Ráment az életem a külföldi munkára

0

Csilla hét évet dolgozott Ausztriában és Svájcban (a sors iróniája, hogy ő is szállodában, mint a tegnapi poszt szerzője), és felemás tapasztalatokat szerzett: egyrészt anyagilag sikerült annyira megerősödni, ahogyan Magyarországon aligha ment volna, másrészt szinte ráment az egészsége a hajtásra. Nemrég költöztek haza Magyarországra, de nagy kérdés, mi lesz…

„2010 decemberében kezdtem 22 évesen szobalányként dolgozni Ausztria / Karintiában, azonnal a közgazdász (turizmus-vendéglátás szakon) diploma után. Közvetítő által jutottam ki egy síparadicsomban levő, fiataloknak szóló disco-hotelbe.

Rengeteg munka volt, fizikailag megterhelő, de kellett a pénz, itthon hagytam a családom és akkor 3 éves párkapcsolatom. Első szezon letudva, az első két gyötrelmes hét után megismerkedtem két magyar lánnyal (több is volt), egyikük közülük a mai napig a legjobb barátnőm, neki / nekik köszönhetem, hogy az első szezonon elillant.

Nyárra hazamentem egy benzinkútra dolgozni, de éreztem, hogy ha újra nyit a hotel (csak télen üzemelt és vártak vissza), mennem kell. Abban a szezonban már az újonnan megismert barátnőm nem jött, de az egyik egyetemi barátnőm jött velem.

A második szezonom oldottabb volt, olyan társaság (magyarok) jött össze, ahol bulizni és inni kellett, emellett 100 százalékosan dolgoztam, vezetőnek (hausedame) is megtettek. Itt már sodort a „kinti” élet, ráment az akkor 4 éves kapcsolatom. Mentem a főnökséggel tovább, a svájci szállodájukba, téli-nyári szezonra.

Éreztük, hogy váltanunk kell

2012 nyarán ismerkedtem meg férjemmel (a sors iróniája, hogy 1000 km-t kellett utaznom, hogy megtaláljam az amúgy 50 km-re lakó nagy Ő-met) és neki köszönhetően hagytam el az otthon hagyott 5 éves kapcsolatomat és a bulizás után jöhetett a munka-alvás-munka-alvás…

2013-ban a sokadik egy munkahelyen eltöltött szezon után éreztük a párommal, hogy váltanunk kell, már a sok pénz mellett a rosszat is észrevettük. Zárójelesen megemlítve, tudtunk közösen egy autót (Honda CRV 2007-est) elég könnyen venni és Olaszországba is eljutottunk, ja, és egy majd 100m2es lakást felújítottunk, bebútoroztunk.

Ez rossz döntésnek bizonyult. 2014 januárjában az új munkahelyen balesetet szenvedtem, ablakpucolás közben leestem, mert a tűzlétra nem volt lefedve. Megsüketültem a bal fülemre örökre, bal kulcscsonttörés, koponyatörés.

De nem, nem pereltünk. Igaz azt sem tudtuk mi legyen. Párom dolgozott vagy rohant hozzám a kórházba, én épp járni tanultam vagy fájdalomtól zokogtam. A munkáltató rendesen kezelte a helyzetet. Fizettek, ingyen ehettem, visszavártak. Bár a kórházba se kollega, se főnök nem jött be látogatóba, még a MAGYAROK se.

A baleset előtt és táppénz után is 100 százalékosan dolgoztam, a hausedame kedvence lettem itt is és ez lett a vesztem is. A szobalányok közül kilógtam, nem voltam családtag és a kishuginak kellett a hely a nyárra, ezért jó magyar szokáshoz híven el kezdtek áskálódni… az lett a vége, hogy vissza kiírattam magam táppénzre és nem kértük a következő szezonra a szerződést.

A főnökség kérlelt minket maradjunk, áttesznek a másik étterembe, de amit a magyar kollegáktól kaptam, az betette a kaput. Így tovább álltunk.

Egy hibás döntés korrigálva

2014 nyarán a párommal egy 5*-os CSALÁDI szállodában kezdtünk dolgozni. Voltunk kb. 2 hetet, addig bírtuk, akkor tűnt fel, hogy mindenki felmond. Ez az, mikor anyuka a tulajdonos dolgozik + a 3 lánya és mindenki másra utasít és te vagy a hülye…

Új munka után nem néztünk, írtam a svájci első főnökömnek, ő azonnal kirúgott valakit és mehettem, párom felszolgálóként dolgozik, ott nem tudott helyet csinálni neki, így „házmesternek” állította be.

2014 augusztusától mostanáig, 2017-ig dolgoztunk újra abban a hotelban, ahonnan eljöttünk. Természetesen nem volt jobb, sőt… De elhatároztuk, hogy kell a pénz, mert házat veszünk, összeházasodunk és nyaralunk. Tűrtünk mindent és mindenkit.

Nem léptünk előre, az elvárt megbecsülés elmaradt. Az újonnan kijövő magyarok már kinyílt csipával jönnek, buliznak, utaznak és fullos BMW-t vesznek.

Rólunk pedig tudta a főnök, hogy spórolunk ezerrel, robotként dolgozunk és tisztában volt vele, illetve ő így gondolkodott, hogy mi hálásak lehetünk, hogy nála dolgozunk. Ismerte a magyar viszonyokat…

Így csak telt a pohár, a motiváció pedig csökkent… Sikerült megvennünk egy családi házat és most is újítjuk fel az ott megkeresett pénzből.

Igen könnyű volt megkeresni, illetve gyorsan összejött 4- 5 Mft 4 hónap alatt kettőnknek, de rámentünk testileg-lelkileg. Ekcémás a kezem, száraz a bőröm, az arcomon a létező összes bőrbetegség kijött, reggelente nem tudok felkelni az ágyból, úgy fáj a derekam.

Emellett 7 éve nem volt karácsonyunk, stb. a családdal… ez annyira megviselt, hogy most ahelyett, hogy élvezném a család társaságát, inkább kerülöm, mert igen… ennyire elszoktam…

Muszáj menni, de…

Nem mondom azt, hogy rossz a külföldi munka, hiszen muszáj mennie a fiataloknak, mert igen 5 év alatt lett egy jó kategóriás autónk és egy 20 Mftot érő házunk, teljesen önerőből. Ez itthon nem sikerült volna… De rámentem, beleöregedtem, belecsúfultam és nem tudom élvezni az itthon létet… a hazai ízeket, a Balatont…

Hogy mi lesz, ha elfogy a pénz, ha a magyar fizetés lesz, a havi 100? Nem tudom… már most próbálok spórolni, de nem megy… nem engedhetjük meg a heti 15-20 ezer Ft-os bevásárlást…

De akkor is itthon vagyunk és ha kint le tudtam nyelni a sok békát és dolgoztam éjjel-nappal, akkor igenis képesek leszünk arra, hogy felvegyük a cipőt magyar viszonylatban és nyugodtan éljünk hitelmentesen, csekkeket fizetve és ha Olaszországba nem is jutunk el minden nyáron, a Fenyvesi szabadstrandra akár havi többször is…

Tapasztalt külföldi dolgozóként azt tanácsolom mindenkinek, hogy menjen, gürizzen a pénzért és ha megvan a cél, jöjjön HAZA. Talán így tehetjük élhetővé Magyarországot!”

(Fotó: shutterstock)

Share.

About Author

hataratkelo adatlap-képe

Leave A Reply