatban kivághatja (főleg azokat, akik a brexit után érkeznek), nagyon nagy a bizonytalanság, néhány napja már az orvosokat is fenyegették.

  3. Resident Alien on

    Szia. Érzelmi dolgot próbálsz összehasonlítani karrier lehetőséggel/anyagi helyzettel a jelenlegi gazdasági/politikai helyzet ismeretében, és ez nem könnyű. Persze ezek valahol összefüggnek, de mégsem ugyanazokat a szempontokat veszed figyelembe. Természetes, hogy minkettőtöknek a legjobbat akarod, de amennyire értem most nincs tökéletes megoldás, mert a dilemma lényege, hogy vagy külön töltötök még egy évet és lehet, hogy a kapcsolatotok sínyli meg, illetve a feleséged karrierje, vagy lehet megsínyli a te karriered/anyagi helyzeted, plusz ott vannak még a Brexit okozta problémák. Én ilyenkor arra gondolok, hogy ha probléma adódna, melyiket kezelném nehezebben: elveszíteni, akit szeretek, vagy feladni a karrieremet/anyagi biztonságomat, ami alapvetően meghatározza, hogy milyen az életminőségem. Erről megkérdezem a másikat is, és addig igyekszünk közelíteni az álláspontokat, amíg nem kötünk kompromisszumot. Ez nem mindig jelent ugyanakkora vagy ugyanolyan áldozatot mindkét féltől.

    Ami a beilleszkedést illeti, most tényleg nem tűnik fényesnek a szituáció, bár Londonban élve én ezt nem tapasztalom, inkább csak a hírekből értesülök. (Azon meg nem vagyok hajlandó kiborulni, hogy jelenkeg miket írnak, addig semmi sem dől el, amíg nem zárulnak le a tárgyalások.) Igaz én még a Brexit előtt érkeztem.
    Azt, hogy hol érzed jobban magad, csak akkor tudod biztosan, ha éltél már mindkét országban. Az, hogy hol ésszerűbb most élni, az egy másik kérdés. Én speciel rühelltem Amerikát. Nem nekem való, mert én is egy zárkózott, magamnak való ember vagyok, bár sose fogom megbánni, hogy ott éltem két évet. Igaz abban sem vagyok biztos, hogy örökre itt maradok, mert a férjemet bárhova viheti a munkája. Nekem egy kikötésem volt: csak Európa. Utána a döntés az övé. Neki lecsökkennek a karrier lehetőségei, nekem meg kell bírkóznom egyfajta bizonytalansággal, állandó mozgással. Nálunk ez működik.

  4. Resident Alien on

    Hmm, most vettem észre, hogy 2014-es az eredeti bejegyzés. Esetleg egy follow-up poszt jó lenne.

  5. Erdekes lenne tudni, mi lett a dontes. Ma szerintem kicsit konnyebb helyzetben lenne a kerdezo… a Brexit es a Font gyengulese szerintem sokat mozdit a merlegen…. Sajnos.

Leave A Reply