Rémálom Magyarországon 2017

1

Különféle adatok szerint körülbelül a határátkelők 40 százaléka dönt úgy, hogy megpróbálkozik a hazaköltözéssel, aminek persze sok oka lehet a családtól kezdve egészen addig, hogy a gyerek ismerje meg azt a kultúrát, országot, melyben egyik (vagy mindkét) szülője felnőtt. Aztán ezek a hazaköltözések hol így, hol úgy sülnek el. A mai történet leginkább azt mutatja meg, melyek a legnagyobb akadályok azelőtt, hogy a külföldön élő magyarok minél többen hazatérjenek, ha akarnak. EG írása azt bizonyítja, messze nem kormányzati programokon múlik a dolog.

“Több éve éltünk már külföldön, amikor a férjemmel úgy döntöttünk, Magyarországra költözünk. Több olyan dolog ért minket, ami miatt meghoztuk ezt a döntést (pl. a gazdasági helyzet romlása, szociális háló hiánya, kulturális okok, és a remény, hogy hazai pályán, nem külföldi állampolgárként más esélyeink lesznek, a gyerekeim otthon nőhetnek fel, stb), még végül márciusban összepakoltuk a legfontosabbnak ítélt dolgainkat, és Magyarországra, szüleimhez szállíttattunk 35 hatalmas dobozt.

Mivel elég messziről költöztünk, nem volt olcsó a szállítás. A bútorokat, egyéb tárgyakat mind eladtuk vagy elajándékoztuk. Persze volt vészhelyzeti B terv is: ha semmi nem kerekedik ki, újra külföldre megyünk, de akkor még hittünk abban, hogy ez nem fog megtörténni. Sőt, egyszerűen azt gondoltam, ez nem történhet meg.

Férjem menedzser volt egy szabadidős központban, én pedig éveken át egy bankban dolgoztam. Felmondtunk, és nagy örömmel belevágtunk a magyarországi letelepedési projektbe.

Munkakeresési kálváriák

Már külföldön nekiláttunk a munkakeresésnek, mire megérkeztünk volt több személyes meghallatásra időpontunk is. Az elkövetkező három hónapban kb. heti három interjúnk volt. Beutaztuk az országot Győrtől Nyíregyházáig, Kiskunhalason keresztül.

Nincs erőm részletezni, inkább idézek az interjúkból és kommentelem:

Az angoltudása szuper!!! tízes skálán, ahol tíz pontot csak brit kaphat, az Öné legalább nyolcas

Ez az esetek többségében igazából hátrány, mert ha jobban beszélsz a főnöködnél, vagy annál, aki interjúztat, az ciki, nem fognak felvenni, még kellemetlen helyzetbe hoznád őket. Egy olyan helyen voltam ahol a csoportvezető valóban, őszintén örült ennek.

10 év pénzügyes munka tapasztalat; önéletrajzom az asztalon, és a kérdés: ismeri ez excelt?

KOMOLYAN KÉRDEZI? A több éves munkatapasztalat nem előny, inkább hátránynak számít, hiszen a jelentkezőt konkurenciának tartják, ezért nem segítik, hanem hátráltatják.

Ááá, a férje nem magyar származású? Honnan származik? Óóóóó, akkor biztos gazdag!

Ez annyira meglepett, hogy elakadt a szavam. Egyébként az az általános felfogás, hogy ha külföldön éltél, tele vagy pénzel. Naná!

Gyerekek

Mindenképp negatívum. Ha van, mennyi idős, és akkor túl kicsi vagy túl nagy, ha pedig azt mondod, nincs, vagy még szeretnél, az kész katasztrófa, vége is a meghallgatásnak. Mert tuti csak azért akarsz odamenni, hogy fizessék a gyest, micsoda parazita, bűnöző lélek!

A félmillió, ami 140 ezer

Milliárdos magánvállalkozás, a létesítmény modern, vadi új, és üresen áll. A tulaj beszédén érezni, hogy vannak kapcsolatai. Férjemet behívják, kellene egy hozzáértő szakember, aki képes feléleszteni a helyet. Ajánlat: 500.000 bruttó.

Hmmmm, nagyon jó, Magyarországon ez szuper. Örülünk, tervezünk, ha leköltözünk ebbe vidéki városkába, én ott folytatom a munkakeresést, milyen szép hely, nagyszerű szakmai lehetőség a férjemnek. A hivatalos ajánlat emailen érkezik: nettó 140.000 Ft. Mert a félmillió bruttó az 140 nettó – állítja a levél. Hmmm… Fura…

Inkább a külföldet választanád? Válogass közel 1000 álláslehetőség közül a Határátkelőn!

Azt hittem maga könyvelő – mondja a hirdető, aki pénzügyi végzettséggel keres munkavállalót. Nem, nem minden pénzügyes könyvelő. Majdnem sír, amikor eljövök, kellene neki valaki az irodába, aki tud angolul.

Ül velem szemben a csoportvezető, jövendő főnöknőm (?). Csinos nyári ruha, frizura, műköröm, mosoly. Három év gyakorlata van. Hatalmas külföldi cég, támogató központ.

Az egy-másfél órásra tervezett interjú kb. 20 perc múlva kínosan lelassul. A bemutatkozásom után ez a kedves lány hirtelen elcsendesedett, és most nem tudja mit kérdezzen.

Én próbálom előző munkaköröm feladatköreit még világosabban körül írni, ezzel csak rontok a helyzeten, még jobban zavarba jön. Végül kinyögi, nem akar velem angolul beszélni, az én angolom biztosan jobb az övénél. Minek hívtak ide be???

Mentem volna a Margitszigetre az állatsimogatóba a családdal. Csak a vonatjegy majd 10.000 forint volt, hogy ide utazzak.

Kisvárosi, jól menő magánvállalkozás

Kedves rokonaim laknak arra, férjemmel tartok én is. Kisebb a cég területe, mint gondoltam. Üdvözlöm Önöket, foglaljanak helyet. Mindjárt jön a cégvezető. Isznak egy kávét? Üdítőt? (Nagyon gyanús ez a műkedvesség, itt valami nem stimmel, miért bájolog ez itt velünk ilyen hangon?)

És akkor melyiket vinnék el? Ugye maguk vevők? (Ááá, már értem!!!) Összenézünk. Nem, mi az állásinterjúra jöttünk. Szünet. Befagy a levegő egy tizedmásodperc alatt. Érzem, hogy máris menni kéne, férjem kíváncsi természet, maradunk. Jön a vezető, vidáman üdvözöl, de máris megy, nincs ideje, az egyik alkalmazottra bízza a férjem interjúztatását.

Kb. 22-25 (?) éves, 1-2 (?) év tapasztalattal kb. Hét perc alatt eldönti, hogy férjem majd’ 20 éves munka tapasztalata és szakmai tudása ide bizony kevés. Kikanyarodunk a főútra, és egyszerre tör ki a nevetés belőlünk, hiszen ez egy kabaré volt!

Budapesti, kormányzati érdekeltségű iroda

Hárman ülnek egy kb. 5 nm-es ablaktalan, iratokkal zsúfolt lyukban.

Én vajon hová ülnék? – fordul meg a fejemben. Ha széttárnám a kezem, levernék valamit vagy fejbe vágnám a kollégám. Itt nem akarok eltölteni napi 8 órát.

Fejvadász cég

Egyórás beszélgetés, alaposan elmesélem, mivel töltöttem a napjaim előző munkakörömben (excel, számolás, képletek, átutalás, ellenőrzés, kimutatás, ilyesmik), mire a javaslat: a nyelvtudás miatt telefonos ügyfélszolgálat. Soha többé nem hallottam felőlük.

Állami támogatottságú cég

Laza, közvetlen vezető. Nagyon szép helyen van az iroda. Szükségük lenne a tapasztalatomra, tudásomra. Szimpatikus minden és mindenki, a munka jellege is érdekes. Ajánlat: 180.000 bejelentett + 50 ezer kézbe.

Annyira tetszik a munka, hogy komolyan elgondolkozom, de végül nem tudjuk megoldani az odautazást napi szinten, az albérlet pedig horrorisztikus áron van.

Külföldön lakott? Meg tudná nekem mondani, hogyan talált ott munkát? Én is ki szeretnék menni – naa, ezt most már értem.

Tapasztalatlan és arrogáns HR-esek

Összegzésként elmondanám, hogy a HR-esek 99%-a éppen most jöhetett ki a felsőoktatási intézményből zéró munka- és élettapasztalattal. Tapasztalatlanságukat arroganciával és nagyképűséggel kompenzálják. Értem én, olcsó munkaerő. De könyörgöm, valóban megéri?

A kérdéseik nem életszerűek, hanem a tankönyvekből idéznek. Összesen kettő olyan emberrel találkoztam, aki értette, tudta, hogy mit fedett le az előző munkaköröm, nem kellett fél órát magyaráznom, nem voltak megdöbbentő kérdések.

A kellemes hangulatú interjúk, kiváló eredményű tesztek sora után pedig mindig ezzel váltunk el: jelentkezünk, maga egy potenciális jelölt. A több tucat meghallgatásból kettő (!) jelzett vissza, azzal, hogy nem vett fel. A szerencsétlen munkakereső otthon ül és vár a telefonra…

Azoktól a cégektől, akik felvettek, pedig olyan ajánlatokat kaptam, amit különböző okokból nem fogadhattam el. A kiválasztás folyamata a jobb pozíciókba megbízható cégeknél extrém hosszú, ahova áprilisban jelentkeztem júliusban vettek fel, körülbelül 8 interjú után, amikor mi már nem voltunk az országban (itt megjegyzem, hogy az ajánlat felért egy nyugat európaival, fizetés + egyéb juttatások terén).

A csilliárdos magánvállalkozók pedig éhbérért dolgoztatják munkavállalóikat, sokszor be sem jelentik őket, ami szerintem szégyen és gyalázat.

És az önkormányzat…

Végül még egy történet. Önkormányzat. Egy hivatalos papírt jöttünk kikérni. Ügyintéző: kérem jelentkezzen be, és kb. 6 hét múlva tudom fogadni. Nagyon meglep, ezt a papírt csak ki kell nyomtatni, telefonon már utánajártunk, előtte mindent elintéztünk. Ő nem ér most rá. Hmmmm…

Meglepődöm, mert rajtunk kívül senki nem várakozott a folyosón. Hívom a budapesti központot, kedvesen kikérdezik az adatokat, igen, kész a papír, ezt bármelyik önkormányzat kiadhatja.

Erre mondom, itt nem adják ki, hiszen itt állok éppen. Központi ügyintéző: ugye Ön a XI. kerületben van? Hja, gondoooltaaaam… Menjen át a XII.-be, kérje ott! Kicsit értetlenkedem magamban, hiszen ott hogyan adják ki ha itt nem, de próba cseresznye.

Rohanás a buszhoz, hőség, zsúfoltság, de épp ott állunk meg, az épülettel szemben. Itt bizony kismillióan vannak, ez lelomboz, mégis kb. 15 perc múlva a kezünkben a papír. Éljen a XII. kerületi önkormányzat!!!

És még sorolhatnám…

Egy hét alatt lett munkánk – külföldön…

Mindenesetre, nekünk június elején elegünk lett ebből a cirkuszból, és úgy döntöttünk, nem veszünk részt benne. Borzasztóan felőrölt bennünket a sok stressz, a várakozás, a bizonytalanság.

Azt pedig nem is akarom pontosan kiszámolni, mekkora anyagi veszteség volt ez a manőver, egyszerűen nevezzük hatalmas érvágásnak. Nem húzhattuk tovább az időt.

Hibát követtünk el, amikor meghoztuk a döntést, hogy Magyarországra költözünk. Igyekeztünk minél hamarabb kijavítani.

Külföldön kezdtünk munkát keresni. Láss csodát: rögtön visszajeleztek, vagy elutasítottak vagy behívtak, és volt olyan is, aki már a telefonon mondta, hogy azért hív, hogy minél előbb letisztázzuk, mik a pontos követelmények, mert ő nem akar hiába várakoztatni senkit.

Bizony, ez empátia és érzelmi intelligencia kérdése. Sajnos otthon a felvételiztetők többségének érzelmi intelligenciája egyenlő a nullával.

Egy hét alatt mind a kettőnknek lett munkája! Én hétfőn elküldtem pár helyre az önéletrajzom, kedden többen felhívtak, szerdán személyesen bementem két helyre, csütörtökön ajánlatot kaptam.

Szerencsére jobb pozícióban, több fizetésért, mint előzőleg. Férjemet pedig tulajdonképp úgy keresték meg egy ajánlattal, amikor megtudták, hogy újra külföldön keres munkát.

Másrészt, valahogy az a benyomásom, hogy a külföldi hirdetések valódibbak. Valódi a keresés. Nincsenek várakozással telt hetek, döntés van. Ha megfelelsz, mehetsz dolgozni.

Magyarország szebb, mint valaha. Rengeteg cég települt oda, munkahelyeket teremtve. Azt gondolom, a lehetőség adott, de azok az erők, akik a kezükben tartják (intellektuálisan, szociálisan) az irányítást, nincsenek felkészülve sem emberileg lelki, sem szakmai szinten erre.

Sokat panaszkodtam persze minden rokonomnak, barátomnak, hogy mennyire pórul jártunk. Röviden: az otthoni munkakeresés zsákutca. Azt gondoltam, mi voltuk csak ilyen szerencsétlenek. De sajnos az én történetem nem egyedi, minden ismerősöm csak hozzá tette a saját történetét az enyémhez.

Például: három diplomával munkát kereső barátunk mesélte, hogy egy interjún szó szerint megalázó helyzetbe hozták, támadó kérdésekkel bombázták (ezért hívták be?), és mikor a türelmét vesztette, egyszerűen szólt az interjúztatónak, hogy igaz, hogy ő itt munkát keres, igaz, hogy az illető magas beosztású – de ilyen hangon vele ne beszéljen. És már nem is jár interjúkra, feladta.

Egyszerű bolti eladói munkakört kereső barátnőm esete: az elvárások szinte azonosak egy agysebész pozíciójára való jelentkezéskor, plusz mindenféle adóigazolás, mittudoménmi, ráadásul legyen topmodell kinézete. És még sok ilyen hasonló esetről hallottam…

Hatalmas csalódással búcsúztunk, és nagyon szomorúan hagytuk ott a gyönyörű országot, aminek szeretjük a fényeit, az illatait és a hangjait, de most már legalább biztosan tudom, hogy nem fogunk soha Magyarországon lakni és a gyerekeim is külföldön fognak felnőni. És őszintén, megnyugvással tölti el lelkem a gondolat. Majd megyünk turistának.”

(Fotó: nextgenges.com)

Share.

About Author

1 hozzászólás

  1. Állami támogatású cég csak a jelenlegi politikusok családjainak, haverjainak jár.

Leave A Reply