Posta para

0

Őszintén szólva az egyik olyan dolog, amivel bármikor ki lehet kergetni a világból, az az, ha postára kell menni – és tapasztalatom szerint ez teljesen országfüggetlen. Mégis, az Afrikaland blog vonatkozó posztját olvasva az az érzésem támadt, hogy ha lehet, akkor Dél-Afrikában még kevésbé vágynék igénybe venni a posta szolgáltatásait – már ha ezeket annak lehet nevezni. Ráadásul ők végigcsináltak egy esküvőt és egy hazaköltözést is a postával, íme, a kalandok rövid leírása.

„Dél-Afrikában nem liberalizált a piac, vagy csak jól titkolják, és a South African Post Office, azaz SAPO feladata (lenne) a levelek kézbesítése. Jó sok helyen lehet levelet feladni és ládák is vannak mindenfelé elszórtan, kb. felükön még az ürítés gyakorisága is szépen ki van írva, tehát a lehetőség adott. (…)

Ott kezdődik a probléma, amikor kiállod a közepesen hosszú sort, megkapod a bélyegeket, megmutatják, hogy miután felnyálaztad a borítékokat, hova kell bedobni a levelet (mert ő nem veszi át, azt neked kell bedobni egy gigantikus hengerbe), majd amikor boldogan, dolgod végeztével elköszönsz, akkor utánad szólnak, hogy jja, amúgy sztrájk van, és bár nyugodtan bedobhatom a leveleket, de tegnap volt ürítés, aminek tökre örülnek, mert előtte másfél hétig senki sem jött (napi kétszer kéne elvigyék a leveleket btw), szóval sajnos nem tudják mikor jön megint a levél-elvivős ember, de ha jönne is, akkor sem tudják, hogy mikorra ér célba a levelem, mert a levélfeldolgozóban is sztrájk van, szorri. (…)

Bár a postának nincs versenytársa (értsd azonos szolgáltatás azonos áron), a magáncégek között igen szép verseny van kialakulóban. A legtöbbjük csak bizonyos területeket fed le a nagyvárosok mellett, de páran már az egész országba szállítanak. 100 Rand (kb. 2200 forint) körüli a beugrós szint, a felső határ pedig a csillagos ég. (..)

A leveleim végül 3 hét elteltével kezdtek el felbukkanni, és kb. 1 hónap után mindenki megkapta a hivatalos meghívóját is. Igaz, hogy addigra már kénytelenek voltunk mindenkit felhívni, de végső soron nincs miért panaszkodnom, mindenki megkapta a szépséges, kézzel készített meghívót. 🙂 (…)

Az esküvős mizéria után sokáig eszünkbe sem jutott a posta, egészen addig, amíg a hazaköltözéssel kapcsolatosan el nem kezdtünk azzal foglalkozni, hogy az esetlegesen a konténerből kimaradó, de a bőröndbe mégsem férő cuccokat hogyan küldjük haza. (…)

Ott kezdődik a probléma, amikor eljön az idő, hogy ténylegesen utána érdeklődj magától a postai alkalmazottól, hogy mennyibe is kerül az általuk használt szállítódoboz, hogy melyik szállítási kategóriát javasolja választani, és, hogy általában mennyi idő alatt érnek a csomagok Európába, és miután mindenre szépen válaszolnak, és nyomtatott katalógust is kapsz, akkor mintegy mellékesen megjegyzik, hogy bár szívesen eladják nekünk a dobozokat, de amúgy pár hete nem vesznek át semmilyen csomagot, külföldre menőt aztán meg pláne nem, mert éppen sztrájk van, és a nemzetközi termináljuk egyáltalán nem fogad és nem továbbít csomagokat. (…)

Mindezt nem sokkal a konténer indulása előtt, amikor már azt hitted, hogy nagyjából készen vagy a behajózandók összeválogatásával, de hála nekik, mégsem, mert újra át kell menni minden cuccon, hogy mi az, amit még tudsz nélkülözni pár hónapig.”

A további részleteken ide kattintva borzonghattok!

Share.

About Author

Leave A Reply