Párizs csodája

0

A Luxemb(o)urgból szeretettel blog szerzője szerint Párizs valahogy tudja azt, amit nem sok város, hogy amellett, hogy közhelyes, hogy rengeteg a turista meg a giccs, mégis olyan valódi és emberi, élhető és szerethető.

„Pénteken késő este érkeztünk (318-cal ment alattunk a német ICE!!), én azonnal transzba estem, mert óóómájgád, ugyanarra a metróra szálltunk fel a Gare de l’Est-en, amivel AKKOR, 10 éve jártam, amikor Villejuif-ben laktam egy családnál és a belvárosba jártam nyelvsuliba, és ott volt a megálló, ahol leszálltam három hétig minden reggel!

Most olyan környéken laktunk, ami bármelyik városban lehetne, építkezés, forgalom, szürkeség, sehol semmi párizsosság (a Périphérique, a helyi hát nem is tudom, Róbert Károly krt. mellett), de azért természetesen az Eiffel-torony így is látszott az ablakból. 😀

Szombat reggel óriási lelkesedéssel vetettük magunkat a napsütéses (!) belvárosba, és rá kellett jönnöm, hogy pár alap helyen kívül semmire, de semmire nem emlékszem a városból, mi mihez képest hol van, milyen messze… Lehet, hogy akkor se tudtam, amikor hat éve ott éltem öt hónapot (Erasmus)?

Szívesen kalandoznál külföldön, de kellene hozzá egy jó állás? Válogass itt!

Szóval várost néztünk, tényleg az obligát részeket, aztán délben találkoztunk az öcsémékkel, akikkel a tervekkel ellentétben végülis nem ebédeltünk, viszont elvittek minket a mecsetbe, ami valami gyönyörű, és mivel véletlenül rossz irányból közelítettük meg, nyitvatartási időn kívül és ingyen jutottunk be. (Amúgy 3 euró lett volna a belépő, de na.)

Aztán elvittek minket egy gyönyörű kórházba (!!), nem tudom, honnan találnak ilyen helyeket, de a lényeg, hogy mindketten fotóznak, és ezért direkt olyan helyekre mentek ők maguk is, amik nem közhelyes notredámok meg ejfeltornyok, hanem olyasmik, amiket épeszű embernek a turistáknak amúgy eszébe nem jutna megnézni, mert nem tudják, hogy a világon vannak.

Aztán elmentünk kávézni, és végül az Eiffel-toronyhoz is (háhá!), a Bir-Hakeim hídon is átsétáltunk, nagyon szép!

Az Eiffel-torony

Aztán elváltak útjaink, mi ugyanis mentünk Michał-ékkal, a párizsi lengyel barátainkkal találkozni (Michał-val 10 éve ismerkedtem meg a nyelvsuliban, ahol Fannival is, és utoljára az esküvőnkön találkoztunk három éve), a francia házikosztjáról híres Bouillon Chartier nevű étterembe mentünk vacsorázni – fél órát kellett sorbaállni, hogy bejussunk!

Foglalni náluk ugyanis nem lehetséges, viszont elég gyorsan haladnak a dolgok, mert nagyon nagy a hely. Először lengyelül próbáltunk beszélgetni, de egyrészt én alig emlékszem valamire (kb. 5 vagy 6 éve nem használtam?), másrészt B. nem ért mindent és nem is tud részt venni a társalgásban, úgyhogy a Rá való tekintettel végül angolra váltottunk sajnos szerencsére.

A lengyelektől végül is másnap kora délután váltunk csak el, mert a magyaros lengyeles vendégszeretet jegyében szombat este meghívtak magukhoz brunchra másnapra, ami végül is inkább ebéd lett, legalábbis az időpontot tekintve (amúgy szerintük paprikás rántottát szolgáltak föl, szerintünk tojásos lecsót).

Ők egyébként a Maisons-Alfort nevű agglomerációban laknak, kicsit Luxembourg-jellegű a hely, pici és csöndes és zöld, de 8 perc a Gare de Lyon RER-rel. Megbeszéltük, hogy mi lenne, ha ezután gyakrabban találkoznánk, jöjjenek meglátogatni minket, és utazhatunk valahova esetleg négyesben is valamikor.”

Természetesen érdemes átkirándulni az eredeti poszthoz, már csak azért is, mert rengeteg párizsi fotót nézegethettek!

Szívesen élnél külföldön, de nem találtál még munkát? Keress a Határátkelőn!

Share.

About Author

Leave A Reply