Prága: nem mennék innen haza

0

Sokan vannak a leendő (vagy már gyakorló) határátkelők közül, akik a legszívesebben valamelyik közeli országba mennének, ami külföld, de mégis elérhető távolságban van. Egyáltalán nem reprezentatív tapasztalatunk szerint ebben a viszonylatban Ausztria és Csehország (ezen belül is főleg Prága) az élmezőnyben foglal helyet. Norbert segítségével utóbbiba látogatunk el, részletes árakat, hasznos linkeket is kapunk – és nem utolsósorban megtudjuk, ki uralja a kolbászpiacot.

„Csehországot nem ajánlom azoknak, akik pincéri, takarítói munkát szeretnének végezni (azaz olyan munkákat, amiket általában Angliában vagy Írországban kapna az ember). Csehország, így Prága és Brno arról híres, hogy sok nemzetközi cég ide telepítette európai vagy világközpontját. Csehország Európa közepe, innen ugyanolyan messze van Koppenhága, mint Szeged vagy Luxemburg, netán Milánó.

Magam is egy ilyen multicéghez kerültem (megjegyzem, ahhoz képest, hogy Prága 6,5 órányi buszútra van Budapesttől, az egész épületben hárman vagyunk (magyarországi) magyarok, és az “utcában” ismerek még vagy kettőt…) Ki kellett emelnem, hogy “magyarországi”, ugyanis sok itt a felvidéki magyar, sokan tanulnak itt és itt is maradnak, érthető előnnyel rendelkeznek a helyi nyelv ismeretével.

Amiben jobbak vagyunk

Sokan mondják, hogy Prága amúgy túlélhető az angol nyelv tudásával, nem kell hozzá csehül tudni. Ez részben igaz, sok kollégám csak köszönni tud meg kaját vagy sört kérni. De ha valaki ki szeretne mozdulni a városból, ajánlatos, ha kicsivel jobban beszél csehül (bár hivatalosan nyelvész végzettségem van, ezalatt a relatíve hosszú idő alatt nem tudtam jól megtanulni – még – csehül, de már elboldogulok nehezebb helyzetekben is).

Egyszerűen a munkámban nem vagyok rákényszerítve, hogy csehül beszéljek, pláne, hogy én két másik nyelvet használok bent, a csehre nem sok időm marad… Bár mindig mondják, a magyarok mennyire nem beszélnek idegen nyelveket, de aki egyszer megtapasztalta a csehországi helyzetet is, rájöhet, mi magyarok sokkal jobban állunk. Akárhányszor megkérdezek egy fiatalt, hogy tud-e angolul, fejrázás a válasz, vagy hogy csak “kicsit” (és azt is csehül mondja)…

Munkakeresés

Aki munkát akar keresni Csehországban, legtöbbször a monster.cz vagy a grafton.cz munkaközvetítő honlapokon át teszi. A Grafton, akiken át én is kijöttem, mindig készít egy majd félórás telefonos interjút, ebben felérik az angoltudást és megismerik a jelentkezőt is.

De ez csak az első lépés, ha van munka, amit kinéztünk, a közvetítő ezek után eldönti, megéri-e, ha minket küldenek oda interjúra. Én kétszer jártam interjún a cseheknél, az elsőt, ami még Brnóban volt, szépen elrontottam, nem csoda, az volt az első igazi külföldi interjúm. A második már jobban ment, azt elsőre megkaptam (azóta is ott vagyok…).

Fizetések és lakhatás

Milyenek az átlagkeresetek? Az irodai állások olyan bruttó 23-27 ezer korona körül kezdődnek Prágában (Brnóban az élet olcsóbb, így a fizetés is 20 alatt van), a specialista vagy informatikus 30 ezer felett keres (a korona általában olyan 11 forint körül van, az egyszerűség kedvéért én egy nullával szoktam megtoldani).

A lakhatás változó, ez függ attól, a város vagy az ország melyik részén lakik az ember. Van kollégám, aki 2000 koronát fizet és egyedül lakik, de a város másik végén. Elmondható, hogy a prágai albérletárak (lakásárak) 8 ezer koronától indulnak, plusz a rezsi. Menőbb kerültekben ennyi egy szoba ára… Szobát a spolubydlici.cz vagy lakást a bezrealitky.cz oldalakon lehet keresni.

Csehország (Szlovákiával egyetemben) szörnyű, ha az ingatlanárakat nézzük. A közvetlen főnököm például a fővárostól 50 km-re lakik egy kb. 40 millió forintot érő házban (plusz a kis kert). Odahaza Pest mellett egy ilyen 20-25 millióból kijön, nemhogy itt még ott van az az félszáz kilométernyi utazás is…

Kitűnő tömegközlekedés

Az utazás jó, olcsó és éjjel is megoldott. Prágában sok a villamos, ha felújítás van, úgy oldják meg, hogy elterelik egy másik sínre (ha nem, akkor buszjáratot tesznek a helyére, de ez ritka, általában mindig megoldják). És nem lusták dolgozni a felújító munkások. Amikor kijöttem, úgy dolgoztak, hogy egy 50-100 méteres szakaszt felbontottak és 5 napon belül végeztek vele.

A tömegközlekedés a városban hajnal 1-ig teljesen üzemel, aztán vannak az éjszakai villamosok, buszok. Ami az árakat illeti, az opencard bérlet, ami most általános, fényképpel ellátott plasztikkártya, havi 550 koronába kerül, de bármekkora időtávra fel lehet tölteni, nem csak egy hónapra (egy napijegy olyan 110 korona körül van, így aki egy hetet van itt vagy annál tovább, javaslom a fénykép nélküli havibérletet, ami 660 körül van).

Prága nincs tele ellenőrökkel, de az emberek nem is bliccelnek annyit… Főképp metróban razziáznak, villamoson eddig egyszer futottam össze ellenőrrel. Ha már árak, a cseh vasutak viszont 50 %-kal olcsóbbal, mint odahaza. Mi a barátnőmmel ketten egy Budapest-Szeged távot ugyanannyiért tettünk meg – hangsúlyozom: ketten -, mint odahaza én egyedül teljes áron.

A buszpiacon eléggé egyeduralkodó a Student Agency, nem kedvelem, mert ha egyszer megvettük a jegyet, az csak arra a járatra és csak arra az időpontra jó, amikorra megvettük (megjártam már velük…). Budapestről Prága amúgy oda-vissza maximum 10 ezer forintból kijön busszal.

Elfogadták a vizitdíjat

Prága tele van itt élő és dolgozó külföldiekkel – főképp a már említett világcégek miatt. Amikor az ember lakást vagy albérlőtársakat keres, elkerülhetetlenül összefut velük. Viszont ennek a nagy idegen tömeg ellenére a város nem készült fel igazán az orvosi ellátásukra.

Van ugyan egy kanadai cég, akik extra fizetség (3000 korona per év) fejében angol nyelvű alapszolgáltatást adnak, fogorvost ugyanígy nehéz volt találni, és mivel kevés az angolul tudó, ezért eléggé elfoglaltak is. Az én doktorom cseh egészségbiztosítási papír mellett is elkér 200 koronát minden látogatásomkor.

Csehországban van vizitdíj, de nem lázadnak ellene, 30 korona, azaz nagyjából annyi, mint otthon volt. Manapság amúgy leginkább az Európai egészségbiztosítási kártyát adják a dolgozóknak, amit ugye odahaza is használni tudtam már.

Magyar uralom a kolbászpiacon

Étkezés… a legtöbb cég havonta ad étkezési utalványt, napi 70 korona az általános, ez 20 napra akkor 1400 korona. Hol van ez ahhoz, amikor odahaza negyedévente adnak egy 20-ast?… A kolbászpiacot uraljuk, a múlt héten elmentem alapanyagot venni egy jó kis paprikás krumplihoz, hát ilyen kolbászok voltak: csabai, gyulai, makói, magyar, “uher” (=így hívták a magyarokat még a világháború előtt) meg “budapesti” kolbász.

A “körözött” is megtalálható, szintúgy budapešt’ská néven, valamint a magyar kenőmájasok és konzervek. Sok helyen van magyar felirat is a termékeken, ez főleg a nemzetközi termékek közép-európai piaca miatt van. Mi hiányzik mégis? A “guláš” az nagyon nem gulyás, de még pörköltnek sem nevezném. A csehek úgy tartják, a magyar konyha világhírű, és ez igaz is… És szokás szerint itt sincs túró rudi.

Közös múlt, közös ellenségek

Összességében Prága és Csehország jó hely, hasonló kultúra, nagyjából közös múlt, közös ellenségek. Nincs nagyon messze Magyarországtól, de minden más is elérhető innen. Éghajlata alapján, a tapasztalatom szerint, csak egy kicsit hidegebb, mint odahaza. A nyár is ennyivel enyhébb viszont. A csehek legalább olyan sportnép, mint mi, jó a futballjuk, téli sportokban otthon vannak, a hoki a mindenük (nagyon olcsó a hokifelszerelés a legtöbb ilyen boltban, de akár az “angol szupermarketlánc” üzletében is), és ha leesik a hó, mennek mondjuk Liberecbe sielni.

Siránkoznak, hogy nincs tengerük (még egy Balaton se), ezért amint lehet, mennek Horvátországba, amit viccesen a “cseh tengernek” hívnak (legalábbis én már hallottam így nevezni azt). Az utcákat járva igazából el is lehet néha felejteni, hogy nem Pesten jár épp az ember. Ebből az állapotából a körülötte beszélő emberek vagy egy cseh feliratú tábla tudja csak kizökkenteni az embert.

Nagyobb a biztonság, amit az utcán járőröző sokkal több rendőr eredményez, akik nem restek megállítani az alkohollal sétálgató fiatalokat sem, vagy simán üldözőbe venni egy gyorshajtót. A munkának van értéke, nem nézik hülyének az embert, ha becsületesen és kitartóan dolgozik, és kifizetik a túlórákat. Egyszóval, jó érzem itt magam, és nem mennék innen haza…”

(A poszt először a Határátkelő blogon jelent meg.)

(Fotó: flickr.com/Moyan Brenn)

Share.

About Author

Comments are closed.