Portugália, a félreismert ország

0

Ezúttal Portugália a célunk, az ország, melyről (mint András írásából kiderül) a legtöbb sztereotípia hamis. Sajnos a jók is… De nem szaporítanám tovább a szót, átadom azt Andrásnak: következzen tehát Portugália, árak, benyomások, meglepetések!

„Gondolom, mint sokan közületek is, én is úgy képzeltem Portugáliát az addig megismert portugál ismerőseim alapján, mint egy laza, mosolygós és barátságos emberekkel teli, napsütéses, sosem hideg és szép országot a végeláthatatlan óceánnal. Nos, az utóbbiról elmondható, hogy felülmúlta a várakozásainkat: az óceán a partszakaszaival egészen káprázatos és megunhatatlan; ám az összes többi sztereotípia – legalábbis részben – tévedésnek bizonyult.

Környezet

Ketté kell választani: a természeti és az emberi környezetre. Portugália természeti adottságai egészen lenyűgözőek az ország észak-déli kiterjedése miatt: csodaszép nemzeti parkjai (pl. Gerés és Serra de Estrela) vannak, az óceánpart leírhatatlanul szép, akár a drámai Cabo Carvoeiro, az ékszerdoboz-szerű Azenhas do Mar, vagy a természeti csoda Portinho da Arrábida nevét említem.

Portinho da Arrábida.jpg

Parafaligetei az egész Alentejo régión át kísérnek, a népszerű, homokköves, klasszikus nyaralóhely: Algarve a britek paradicsoma, de tájegységeit tekintve Észak Portugália (Gerés és a Douro völgye) rejtette számunkra a legszebb vidékeket. Portugáliát mindenképp érdemes alaposan bejárni, megismerni.

tengerpart_5.jpg

A nagyobb portugál települések azonban jórészt koszosak, szemetesek, néhol az épületek kifejezetten romosak, elhanyagoltak is; főként a nagyvárosokban: Lisszabonban, Portóban tapasztalható ez a jelenség. Semmivel sem tisztábbak, mint Budapest, sőt!

Villamos.jpg

Pedig a hagyományos csempeborítású (azulejo) épületek, a homokszínű, szinte csillogóra koptatott kirakott, mintás utcakövek és a hatalmasra burjánzó vörös és lila virágok, a pálma- és narancsfák egészen lenyűgöző hangulatot, színkavalkádot varázsolnak még ezekben a városokban is: a hangulat garantáltan magával ragadja a látogatót.

Lisszabon legnagyobb értéke, hogy egyórányi autóútra lélegzetelállító szépségű tájakra téved az ember, ha elhagyja a várost: északnyugatra Sintra és az odáig tartó partszakasz Cascais, Estoril, Cabo da Roca, Cabo Ursa érintésével örök élmény, dél felé pedig Arrábida nemzeti parkja és tengerpartja a kötelező cél.

Sintra partszakasz.jpg

Az igazi kirakatvárosok Sintra mellett középtájon Óbidos (kihagyhatatlan középkori hangulatú város) és Coimbra, Alentejo régióban Évora és Beja, északon Porto mellett pedig Ponte de Lima, Guimaraes és Viana do Castelo érdemel említést. Portugália a szörfösök Mekkája Európában, Lisszabon környékén Carcavelos és Guincho a fő szörfparadicsom, északabbra Peniche, ahol nemzetközi versenyeket is szerveznek.

Időjárás

Itt ért bennünket a legnagyobb tévedés Portugáliával kapcsolatban. Azt hinni, hogy a végtelen nyár és hosszú tavasz országa Luzitánia; és hogy sosincs hideg télen – erős túlzás. Ugyan tény, hogy június eleji érkezésünk napján láttunk először (és szeptemberig utoljára) esőt Portugáliában – és akkor is csak azért, mert a mesés Arrábida nemzeti parkba tévedtünk, amelynek sajátságos éghajlata van különleges adottságai miatt.

Való igaz, hogy nyáron már-már fullasztó tud lenni a párás hőség és a perzselő a forróság a napon. Nem ritka a 40 fokos hőmérséklet: sokkal inkább állandó. Az is igaz, hogy egy csepp csapadék nem hullott egész nyáron és így, aki napozni kíván, az keresve se találhat jobb helyet magának. De a városban, a légkondicionált épületeken kívül viszont valóban terhes ilyenkor tevékenykedni: különösen annak, aki jó európai szokáshoz híven képes öltönyben állásinterjúra menni – ahogy tettem én, de mint kiderült: teljesen egyedül…

Az is igaz, hogy életünk legnyomasztóbb telét szintén Portugáliában töltöttük: november elejétől február végéig 4 hónapon át az esetek kb. 98%-ban borús volt az ég, kíméletlenül fújt a nyirkos szél és szakadt a kellemetlen, apró-cseppes eső – többször vízszintesen is. Állítom, hogy a rideg őszi-téli szezon alatt az egy főre elhasznált legnagyobb mennyiségű kidobott esernyő aránya Portugáliában a legmagasabb.

Nem volt nehéz megszámolnunk: ez alatt a 4 hónap alatt összesen egyetlen egy olyan hétvége akadt (egy januári szombatra esett ez a nap), amikor sütött a nap és ki tudtunk otthonról mozdulni. Nem beszélve arról, hogy a ruhák a magas páratartalom miatt egész egyszerűen nem akartak megszáradni: volt, hogy egy hét is eltelt, mire végül nem voltak nyirkosak. Márciusban már más a helyzet, a természet a téli tisztítókúrát követően rohamosan regenerálja magát és kirándulásra pazar időszakot nyújt.

Porto.jpg

Emberek

Aki itt szeretne élni, készüljön arra, hogy vegyes, keserédes benyomása lehet a portugál emberekkel kapcsolatban. Valóban, itt is ajánlott rendesen beszélni a nyelvet, mert a portugál nélkül nehéz igazi barátokra lelni. Noha többnyire tudnak angolul kommunikálni – és multicégeknél ez természetesen alapkövetelmény: ez arra nem elég, hogy baráti szintre mélyíts el kapcsolatokat.

Egy év alatt csak már korábban, Erasmus ösztöndíjam során megismert portugálokkal tudtam mélyebb kapcsolatot kiépíteni, illetve egy olyan kollégámmal, akire ma már, mint legjobb portugál barátomra tekinthetek. Haverkodni lehet velük, szívesen járnak nagyobb társaságokba, ahol a magyar szokásokhoz képest jóval konszolidáltabban mulatnak, de a haveri kapcsolatok felszínesek maradnak.

Alapvető tény (hasonlóan hazánkhoz), hogy jóformán csak az a portugál nyitott az ismerkedésre és barátkozásra a külföldiekkel, aki már maga is volt hasonló cipőben és huzamosabb ideig élt Luzitánián kívül. A mosolygós, barátságos portugál imidzs valójában többnyire nagyon zárkózott, szilárd, konzervatív értékrendű embereket takar, akik hagyományosan (vidéken különösen) erős vallásosságukhoz képest meglepően toleránsak.

Guincho.jpg

Konkrétan itt arra is gondolok, hogy Európa egyik legnagyobb meleg-közössége épp Lisszabonban él: rengeteg külföldi homoszexuális választja új otthonának a portugál fővárost; akikkel szemben látszólag teljesen elfogadó hozzáállású a társadalom és akikkel így az ember önkéntelenül is sokat találkozik.

A régi portugál gyarmatokról érkező bevándorlókkal szemben már kevésbé toleránsak: főleg a brazil, zöld-foki szigeteki és angolai bevándorlók uralják a szakmunkás illetve olyan munkaerőpiacot, amelyben a portugálok kevéssé hajlandók dolgozni. Már ha dolgoznak. Mert a “lustaság – fél egészség” gyakorlatot előszeretettel alkalmazzák a helyi munkások – így nem kevés érdemet szerezve a kialakult portugál gazdasági helyzetben.

Egy dologhoz persze mindenki ért és mindennél jobban: a futballhoz. Háromféle emberke van: aki a Benfica-nak drukkol, az az ország legnépszerűbb, az átlagemberek rétegének csapatát támogatja. Aki a Portónak, az vagy portói, vagy vidéki és főváros-ellenes, és gyűlöli a Benfica csapatát és a benfiquistákat. Kb. Barcelona-Real Madrid viszony az övék.

A harmadik, az értelmiségi réteg a Sportingnak drukkol. Még aki kisebb csapatot támogat is, az is a fenti három közül szimpatizál az egyikkel és meccs esetén igen hangosan tud szurkolni.

Óbidos.jpg

Praktikus, ha az ember magas

Pár “érdekesség” még a portugálokkal kapcsolatban. Feleségem 179 centi magas, én 185: imádtunk Portugáliában élni, ahol az átlagférfi kb. 170, az átlagos nő kb. 155 magas 🙂 Sorban állásnál praktikus, áruházban tökéletes a ritka méretű 44-es cipők leárazásai miatt: egészen új aspektusát nyújtotta az életünknek az átlagostól eltérő fizikumunk.

A nők magassarkút nem hordanak (öngyilkossággal felérő viselet a lisszaboni kövekkel kirakott utcákon), viszont előszeretettel mennek munkába hajszárítás nélkül – gondolva hogy a nap és a szél úgyis megszárítja a hajukat. Ez így is van: de erősen ritkuló hajú, vagy látható fejbőrű nőkkel bizony nap-mint-nap találkozni. Irritáló volt számunkra, hogy nem fújnak orrot: helyette rendszeres a “turházás”, a garat környéki takony és nyál egy időben történő krákogós gurgulázása.

Az utcákon, gangokon elhelyezett “köpőedény” látványa emiatt meglepő, de ami még meglepőbb, hogy ahol ez nincs, ott sem zavartatják magukat a portugálok és bizony a talajon landol a cucc – hacsak jóindulatúan le nem nyelik…

Közlekedés

Másutt, azt hiszem egy Norvégiáról írt cikkben olvastam, hogy visszasírod a BKV-t. Tényleg. Habár Lisszabonban a tömegközlekedési eszközök jobb állapotúak, a járatsűrűség a Budapesthez szokotthoz képest inkább “járatritkaság”.

Lisszabon este.jpg

Magyarországon élt portugál barátaim számára a BKV volt a megtestesült álom: gyors, mindig jön, éjjel-nappal. OK koszos, de funkcionalitásában elsőrangú. Lisszabonhoz képest feltétlenül. Bár a helyi Carris (busz/villamos) és Metro járatok tisztasága, korszerűsége jónak mondható és még a helyi tömegközlekedésre használható zöldkártya is relatíve praktikus (Viva Viagem 80€c/út a metrón VAGY buszon és villamoson – a kettőn együtt nem használható; illetve a 7 /Sete/ Colinas 7€/10 út az ajánlott): a járatok ritkasága miatt nem mindig a legjobb közlekedési eszközök – a turistaútvonalakat leszámítva. Annyira nem, hogy reggel fél 7 előtt nincs metró. Este pedig majdnem fél órás ütemben jár. Bár modern a földalatti és folyamatosan épülnek a vonalak is, még mindig van, hol javítani a szolgáltatáson.

Városok közti járatoknak a Rodo Tejo (olcsóbb, kisebb településeket is érintő) és a Rede Expressos (drágább, jobb minőségű, nagyobb városok közti) közt lehet választani, plusz a vasút. A tömegközlekedés sem olcsó, és a benzinárak is a hazaihoz hasonló drágaságúak. Spanyolországban pl. egyértelműen olcsóbban jutsz üzemanyaghoz.

Lisszabon hangulat.jpg

A parkolás Lisszabonban szintén egy kisebb vagyonnal ér fel, nincs pardon és ha tévedésből a napellenző rácsúszik az érvényes parkolójegyre, amiért megbüntetnek: többórás türelempróba az ügyintézés. Én 3,5 órányi üldögélést és várakozást untam meg az ügyintézők tétlenségét nézve, mígnem erélyes fellépésemnek köszönhetően 5 perc alatt tudtuk semmissé tenni az ügyet… Ha birkamód vártam volna, talán még ma is ott üldögélnék.

Lakhatás

Kiérkezésünkkor felkészületlenek voltunk. Habár otthonról már próbáltunk tapogatózni munkaügyben: se lakás, se munka, se biztosítás, csak pár ismerős címe és telefonszáma; illetve az eltökélt kalandvágyunk, ami rendelkezésünkre állt. Autóval érkeztünk és az első két hétben ismerőseink segítségére hagyatkoztunk, ami a lakást illeti. Előbb Sofia barátunknál Lisszabonban tölthettünk 3 napot, majd onnan 80 kmre északra, Caldas da Rainhában majd’ 2 hetet tölthettünk Luis Farinha és Elisabete társaságában. A kellő rugalmasság és az elszántság létfontosságú, főleg a kezdeti időszakban.

Mi 2 hét alatt a bquarto.pt segítségével találtunk egy Lisszabon belvárosi (Saldanha), jó közlekedésű szobát egy zöld csempés épület 3. emeletén egy kb. 120m2-es, felújított, hatszobás és két fürdőszobás lakásban, mely igen jól felszerelt (mosó-, szárítógép, teljesen bútorozott, gépesített, nagyképernyős TV, WiFi, Wii, PlayStation) albérlet lévén ideális választásnak tűnt.

Szinte csak télen volt vele baj, mivel – mint a portugál háztartások legtöbbjében – mindennemű fűtési alkalmatosságot nélkülözött. Így nemritkán 5 literes palackokat töltöttünk forró vízzel és azt tettük a paplan alá melegítés gyanánt. Persze ez az “apró” hiányosság nem tűnt fel a júniusi hőségben tett látogatáskor, amikor nyélbe ütöttük az üzletet.

Hirtelen dráguló lakás

Egy rövid anekdota a bérlésről: mert tanulságos. Az általunk választott, a második lakás volt, amit megnéztünk. Az első, amit láttunk, valamivel kevesebbért találtuk €250/hó díjért. De az az épület egy romhalmaz volt, konkrétan omladozott, századeleji vezetékekkel, kapcsolókkal, és bár a tetőtéri szoba relatíve fel volt újítva, légkondicionálóval és még teljesen abszurd módon edzőgépekkel is fel volt szerelve a konyha közepén: azért az alsó szinten lakó ki tudja hány fős ázsiai családdal nehezen osztoztunk volna nyugodtan a légtérben…

A választott lakásunkban két szoba volt meghirdetve. Egy szimpla és egy dupla. A szoba nem volt olcsó, mert €295/hó-ért hirdették, de a lakás fent felsorolt adottságait tekintve korrektnek tűnt. Ezért az összegnek a felét az első látogatáskor, amikor azonnal szerelmesek lettünk a lakásba, odaadtuk előre, és írtunk egy papírt a foglalóról.

Beköltözésünkkor már a teljes hóbelevancot felcipeltük, és fújtattunk erősen még, mikor átadtam a pénz második felét a főbérlőnek. Rákérdeztem, hogy a szerződést mikor írjuk alá? És azt a választ kaptam, hogy semmi szerződés nem lesz, de a pénz kevés, mert ez a szoba nem €295, hanem €395/hó: azaz egy kerek, zsíros száz euróssal több havonta, mivel ketten fogjuk bérelni a szobát. “Ja és bocs, de ha nem jó az ár így, nyugodtan el lehet menni…” Úgyhogy maradtunk. Egy olyan havidíjért, amiért már egy kijjebb eső negyedben akár egy teljes lakást is bérelhet az ember, nemhogy egy szobát. Hozzáteszem, mindent összevetve nem bántuk meg, de egy fűtőtestet be kellett volna szereztetni a főbérlővel…

…Ha ismertük volna. Mert a főbérlőnek hitt emberke igazából maga is albérlő volt, csak nem engedhetett volna meg magának egy ilyen lakást és amúgy sem szeretett egyedül lakni, ezért mindig legalább még egy (vagy egynéhány) valaki velünk lakott a lakásban egy harmadikként, vagy negyedikként kiadott szobában… Kicsit egyetemi koleszként hatott néha.

Lakott ott bohém, elvált negyvenes brazil ingatlanügynök, éjszakai műszakban dolgozó visszahúzódó meleg portugál srác, Portugáliába és a Benficába menthetetlenül szerelmes holland egyetemista lány, világot járó, tetőtől talpig teletetovált amerikai hippi lány: egy igazi regénybe illő történet volt a lakásé… Ha az igazi főbérlő valaha is tudta volna, micsoda élet volt abban a lakásban! 🙂

Közügyek

Mert nemcsak a lakhatási adminisztráció lehet rémálom. Kezdjük azzal, hogy ha megérkezel, ne kövesd el azt a hibát mint mi: keresd fel a nagykövetséget és kérj igazolást arról, hogy megérkeztél. Pénzbe fog kerülni, igen, de segíthet hosszú távon igazolni, mikor is érkeztél.

Lisszabon graffiti.jpg

Hidd el, érdemes: a több Gb kép, videófelvétel, parkolást igazoló jegyek, autópálya-használati díjak, benzinkút számlák, tanúk, mobiltelefon és egyéb vásárlási számlák (még ha a neved és címed is szerepel rajta) semmit sem fognak érni, ha autóval érkezel az országba és nem tudod igazolni hivatalos papíron, mikor is jöttél. Íme az EU fonákja.

Igazolni tud még a Junta de Freguesia (helyi önkormányzat). Amint megérkezel, ragaszkodj albérleti szerződéshez és ha megvan, azonnal menj el a legközelebbi helyi önkormányzathoz kérni egy Atestado de Residencia-t (lakcímigazolás), ami két fő, ugyanabban a kerületben regisztrált lakos tanúsításával hitelesíthető. Ezt könnyűnek hangzik megszerezni, de higgyétek el, nem feltétlenül az. És roppant szükséges.

A portugálok adminisztrációs szokásai amúgy is minősíthetetlenek. A kb. 2 millió regisztrált portugál munkavállalóból kb. 800.000 a közigazgatásban “dolgozik”. Vagy úgy tesz, mintha. Így aztán nem kérdéses a hatalmas portugál államadósság miértje. Körülbelül hasonló a ténylegesen adózók száma, mint itthon. Sajnos.

Kell még az ittléthez természetesen adószám vagy NIF, ahogy itt emlegetik: gyakorlatilag ez az elsődleges azonosítód mindenütt nemcsak az adóhatóságnál (Financas). Ennek az igényléséhez ráadásul egy “kezes” is kell, pl. a főbérlőd – akiről esetünkben kiderült, hogy ugyebár nem is hiteles főbérlőnk, mint már említettem… úgyhogy érdemes erre is ügyelni.

Kelleni fog még egy TB szám (ISS), de ezt már csak akkor kapod, ha van munkáltatód és a Seguranca Social az ő igazolásukat követően adja ki a számodat. Ha szerencséd van – mint nekem a második munkáltatómmal – akkor a munkahelyed biztosít egy komolyabb életbiztosítást neked és párodnak is ingyen; illetve mindkettőtöknek egy multicare kártyát, mely használatakor a magánrendelőket is igénybe veheted – a pocsék portugál állami egészségügyi intézmények helyett – nagyon jelentős kedvezménnyel.

Az első használatkor teljes díjat kell fizetni, a többinél jelentős a kedvezmény. Hogy értsétek számokkal: egy egyszerű egészségügyi ellátás lehet akár csak €4 de valószínűbb egy €10-€12 akár €20 tarifa is közintézményben. 4-5 óra várakozás az átlag olyan várótermekben, melyek dugig vannak a Afrikából, Dél-Amerikából érkező betegekkel, a legkülönbözőbb tünetekkel.

Lehet, hogy paranoia, de ha egyszer beülsz egy ilyen váróba, megtudod miről beszélek. Egy szimpla nátha kivizsgálása egy magánintézményben akár €90 is lehet… De ha komolyabb kórházi ellátásra szorulsz, azért súlyos pénzeket kell fizetni. Így a multicare csak jól jöhet hosszútávon.

Munkavállalás

Alapértelmezésben a munkaszerződés először mindig fél évre szól. Ebben a 6 hónapban – ami gyakorlatilag próbaidőként funkcionál – nem lehet szabadságra menni. Amint a fél év letelik, ki kell venni (erősen ajánlott) az összes addig felgyülemlett szabadságot (havi 2 nap: összesen 12). Nagyon sokan alkalmaznak munkaközvetítőket és határozott idejű munkaszerződéseket emiatt, elkerülendő a problémás jogi eseteket.

Caldas da Rainha graffiti.jpg

Hogy miért? Mert ha állandóra átvesz egy munkáltató, határozatlan idejű munkaszerződésre, az olyan, mintha a jackpotot ütnéd meg: a portugál munkajogi körülmények miatt szinte nem rúghat ki a munkáltató munkavállalót. Éppen a jelenlegi magyar intézkedésekkel ellentétes hozzáállás: de ez szülte azt az anomáliát is, hogy szinte mindenki csak határozott idejű féléves szerződéseket köt és újít meg.

Gyorsaság fél siker

Alapvető fontosságú, hogy ha külföldre mész munkát keresni és nem beszéled jól a helyi nyelvet – ahogy mi sem tettük érkezésünkkor: ne tedd magasra a mércét. Először helyezkedj el, amilyen gyorsan csak lehet és az igazi lehetőségek később már könnyebben jönnek. Nekünk az angol nyelvtudás segített: 2 hét alatt találtunk munkát.

Nem válogattunk, az első lehetőséget elfogadtuk és Lisszabon külvárosában, Carnaxide-ben, egy a Santander Bankot kiszolgáló cégnél helyezkedtünk el. Feleségem, mint adatrögzítő, én pedig, mint bankkártya-hamisításokkal foglalkozó ügyfélszolgálatos.

Mindig lehet újat tanulni. Két hónapra rá szeptemberben már kaptam is egy még jobb lehetőséget, egy komoly IT szolgáltató multinál, a legnagyobb kereskedelmi központ, a Colombo és a Estádio da Luz (Benfica stadion) szomszédságában dolgoztam hazatértünkig, kiváló munkakörülmények közt.

A minimálbér és az átlagfizetések egyáltalán nem magasak, de lehet jól keresni és mi ketten körülbelül €1500/hó-ból gazdálkodhattunk összesen. Végére a feketeleves: állítólag most kívánják megszüntetni a nyaraló- és a pulykapénz intézményét: azaz, hogy minden munkavállaló júniusban és decemberben dupla fizetést kapott eddig, alanyi jogon. Igen, egy év alatt a tényleges fizetésed 14 havi volt 12 hónapra. Eddig.

Nem annak való ország, aki meg akar gazdagodni: de ha szeretsz kirándulni, jókat enni, akár mindennap munka után az óceánparton kikapcsolódni és pár száz eurónyira lenni az álomszerű és örök élményül szolgáló Madeira és Azori-szigetektől, feltétlenül látogass el Portugáliába!”

(A poszt korábban a Határátkelő blogon jelent meg.)

Share.

About Author

Comments are closed.