Rejtő németül avagy külföldön olvasni

0

Olvasni jó, amit ebben a digitális korszakban mintha kezdenénk kicsit elfelejteni. Ha már itt tartunk, a digitalizáció sokat segít abban is, hogy külföldön magyar nyelvű könyvekhez jussunk. Mi a helyzet akkor, ha az embernek gyerekei vannak? Kiderül az Élet a határon túl blogról.

„Amikor kiköltöztünk, érthető módon a nyelvtanulás került előtérbe és az olvasás kissé háttérbe szorult, illetve a németül olvasást erőltettük, majd egy idő után már egyáltalán nem okozott gondot a német nyelv, így újra erőltethettem az olvasást.

A magyar nyelv háttérbe szorult, mert nincsenek kötelező olvasmányok ugyan az iskolában, de olvasni kell, az Antolin, amiről már írtam, ha kis mértékben is, de befolyásolja, hogy mit olvasson a gyerek.

A német jegybe ugyanis beszámított, hogy ki hány pontot szerez az Antolinban. Az Antolin egy interneten keresztül elérhető rendszer, ami tartalmaz egy listát, hogy mely könyvekhez van kapcsolva szövegértési teszt.

A gyerek kiválaszt egy könyvet, vagy a már korábban kiválasztott könyvet megnézi, hogy szerepel-e a rendszerben, kiolvassa a könyvet, majd kitölti a könyvhöz rendelt szövegértési tesztet, egy könyvhöz kapcsolódhat több teszt is, majd erre pontot kap.

A tanár tudja ellenőrizni, hogy ki hány pontot szerzett, majd ezt be tudja számítani, az év végi, vagy akár a félévi jegybe. Ez nem kötelező, nem is kéri minden tanár, csupán egy lehetőség, de az én lányaim mindig olyan tanárt kaptak, aki élt ezzel a lehetőséggel.

KÜLFÖLDI MUNKÁK A HATÁRÁTKELŐN

Kicsiknek 800 pontot kellett összegyűjteni, nagyobbaknak 2000-et, ezt természetesen csak akkor lehet elérni, ha az ember több könyvet is elolvas, egy könyv ehhez nem elég, ráadásul még a tesztet is jól kell kitölteni. Csalni csak úgy lehet, ha esetleg valaki mással töltetjük ki a tesztet, aki már olvasta az adott könyvet, helyettünk, mert ezt nem ellenőrzi senki.

Nagyobbiknál valahol a gimi elején ötödikben kattant be valami, rátalált a Fünf Freunde (Ötösfogat) című ifjúsági sorozatra, és onnantól kezdve nem volt megállás. Folyamatosan olvas, ráadásul szerencsére mindenevő.

A Fünf Freunde után következett a Gänsehaut (Libabőr) című sorozat, és természetesen a Harry Potter, Gyűrűk Ura meg még egy csomó könyv. Szerencsére nagyobbik mindig nagyon gyorsan elérte a kötelező pontszámot az Antolinban, és onnantól kezdve kényszeríthettük a magyarul olvasásra, mondjuk olyan nagyon nem kellett kényszeríteni, mivel magyarul pont annyira szeret olvasni, mint németül.

Apukája ötlete volt, hogy adjunk a gyerek kezébe egy Rejtő-regényt, én még korainak tartottam, de a Zuramnak volt igaza, nagyobbik teljesen rákattant a Rejtő regényekre, szerencsére elég sok van itthon.

Azonban nagyobbik nem elégedett meg simán az olvasással kíváncsi volt, hogy németül is jelentek-e meg Rejtő regények, és örömmel tapasztalta, hogy igen. A saját zsebpénzéből megvette a Vesztegzár a Grand Hotelbent, németül, majd megvette az Elveszett cirkálót is. Egész egyszerűen kíváncsi volt, hogy milyen a fordítás. (…)

A könyvtárban minden nyáron működik a Julius Club, itt arra bátorítják a gyerekeket, hogy olvassanak a szünetben is. Nagyobbik egyik évben részt is vett a programon, és 5 könyvet ki is olvasott a nyáron.

Meg is hívták az eredményhirdetésre, mert ez egyfajta verseny, hogy ki olvas többet, valamint kézműves programokat is szerveztek a könyvtárban, és a nyár végén ebből csináltak egy kis kiállítást.

Nagyobbik naivan azt gondolta, hogy 5 könyvet kiolvasni nagy dolog, de az első helyezett valami olyan hihetetlen számot mondott, ami lehetetlenség, pontosan nem emlékszem mennyi volt, de 50 felett. Nagyobbik itt határozta el, hogy ő inkább csak azért olvas, mert szeret, és nem azért, hogy versenyezzen.

Kisebbik a nehezebb eset, legalábbis az volt. Sem magyarul, sem németül nem érdekelte az olvasás, egy sorozatot volt hajlandó olvasni, a Lotta-Leben címűt, ami vicces, aranyos, de azért inkább olyan 8 éveseknek való.

Őt ez nem zavarta, ráadásul az Antolinban is benne van, és össze is tudta vele szedni a kellő pontokat, de a német tanára megjegyezte, hogy olvashatna kicsit komolyabb könyveket is, mert jó, megvan a pont, de az Antolinban lévő ajánlást is figyelembe kell venni, hogy melyik könyv hányadikosoknak szól.

Az nem baj, ha egy hetedikes kilencedikeseknek való könyvet olvas, de visszafelé ez nem igaz. Ezen kicsit kisebbik elkeseredett, de javaslatomra elkezdte olvasni a Harry Pottert, mert azért nagyon, nagyon sok pontot lehet kapni, de nem, egyszerűen nem haladt az első kötettel, mert unalmas, vacak, nem jó.

Egy alkalommal mikor a barátnőjénél aludt, megnézték az Éhezők viadala című filmet, és nála itt indult el valami. Rögtön ki is olvasta az első kötetet. Mindig mondtam neki, hogy olyan nincs, hogy valaki nem szeret olvasni, csak olyan van, hogy még nem talált rá arra, hogy mi az amit szeret. Úgy tűnt ő is megtalálta.”

A teljes posztot itt találjátok, olvassátok el!

Minden nyelv egy út a világ megértéséhez

Share.

About Author

Leave A Reply