Reménytelenség az erőben

0

Lassan lecseng az április 8-i választás utáni első nagy véleményhullám, és alighanem sokan reagáltak úgy az eredmény hallatán, mint a Norvég életünk blog szerzője: „Hát baszki, azért ezt nem gondoltam volna. Ilyen nincs…”

„Az ország nagy IQ tesztje nem éppen fényes eredményt hozott. Ezt nem hinném, hogy annak lehetne nevezni. Nem a százalékokkal és a demokratikusságával van kérem szépen a probléma, hanem az eredménnyel.

Annyit gondolkodtam rajta, mi a faszért írom ezt a bejegyzést, leszarhatnám, de valahol mégis fáj, illetve megkönnyebbülést is érzek egyszerre.

Fáj, hogy tényleg ilyen társadalmat alkot a magyar, ahol lopni, csalni, megalázni nem probléma, ellenben gyűlölni, megbélyegezni, nem létező dolgoktól félni pedig erény. Hogy van ez? Miért?

Külföldi állásajánlatok százai egyetlen kattintásra! Ne hagyd ki!

Most bele fogok rúgni egy társadalmi csoportba, mégpedig a nagyszüleink generációjába. Ők is hibásak, mert abban a korban éltek amikor ők is ilyen társadalomban voltak fiatalok és ilyen társadalmat építettek, amit már azóta, majd 30 éve le lehetett volna bontani, de a többségük még mindig ragaszkodik hozzá (tisztelet a kivételnek). (…)

Azért tényleg egyértelmű a tendencia a világban, hogy a nagyvárosok néznek ki a liberális, felvilágosult nézetek bázisának, míg a vidék… inkább hagyjuk. De tényleg vicces, hogy a vidékiek félnek attól, és szavaznak ellene, amik leginkább a nagyvárosokat érintő kérdések, de azokat mégsem zavarja. Mert ott látni a valóságot, nem a rémálmokat, nincs itt egy újabb ellentmondás? (…)

A megkönnyebbülés pedig az, hogy jó döntés volt lelépni otthonról, mert mi lesz a következő soros, migráns, EU? A sérült emberek, a mások, az elesettek, a segítségre szorulók? A magyar társadalom úgy tűnik nem kész még erre, és ahogy kinéz, egy darabig nem is lesz. Sajnálom, reménytelenséget érzek az erőben.”

A teljes posztot itt találjátok.

Havas Henrik: bárcsak én is elmentem volna

Share.

About Author

Leave A Reply