Provence-i pillanatkép

0

Volt egy időszak az elmúlt másfél évtizedben, amikor Provence hihetetlen népszerűségnek örvendett, némi bor és mámor kapcsán. (Peter Mayle könyvéből 2006-ban készült nagy sikerű film.) A lelkesedés persze azóta némileg csökkent, a hely szépséges és vonzereje azonban (miként az Steve posztjából kiderül) szerencsére nem.

„Pár éve tíz napot töltöttünk Franciaországban. Egy hetet Lyonban és négy napot Aix en Provence-ban. Az utóbbi városról szeretnék írni. A nagy sebességű TGV-vonattal érkeztünk. A következő megálló, Marseille, csupán 30 km-re van innen.

A TGV megálló a városon kívül van, hasonlóan egy repülőtérhez. Innen busszal mehetsz be. A régi pályaudvarnál tesz le. Ez még mindig működik, a helyérdekű vasutakat szolgálja.


Egy kis séta bőröndöddel, amíg a forgalmas Place de Gaulle-hoz érsz. Innen kis elektromos járatokkal, 1 EU-ért fejenként, be lehet menni a régi városba. A régi város le van zárva a forgalomtól, kivéve a szállításokat.

Mi itt egy lakást béreltünk az interneten. Az egyik legszebb (háromszög alakú) kis téren volt, a neve Place des Trois Ormeaux. Címünkhöz megérkezvén, nekem először el kellett gyalogolnom a címre, ahol a kulcsot tartották.

A lakás tulaja egy Houstonban dolgozó valaki volt, akinek az anyósa helybeli. Nejem beült a kis kávézó kinti asztalához, kofferestül, én meg a leírás szerint elballagtam a kulcsért.

A lakásunk egy több száz évvel ezelőtt épült ház második emeletén volt. Ablakai a térre nyíltak. Az ablakból jól meg lehetett figyelni a kis macskaköves teret és az ott lezajló életet. A közepén egy szökőkút volt. A már említett kávézón kívül, pont alattunk, volt egy ínyenc kaja és minőségi bor árus. Neki is voltak asztalai a téren. A kliensek órákig ültek itt.

Reggelente kapucsínók és süti mellett üldögéltek, később ezeket az ebédelők váltották fel. Jó pástétomot vagy libamájat ettek finom péksüteménnyel, bor vagy pezsgő kíséretével. Az ebéd sokszor belenyúlt a délutánba, senki sem sietett. Ezt este vacsorázók követték.

A város láthatóan prosperál. Feltételezem a rendszeresen (Angliából, Németországból és Skandináviából) ide járó sok tehetős nyugdíjas is segít ebben. A kellemes éghajlat és a város és környezetének szépsége vonzza őket.

Emellett, gondolom, sokat köszönhetnek a jól menő marketing állását feladó angol Peter Mayle-nak, aki Provence-ba települt Londonból és számtalan népszerű könyvet írt az itteniekről. Könyveit biztosan ismeritek, az első nagy siker az Egy év Provence-ban volt.

Aix en Provence-nak 150 ezer lakosa van. A múltban fontos város volt, de még ma is Provence megye fővárosa. Az óváros ideális sétára. Elsősorban sok szökőkútjáról híres, de szintén nevezetesek a reneszánsz paloták és a gazdag templomok. Megemlítem a virágpiacot is, ami a legforgalmasabb szombaton délelőtt.

A város szülötte a neves festő, Paul Cézanne. Menj el a város főutcájára amit Cours Mirabau-nak hívnak. Egy széles párizsias sugárút, platánfákkal szegélyezve. Nézd meg, hol kávézott Cézanne jó barátjával, Émile Zolával. A kávéház neve (illően), Deux Garconnes.

Cézanne műterme sincs messze, egy kellemes séta az óvároson kívüli dombhoz. A ház ma múzeum, ahol mindent érintetlenül hagytak. Nem szabad elfelejteni a magyar származású absztrakt festő, Vásárhelyi Győző (itt Victor) múzeumát sem, amit Fondation Vásárely-nek hívnak.”

A magyar, aki masnit kötött a brit étkezésre

Share.

About Author

Leave A Reply